Szalóki Ági: sikerült a gyermeket megőrizni magamban
kérdezett: Búzás Anna 2012. augusztus 21. 10:09, utolsó frissítés: 11:30Szeret Erdélyben koncertezni, szerinte az itteni gyerekek sokkal muzikálisabbak. Dragomán Györggyel közös mese-lemezt terveznek, a londoni Oi va voi zenekar pedig szeretné, ha Ági melléjük szegődne.
Szalóki Ági hangjával és játékaival elvarázsolta a gyerekeket szombat délután, a Kolozsvári Magyar Napokon tartott koncertjén. A gyerekek közösen énekeltek és táncoltak Ágival, aki a fellépése után türelmesen osztogatta az autogramokat, fényképeszkedett a gyerekekkel és tulipánokat rajzolt pólókra, karokra, füzetekbe. A Besh o DroMról, a gyerekdalairól és a jövőbeli terveiről kérdeztük.
Idén újra felléptél a Besh o DroMmal a Szigeten. Milyen érzés volt újra közösen színpadra állni?
- Két dalt énekeltem és mind a kettőben nagyon jól éreztem magam. Az egész rákészülés és próbafolyamat alatt nagyon sok emlék előjött a múltból, jó és rossz is. Bár nem vagyok még egy Matuzsálem, de mondhatom, hogy a fiatalságomnak az a része, amiben a féktelen bulikat éltem át, a rengeteg utazás és kaland újra feljöttek.
Mit jelentett akkor, és mit jelentett most a Besh o DroMmal játszani?
- Akkor nekem mindent jelentett a Besh o DroM: egy új családot, az életet, a zenét, az utazást, a világ felfedezését. Sok mindenben hatottak rám azok az emberek, akikkel együtt voltam, és a zenekarvezetők: Pettik Ádám és Barcza Gergő. Például a születéssel kapcsolatos nézeteik erősen hatottak rám: kettejüknek nyolc gyereke van összesen, és ezek közül négy otthon született.
A párom is erdélyi, és azt láttam, hogy az ő családjában egészen máshogy viszonyulnak az öregséghez és a halálhoz. Az öregek, akikkel én találkoztam, a mindennapos imádkozással és a halálról való beszélgetéssel az életük részévé teszik azt, hogy el kell menni. Azok a nők, akik otthon szülnek, a születést természetesebb módon élik meg és ez nekem nagyon szimpatikus. Ez az élmény is a Besh o DroMhoz kötődik.
A Gingalló már a harmadik gyerekeknek szóló lemezed. Hogyan fordultál a gyerekek felé?
- Ez nagyon természetes módon történt, nem kaptam semmiféle hirtelen ihletet, csak úgy jött, hogy mindenképp szeretnék a gyerekekhez közelebb lenni. Én úgy érzem, hogy nagyon erősen sikerült a gyermeket megőrizni magamban, és hogyha ezzel áldott meg a sors, akkor gondoltam, hátha valamit meg tudok mutatni a gyerekeknek abból a gazdagságból, amellyel engem megajándékoztak a szüleim - zenével, vidámsággal és bohóckodással. Nagyon jó zenésztársak kísérnek ezen az úton, akik alázattal közelítenek a gyerekek felé.
A játékokat előre kitalálod vagy spontánul jönnek?
- Van, amikor vannak spontán ötletek - ezeknek örülök a legjobban, hogy rájövök, hogy adott dalhoz milyen játék passzol. Meg örülök minden jól ülő poénnak is, de azért nagy tapasztalat áll mögöttünk, 8 éve járjuk az országot és rengeteget koncerteztünk.
Különösen szeretek Erdélyben koncertezni a gyerekközönségnek, mert sokkal muzikálisabbak, mint a magyarországiak. Az itteni emberek életében a zene, a tánc, a szájhagyomány, a mese, a vers, de akár a beszélgetés is fontosabb helyen van, mint Magyarországon. Egy kicsit nálunk elsilányultak ezek a dolgok, és tompábbak az emberek. A zene valamilyen termék, ami valamilyen hangsugárzóból jön, és ők maguk kevésbé vehetők rá arra, hogy énekeljenek.
De nem akarok pesszimista lenni, mert ugyanakkor látom, hogy sok a táncház meg néptánccsoport. Voltam a győri Győrkőcfesztiválon, ami kifejezetten a gyerekekre koncentráló, nagyon igényes gyerekfesztivál, a győri Lippentő Táncegyüttes szerepel minden évben itt és a győri Vaskakas Bábszínház vezetői rendezik. Itt nagy hangsúlyt kapnak a táncok, az erdélyi táncok is.
Mit kapsz a gyerekközönségtől és mit kapsz a felnőttektől?
- A gyerekek sokkal őszintébbek, például egy koncert után odajönnek és megölelnek. Ha belegondolunk, ez egy természetes és ösztönös reakció, hiszen az ölelésben minden benne van. Amikor a Balaton c. dalt játsszuk és mondom, hogy akinek van kedve, be is csukhatja a szemét: a kisgyerek tényleg lehunyja és látom, hogy gondolatban elutazik valahova. A gyerekek sokkal szabadabbak és könnyebben taníthatók.
A felnőttek gátlásosabbak, sokkal inkább a konvenciók által behatároltak és nehezen mozdulnak ki a biztonságos keretek közül. De nagyon jó, amikor ők is megnyílnak, pláne ha sikerül őket is megénekeltetnem. Nem feltétlenül az tükröződik a felnőtteken, amit belül éreznek, mert annyira kontrollálják magukat. Például van úgy, hogy azt gondolom egy emberről a közönség soraiból, hogy ő egy kemény kőfal, aztán koncert után odajön és elmondja, hogy milyen érzelmi változásokon ment keresztül a koncert alatt.
Olvastam, hogy Dragomán Györggyel készültök egy közös projektre. Mesélsz erről?
- Ez még nagyon képlékeny, mert Dragomán György egyelőre a regényét írja és most fejezi be. Már én is várom, hogy kész legyen. Ő a gyerekek szemével láttatja a világot, és arra gondoltam hogy készítek egy gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló lemezt, ehhez kértem meg Dragomán Györgyöt, hogy írjon egy mesét. Ő ezt elvállalta, ami számomra egy óriási megtiszteltetés, és nagyon várom, hogy ez összejöjjön.
Most annyi újdonság és váratlan esemény van az életemben, például meghívtak másfél évre Londonba, hogy legyek az Oi va voi-nak az énekesnője - hirtelen nem tudom még, hogy mi lesz. Lehet, hogy elmegyek, lehet, hogy maradok.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
