Children of Bodom és a hörgő bajszos bácsi
R. T. 2012. augusztus 27. 17:53, utolsó frissítés: 17:53Besorolhatatlan metállal köszönt le a fesztivál, a "hate crew" kitett magáért és állati nagy pogót kerekítettek. A bácsi nem pogózott, csak ujjongott.
Egy búbánatot heavy metál – gondolom, amikor egy albumcím csekkolása végett felnézek a Children of Bodom Wikipédia-oldalára. Blackes, deathes, poweros, kicsithörgős, nagyonzúzós, de nem heavy. Aztán néhány órával később ők maguk üvöltik be, hogy „are you ready for some heavy metal?” A hate crew – így nevezik a rajongótáborukat – pedig készen áll, persze hogy igen.
Kevesebb a metálos, mint tavaly, nyilván azért, mert csak egyetlen nap három koncertje szól igazán hozzájuk. Vasárnap azonban már korán ott vannak, a Firkinre néhány pár acélbetétes bakanccsal együtt ropjuk az ír táncot. A fejrázós hangulatot a Trooper vezeti fel, majd jön a Subscribe, végül Bodomék, az utolsó headliner.
Félszigetes koncertjük a jubileumi 15 éves turnéjuk utolsó állomása, amit valamikor a koncert háromnegyedénél jelentenek be, mert állítólag „akkor jutott eszükbe”. Hátrébb húzódva hallgatjuk, a zene iszonyat élvezetes, profi hangzás, de valahogy most nem másznánk be. Pedig állati nagy pogó van, mondja egy ismerős. Még a mellettük ülő idősebb úriember is hörögve válaszol vissza nekik, a hangulat fesztiválzárósan a topon.
Jön a Silent Night, Bodom Night, az Angels Don't Kill, az Everytime I Die, a végén a Hate Crew Deathroll és még ráadás is. Profi koncert, akárcsak eddig minden headliner, a minőség elfeledteti, hogy szeretjük vagy sem pont azt, ami a színpadon szól. Ha egyszer a fellépés színvonala az összes elvárást eléri, már nem számít, hogy Alexi Laiho nem tartozik kedvenc férfi metálhangjaim közé, mert minden sikerük ellenére kicsit tucatnak érzem. Az sem, hogy most is szívesen hallgatnám csupán Roope gitárját vagy Jaska Raatikainen dobjátékát, vagy akár maga Laiho gitárját, amivel a legjobbak közé pengette be magát.
Összében mégis teljesen korrekt koncert zárja a Félszigetet, amelyet azok a Bodom-pólós rajongók, akik szinte elzárták a backstage bejáratát autogram reményében, és bent nyomultak a pogó közepén vagy csak simán hajaltak, fátyolos hanggal fognak emlegetni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
