Légy jó mindhalálig? Gyermek- és családkép a tankönyvekben
Nagy Anna 2012. április 30. 13:22, utolsó frissítés: 13:22Műfajilag sokszínűségre törekszik az általános iskolai irodalomoktatás, de világképi szempontból nem: a szövegek nyomán egy olyan hagyományos családmodell rajzolódik ki, amely korunkban már nem nevezhető sem normatívnak, sem uralkodónak.
A korábbi cikkünkben bemutatott nőképhez hasonlóan vázlatosnak, egyoldalúnak tűnik a gyermekek, a gyermekkor reprezentációja az olvasmányokban. A legtöbb történet az apa-fiú kapcsolatot feldolgozó visszaemlékező elbeszélés, amelynek témája a tanulás, a közös kalandok, a nevelés. Ezekben a helyzetekben a gyermek általában engedelmes, hálás és pontosan érzékeli, hogy a szüleinek hatalma van fölötte.
Az egyik leggyakrabban megfogalmazódó érzés az apától,
az apai szigortól való gyermeki félelem.
(„…úgy vett körül, mint valami sötét erdő. Félelmetes volt a nagysága és ereje. … Szigorának szemöldökrebbenésére megszegett a lélekzetem.” Kosztolányi Dezső: Édesapám) Ebben az esetben nem a gyermek alakja, hanem maga a szülő-gyermek kapcsolat épül előítéletekre, hiszen valószínűleg nem minden iskoláskorú gyerek fél az édesapjától, és főként jó lenne, ha a tizenévesek valahonnan megláthatnák, egy apának nem kell szükségszerűen félelmetesnek és hatalmasnak lennie.
Műfaji szempontból sokszínűségre törekszik az általános iskolai irodalomoktatás, ám világképi szempontból nem mondható el ugyanez. A beválasztott irodalmi szövegek nyomán egy olyan hagyományos családmodell rajzolódik ki, amely korunkban már nem nevezhető sem normatívnak, sem uralkodónak,
és nem föltétlenül egyezik a diákok által megélt valósággal.
Ebben családtípusban társadalmilag szigorúan meghatározott szerepek érvényesülnek. A házastársaknak, a szülőknek eleve adott kategóriákkal kell azonosulniuk, feladataik, sőt jellemvonásaik határozottan ki vannak jelölve, a választási lehetőség minimális. (Ehhez képest Manuel Castells szociológus így ír az átalakuló társadalom családstruktúrájáról: "a szerepeket, a szabályokat és a felelősségeket inkább ki kell alkudni, semmint magától értetődőnek venni".)
Apa kemény és határozott, neki kell eltartania a családot. Az anya gyengéd, megértő, találékony és mindig hazavár. A gyermek szófogadó és követi az adott példát. Ez a struktúra egyértelműen hierarchikus, és a nemekhez kapcsolható személyiségjegyeket is sematizálja. A néhai bárányban kelengye nélkül maradt leány, Ágnes elszánt kijelentése éppen erre mutat rá: „Kend az erős, a hatalommal ment ellene, most én megyek, a gyenge – szólt dacosan – és a furfang lesz a fegyverem.” Aki pedig valamilyen okból mégis megpróbál kilépni az adott szerepkörből, azt kitagadják, akárcsak Süsüt, kiközösítik, mint a Négyszögletű Kerek Erdő lakóit, vagy halálba kergetik, mint a balladahősöket.
A tankönyvek nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerekek minél alaposabban megismerjék a népköltészet világát. A gyerekek ötödiktől kezdve tanulják, hogy
a népdal, a népmese a szép, a jó, az igaz, tiszta és eredeti érték,
s a világ, amelyben születtek az egyszerű, de igaz ember természetközeli, őszinte világa. Ez a nosztalgikus és erősen kanonizáló hangnem az archaikus világkép múzeumává avatja a tankönyveket. A kapcsolódó kérdések és kommentárok feladata lenne, hogy egy élő, alakuló folyamat részeként láttassák ezeket a szövegeket, és műfaji sajátosságaik mellett komparatív módon rámutassanak az őket megalkotó emberek sajátos értékrendjére, és annak változásaira is – ám erre kevés alkalmat nyújtanak a tankönyvi feladatok.
Az ötödikes tanagyagot indító népmesékben (Furulyás Palkó, Fehérlófia) a főhős apjáról semmit nem tudunk. Az apakép a megmentett királylányhoz kapcsolódik: a király pedig a mindenkori hatalom megtestesítője, neki kell megfelelni, ő szabja meg a feltételeket, ő adja vagy nem adja a lánya kezét. Furulyás Palkó anyja szegény özvegyasszony, aki otthon várja, míg életrevaló kisfia megszabadítja az örök éhezéstől. Fehérlófia anyja csak azért létezett, hogy őt felnevelje: „No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.”
