Fejest ugrottunk a tokaji fesztiválhangulatba
Rácz Tímea 2012. július 19. 16:01, utolsó frissítés: 2012. július 20. 09:39A színpadok viszonylag közel vannak egymáshoz, így amikor este - a különlegesen pofátlan Tisza-parti szúnyogokkal együtt - jönnek a fellépők is, ha az ember megfelelően helyezkedik, elektrozenére hörgést, thrashre standupot hallgathat.
Ha az ember úgy dönt, hogy belevág, és Kolozsvárról vonattal közelíti meg Tokajt, nincs nehéz dolga: remek csatlakozásokkal decens hét óra alatt itt lehet lenni. Az állomástól pár perc séta csak (na jó, vánszorgás a hátizsák súlya alatt), és ott is van a fesztiválszezon egyik fontos helyszínén, a Hegy’en, „a másik” fesztiválon – azaz ami nem a Sziget-brand része, hanem a FEZEN-nel és a SZIN-nel közösen a másik vonalat képviselik.
A Hegyalja nem fesztiválváros-hangulatú fesztivál (mondjuk a Félszigethez képest). A színpadok viszonylag közel vannak egymáshoz, és majdnem minden fontos helyszín egy körbenézéssel behatárolható. Ennek hátrányai is vannak: amikor este – a különlegesen pofátlan Tisza-parti szúnyogokkal együtt – jönnek a fellépők is, ha az ember megfelelően helyezkedik, elektrozenére hörgést, thrashre standupot hallgathat. Persze rögtön a színpad előtt nincs baj, nem fedik egymást a hangzások, de ezt kipróbálás nélkül, középről nem előlegeztük volna meg nekik.
Az első napon négykor volt kapunyitás, addig be se engedték a színpadok térségébe a fesztiválozókat, csak a kempingekbe. Ebből kifolyólag az élet egyből indult be olyan négy tízkor, ez kicsit furcsa, főleg, hogy nulladik nap is volt. Utána viszont annyira sűrű a program, hogy ilyenkor örülünk a helyszínek közelségének, csak rohangálunk egyik sátortól a másik színpadig. Itt beesünk egy borkóstolóra, ahol igazi tokaji különlegességgel kínálnak meg, ott éppen karaokét nyomnak (nem is rosszul), amott már hangolnak a fellépők – olyan tömény az egész, hogy nem is kívánunk röviditalt.
Első nap egyetlen igazán nagy bulit láttunk, annak ellenére, hogy nem ezen a koncerten voltak a legtöbben: a Firkin másfél órán keresztül táncoltatta az ír zene rajongóit, pedig olyan, tényleg nagy közönséget megmozgató fellépők voltak előttük, mint a közkívánatra meghívott amerikai Exodus, a csajos-hörgős svéd Arch Enemy vagy Alphaville (akinek a koncertjén természetesen lebegett egy bikicsunájos póló a Big in Japan alatt).
Mindegyik koncert alatt sűrű tömeg gyűlt össze, és nemcsak a külföldi sztárfellépők, hanem a Vad Fruttik, a Magna Cum Laude, az Edda vagy a Road sem az üres térnek énekelt. Mégis azt tapasztaltuk, hogy míg ezeken egy kemény mag tombolt, és sokkal többen csak érdeklődő szemlélőkként álltak körülöttük, a Firkin zenéjére mindenki örömtáncot lejtett.
S hogy milyenek a fesztiválozók? Ugyanolyan vidám, bolondos, sörözős-borozós, üvöltözős vagy éneklős fiatalok, mint bármelyiken. Csak éppen eddig sehol máshol nem láttunk ennyi kerekesbőröndöt, mint itt.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
