Kézdi Imola: már annyi boldogtalan nőt játszottam
kérdezett:Gál László
2012. október 03. 11:31, utolsó frissítés: 12:27
"Amióta anya vagyok, egészségesebb viszonyba kerültem a színházzal, már nem töltöm ott az egész napom" - mesélte a színésznő, aki 2004 óta most először filmes szerepet is vállalt.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház színésznőjét a díjakról, a szerepekre való felkészülésről, filmszerepekről és a kikapcsolódásról is kérdeztük. S azt is elárulta, hogy milyen a jó taps.
Szeptember elején A Magyar Művészetért Díjat kaptál, márciusban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntettek ki. Korábban már megkaptad az UNITER-díjat, a Jászai Mari-díjat és az EMKE-díjat is. Hogyan viszonyulsz az ilyen kitüntetésekhez?
- Természetesen nagyon örülök nekik aznap, amikor bejelentik vagy átadják, de utána megy tovább az élet, és még többet kell dolgozni. Jól esik, hogy mind a szakma, mind pedig a különböző kuratóriumok – tehát a nézők – így visszajeleznek. De másnap még többet kell nyújtani, mert ez egy mérce is egyben.
A díjak miatt magasabb elvárásaid lesznek saját magaddal szemben is?
- Díjak nélkül is mindig magasak. Nem a díjakért, hanem saját magamért állítok fel mércét.
Bányai Kelemen Barna, akit nemrég Kaszás Attila-díjjal jutalmaztak, azt nyilatkozta, hogy a díjak számára azt jelzik, jó úton halad. Te hogy vagy ezzel?
- Egy díj azt jelzi, hogy figyelnek rád, és ez nagyon jó, mert nem véletlenül választottad ezt a szakmát. Kiteszem a munkám a színpadra, ha ezt figyelik, és pozitívan viszonyulnak hozzá, annál nagyobb ajándék egy színésznek nem kell.
Volt olyan időszak, amikor megkérdőjeleződött benned, hogy jó szakmát választottál?
- Az elején mindenképpen. A főiskolán első évben minden este csomagoltam, hogy hazamegyek, mert nem voltam biztos benne, hogy jól választottam. Előbb akartam szakítani a színházi szakmával, még mielőtt megismertem volna. De minden rendbe jött. Manapság a főpróba időszakban kérdőjeleződik meg bennem, hogy elég jól csinálom-e.
Ilyenkor mi lendít át a holtponton, és győz meg arról, hogy jól csinálod?
- A pozitív visszajelzések – ha már erről beszéltünk – át tudnak lendíteni, elég, ha egy barát, egy kolléga vagy a közönségből valaki odajön hozzád. De az is elég lehet, ha érzed, hogy aznap este jól mentek a dolgok, jelenetek. A taps is jó visszajelzés.
Milyen a jó taps?
- A jó taps garanciája már az előadás elején ott van, ha figyel a közönség. Mert az is jó, amikor nagyon figyelős a közönség, viszont nem tapsos. Máskor felszabadultabbak, és nagyobb a taps is. S van ennek egy vegyes változata, amikor felszabadultak vagy nevetnek, viszont a végén kevesebb a taps. Ez is jó. Végig lehet érezni a két-három óra alatt, hogy jön velünk a közönség vagy elveszítettük egymást.
Nagyon sok helyen voltatok a színházzal turnézni. Hol ünnepeltek a legjobban?
- Bukarestben mindig nagy ováció van. A Ványa bácsit például mindkét alkalommal úgy ünnepelték, mintha hatalmas koncertet adtunk volna. Pedig másodszor már olyanok is ültek bent, aki az első alkalommal is láttak az előadást.
Kellemes élmény volt, hogy négy egyetemista már reggel, amikor még csak próbáltunk, beült az Odeon nézőterére, mert feltétlenül látni akarták a Ványát. S vállalták, hogy egész nap étlen-szomjan ülnek ott. Ilyenkor nem az jut eszedbe, hogy rossz szakmát választottál. Végül bejutottak. Mondtuk is az ügyelő lánynak, amíg ők nem jutnak be az előadásra, addig nem kezdjük el (Ehhez tudni kell, hogy a bukaresti vendégjátékokon mindig nagy cirkusz van a jegyeladásnál. Ami azt jelenti, hogy több jegyet adnak el, mint amennyi néző befér.)