A népballadákban a gyermek legtöbbször áldozat. A családjához visszakéredzkedő Budai Ilonát elutasítják, magányba taszítják ugyan gyermekei, ők maguk azonban árvaságot vállalnak ezzel. Kőmíves Kelemen fia csendes szenvedő, aki anyjához hasonlóan nem mond ellent apjának, hanem belehal a tragédiába. Az pedig csak egy vígballadában történhet meg, hogy az asszony ellentmond urának. A hetedikesek tehát megtanulhatnak nevetni azon, hogy a Hej páva, hej páva főszereplőjét
somfabottal téríti helyes útra hitvese.
Kádár Kata és párja belehalnak a tiltott szerelembe, Fogarasi István húga halálba menekül a kényszerházasság elől, a nagy hegyi tolvaj felesége saját levágott fejét küldeti haza bosszúból szüleinek. Idegennek eladott lányok, megerőszakolt szüzek, kegyetlen anyák, meggyilkolt szerelmesek történeteit olvassuk. A balladák nem tekintik magától értetődőnek ezeket az eseményeket, sok esetben éppen a szöveg, egy-egy szereplő, az elbeszélő fogalmaz meg erkölcsi ítéletet, akár kegyetlen átkot a helytelennek vélt tettekkel, döntésekkel, viselkedésmóddal kapcsolatban. Maga a helyzet azonban megoldatlan marad. A ballada egy olyan társadalom tükre és tragédiája, amely saját korlátaiba ütközik. Ezeket a szélsőséges szituációkat kibontó történetek azonban műfaji példák maradnak csupán, ha a tankönyvek feladatai mentén dolgozunk velük.
A novellákban, mesékben általában éretlen, de tanulékony, kíváncsi, elszánt, naiv és reménykedő gyerekekkel találkozunk, akik szegénységben nevelkednek, gyakran érzik magukat kiszolgáltatottnak, tehetetlennek és gyengének a világgal szemben. A beválogatott szövegekben
alig jelennek meg rossz vagy gonosz gyerekek,
vagy olyan figurák, akik kíváncsiságuk, fiatalságuk lendülete és lelkesedése révén, viszontagságaikon túllépve sikeresek lennének. Nyilas Misi számára kudarcba fullad a debreceni diákélet kalandja. Nemecsek Ernő hős lesz, de ezért életével fizet. Mellőlük még sokféle regényalak hiányzik, több olyan alkotásra lenne szükség, amelynek szereplői gyerekek, amelyben a kaland és kihívás nem drámai véget ér, hanem a beavatódás lépcsőfokává lesz, tanulsággal, élménnyel gazdagít.
A tankönyvekben feldolgozott novellák közül szinte mindegyik egy-egy visszaemlékezés valamilyen gyerekkori élményre az iskolával vagy a családdal, családi élettel kapcsolatban. Ezeknek egy része a szegénységgel állandó küzdelemben élő családokról számol be, egy másik részük pedig az apa-fiú kapcsolatról, közös élményekről, a nevelésről vallanak. (Móra Ferenc: Szóló szőlő, Tamási Áron: Szikra fia, Kosztolányi Dezső: Édesapám) A gyerekkorára visszatekintő elbeszélő legtöbbször a távolság által megszépítve, nosztalgikus hangulattal átitatva közvetíti élményeit – ez pedig igencsak távol áll az iskoláskorú olvasóktól.
Ötödik és hatodik osztályra is jut egy-egy Móricz-novella (Hét krajcár, Február, hol a nyár?), amelyben az apa egy távoli helyen dolgozik, kevés pénzért – s a sovány, gyenge édesanya konok büszkeséggel áll helyt a szegénység megalázó pillanataiban.
Jó alkalom lehet az apa-gyermek kapcsolat, az apára vonatkozó sztereotípiák tudatosítására Kosztolányi Házi dolgozat című novellája, melyet mindkét hetedikes tankönyv feldolgoz. Az apa itt olyan alak, aki bár nincs jelen, mégis központi figura, még beszélni is nehéz róla. A fogalmazás, amit az elbeszélő az édesapja jellemzésével küszködő fiúnak lediktál,
valóságos paródiája lesz az idealizált apaképnek:
„...Magas, izmos, férfias. (...) Mindig egyenes, határozott. (...) Ha elfárad az élet harcában, esténként családja körében találja meg a vigasztalást...”
