Versenyfilmek utoljára: furcsa kapcsolatok
B.A. 2012. június 09. 20:04, utolsó frissítés: 20:40Megnéztük az összes versenyfilmet, úgy tűnik, hogy a fesztivál végére is maradtak még jó filmek. A The Loneliest Planet a legszebb tájakon játszódik, a The Exchange-nek a legfurább a főszereplője.
Julia Loktev: The Loneliest Planet
Nica és Alex Grúzia hegyeibe mennek kirándulni egy hegyi vezető kíséretében ‒ látszólag egyszerű történet, de valójában mindkét főszereplőben bonyolult folyamatok mennek végbe, és mivel sosem beszélnek róla, ezért csak a pótszavaikból és gesztusaikból, mozgásukból következtethetünk kettejük állandóan változó viszonyára.
A film első felében Alex és Nica nagyon jól megvannak, állandóan játszanak, nem maradnak le egymástól, a vezetővel pedig csak annyit kommunikálnak, amennyire tényleg szükség van. Az idilli állapotot azonban megtöri egy a néző számára szinte érthetetlen esemény: a hegyekben járó grúz csapat egyik tagja fegyvert szegez Alex fejéhez, a fiú pedig ösztönösen egy pillanatig Nicát maga elé tolja. Innentől kezdve megtörik a játékosság, nem beszélgetnek egymással, nem közelednek egymáshoz, Nica pedig egyre többet beszélget a hegyi vezetővel.
Értékelés: A tájat és a benne elvesző szereplőket bemutató nagytotálok odaszegezik a tekintetet a vászonra, a versenyfilmek közül egyikben sincs ilyen fontos szerepe a szép helyszíneket megmutató képeknek, a rendező pedig nemcsak felvillantja ezeket a képeket, hanem hosszan kitartja, hogy belemerülhessünk. Ahogyan Nica és Alex egyre távolabb kerülnek egymástól, úgy a tájak egyre szebbek és szebbek. A párbeszédek pedig nagyon jól ki vannak találva, a szereplőink egyszer sem beszélnek nyíltan az érzelmeikről, de ahogyan beszélnek, abból levezethetőek az érzelmeik.
Pont: ***** (nagyon jó)
Vetítik még: június 10., 12:30, Odeon Cineplex
Eran Kolirin: The Exchange
A legfurcsább film a legfurcsább főszereplővel, pedig a cselekmény teljesen normálisan indul. Oded egy nap olyan órában állít haza, amikor nem szokott, és teljesen más fényben, színben látja a saját lakását – mintha nem is otthon lenne. Ezután nem jár be rendesen dolgozni, lesi a szomszédait, az embereket az utcán, a feleségét: egyfajta voyeur lesz belőle. Társat is talál ehhez a tevékenységhez, az egyik szomszédja ugyanígy megfigyeli az embereket: Oded és az új barátja egymás tükörképévé válnak. A furcsa, voyeurszitukus viselkedésre pedig nincs egyértelmű magyarázat, csak azt érzékeljük, hogy Oded mintha kívül kerülne önmagán, elidegenedik az életétől és a környezetétől.
Eleinte stupidnak tűnik Oded viselkedése és kifejezetten idegesítő, de aztán belemegyünk a játékba, és már szinte várjuk a következő „akciót”. Ami nem egészen hiteles, hogy Oded felesége semmit nem vesz észre férje furcsa viselkedéséből, pedig vele is megváltozik a viszonya.
A film vége megidézi Antonioni Nagyítását: Oded a tengerparton sétál, mellette ping-pongoznak, a labda a lába elé esik, felveszi és visszaadja, Antonioninál Thomas a nem létező labdát dobja vissza a pantomímeseknek.
Értékelés: Lassú film, de megéri megnézni, mert egy olyan emberi, sőt gyermeki viselkedésformát mutat be, amely mindegyikünkben megvan és időnként mindegyiküknből kikívánkozik. Az elidegenedés itt nem olyan tragikus, mint a modern filmekben, inkább játékos.
Pont: **** (érdemes megnézni)
Vetítik még: június 10., 18:30, Odeon Cineplex
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