A népdalköltészet mellett mindkét hatodikos tankönyv törzsanyagát Petőfi Sándor szövegei alkotják. Az általános iskola négy éve alatt egyetlen más szerzőnek az életműve sincs ilyen részletességgel bemutatva. A János Vitéz és a családi líra klasszikussá vált darabjai mellett tájleíró költemények, valamint a hazafias versek sorakoznak. A költő életét, mintegy a versek illusztrációjaként is, az Illyés Gyula-féle életrajzi regény részletei mutatják be. Az így kirajzolódó hős alakja már önmagában sematikus – az életéhez kapcsolódó történetek, a versekben megjelenő világ és a tankönyvek rajongó Petőfi-kultusza pedig tovább hangsúlyozzák a tradicionális családmodell érvényességét.
Mindkét hatodikos tankönyvben megjelenik Arany János Családi kör című verse, az idillikus falusi életkép
folytatja a sztereotipikus családmodellek sorát,
ugyanakkor jó alkalom lehet mindenféle más „családi körökről” való beszélgetésre is. Nehéz azonban megszólalni, hogyha csupán ez az egy idealizált, eszményített minta áll a kisdiák rendelkezésére.
Bölcső és bagoly – egy jó lehetőség
Mindkét hatodikos tankönyvnek van a családdal, gyermekkorral, otthonnal foglalkozó fejezete Bölcső és bagoly címmel. A címadó kisregény a zárt székely faluközösségben gyermekeskedő szerző életrajza. A Bölcső és bagoly életszerű szituációkat mutat be, olyan konfliktusokat és kalandokat, amivel egy 11-12 éves gyermek találkozhat: gyümölcslopás, a felnőttek olykor igazságtalan tettei, az első iskolai nap, segítség a szülőknek. A tradicionális székely társadalmi rendet Tamási a megszépítő nosztalgia mellett iróniával, leleplező humorral, karikírozó túlzásokkal írja le. Ez a távolságtartó perspektíva tükre lesz a társadalom zsákutcáinak. Már a regény elején, a születéshez kapcsolódó elvárásokat, az újszülött életének előre elrendeltségét kritikai éllel szemléli:
„Ilyen helyen, mint ahogy emlékeim beszélik, a gyermeket sem várják szívrepesve. Amit a természet szülőbe és nagyszülőbe beleoltott, azt az örömet sem egyformán osztják ki a megszületett gyermekek között. Mert először, aki korábban születik, az többet kap belőle; s a fiú ismét többet, mint a leányka.”
A regény egyformán érzékelteti mindkét szülő egyéni és helyettesíthetetlen jelentőségét a gyermek életében. Konfliktusmentes, idillikus családkép helyett a felnőttek esendőségét, a hétköznapok gondjait és a ritka pillanatok kivételességét is megmutatja Tamási.
Többféle testvérkapcsolat is megjelenik a tankönyvekben.
A testvérek közötti megoldatlan ellentét alapprobléma a Maros és Olt mondában, a Toldiban. A Szóló szőlő a kisgyermek tanulságos története az egymásra figyelésről, az önuralomról. A csodaszarvas-monda a testvéri együttműködés példája, a népmesék, a Süsü pedig a legkisebb testvér klasszikus, marginális helyzetén alapulnak. A kőszívű ember fiai már komplexebb konfliktusrendszert bont ki, ám az abszolút hős itt is a legkisebb fiú marad.
A tankönyvekben uralkodó családmodell olyan struktúrát mutat be, amely korunk gazdasági, társadalmi és technológiai adottságai mellett már nem tekinthető érvényesnek, mégis eszményi modellként él a köztudatban. Az természetesen hasznos, hogyha a gyerekek megismerik, de ennek a túlzott hangsúlyozása, állandó ismétlődése valószerűtlen mintát ad, már-már mitikussá növeszt egy olyan képet, amely nem az egyetlen érvényes lehetőséget jelenti. Éppen ezért nem szabad reflektálatlanul hagyni a számtalan olvasmányt, amely természetesnek és öröktől fogva
adottnak tekinti a hierarchikus rendszeren alapuló családmodellt,
az előítéletektől terhelt nemi kategorizációt. Fontos tisztázni, hogy azok a normák, amelyek ezt a struktúrát meghatározták, előítéleteken alapulnak, s egy olyan uralmi rendszer termékei, amelynek eszköze az elnyomás. Erre elsősorban a szövegekhez kapcsolódó feladatok és kommentárok kellene reflektáljanak, de ez csak minimális esetben valósul meg tankönyveinkben.
Nincsenek könnyű helyzetben ezek a tankönyvek, amikor tantervi megkötéseknek, társadalmi elvárásoknak és, elsősorban a diákok motivációs igényeinek kell megfelelniük – s közben érvényes és használható tudást kell közvetítsenek. Fontos lenne azonban, hogy az itt bemutatott szempont is érvényesüljön az általános iskolai irodalomoktatásban. Változatosabb élethelyzeteket bemutató szövegekre, de elsősorban a szövegeket konstruktív módon feldolgozó feladatokra, munkafüzetekre lenne szükség.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