Voltál már turnézni Franciaországban, Szerbiában, Csehországban, Dél-Koreában, Magyarországon stb. Milyen különbségek vannak az emberek és a tapsolási szokásaik között?
- Anderi Şerban szokta mondogatni, hogy neki nem tetszik a vastaps, ami nekünk viszont ajándék. Bukarestben például nem megy át ritmusos vastapsba az ünneplés, hanem felállnak vagy brávóznak. Csehországban legutóbb brávóztak, de nem álltak fel. Hatalmas mosolyokat kaptunk, de ott sem váltott át ritmusos tapsba. Szöulban koncerthangulat alakult ki, Pesten sem volt rossz a fogadtatás, de ott visszafogottabbak a nézők.
A legutóbbi szereped, a Hedda Gabler nagyon emlékezetes. Abban egy individuális, erős, büszke, mégis emberi nőt játszottál. Mennyire hasonlítasz te Heddára?
- Biztos, hogy van bennem ilyen szín, de nem hiszem, hogy a mindennapokban használnám a Hedda eszközeit. De minden szerep egy kicsit én vagyok, vagy magamból indítom és jutok el a kívánt célig, vagy fordítva, kívülről indítok, és eljutok olyan színekhez, amelyek bennem vannak. Szereptől is függ.
Heddánál objektíven indítottam, mert megvolt a feladat, hogy milyen Hedda Gabler, és fokozatosan közelítettem magamhoz, míg összemosódott a kettő. Szerintem akkor jó a végeredmény, ha nem a mindenki által elképzelt szerepet játszom. Tudatosan törekedtünk arra a rendezővel, hogy ne egy szörnyeteg, a végzet asszonya legyen, akit semmi sem érdekel. Nagyon sok emberi vonást gyúrtam ebbe a szerepbe.
A többi előadás esetében hogy ment? A Hedda Gableren kívül játszol még pl. a Születésnapban is, a Suttogások és sikolyokban, a Ványa bácsiban és az Alkoholistákban.
- Az Alkoholisták például olyan terep volt, amit nem ismerek. Különböző olvasmány- és filmélményekből építkeztem, illetve beültem egyszer tanulmányi órára egy magyar kisváros pici kocsmájába, ahol már délben nagyon sok ittas embert lehetett látni. Ittam a kólámat és figyeltem. Van, amikor csak ilyenekből lehet összerakni a figurát. A Woyzeck Marie-jánál pl., amelyet nagyon szerettem és a szívem csücske, női ismerőseimből inspirálódtam.
Mint munka melyik szerep áll most a legközelebb hozzád?
- Egyértelmű, hogy a Hedda Gabler. De nagyon szeretem és büszke vagyok arra is, hogy a Ványa bácsi hatodik éve megy, s most novemberben is felújítjuk.
Személyiségében melyik áll a legközelebb hozzád?
- Ha nagyon beleturkálnánk, akkor Heddában van néhány jellemvonás, amely hasonlít. Inkább a nőiességgel kapcsolatos vonások. Illetve nagyon közel állt hozzám a Három nővér Másája is.
Hedda után milyen más típust játszanál el szívesen?
- Valami kisebb karakterszerepet játszanék, mert már annyi boldogtalan nőt játszottam. Mindegyikhez nagyon ragaszkodtam, mindegyikben sok örömöm volt – kezdve Woyzeck Marie-jával, a Három nővér Másáján keresztül egészen a Suttogások és sikolyok Máriájáig –, de most szívesen elvállalnék egy karakterszerepet is.
Hogyan őrzöd meg a frissességed? Hogyan töltődsz fel egy-egy szerep után?
- Nem gondolom, hogy egyik munkából százszázalékosan át lehet esni a másikba. Szeretem kivárni az időt. Szerintem egy évadban két jó feladat, vagy egy nagy és egy kisebb szerep bőven elég. Persze a már meglévők mellett.
Régebben festettél, szoktál még mindig?
- Már nem festek. Az időt már nem tudom úgy becsapni. Amióta megszületett a kislányom – ez öt és fél éve történt – nem találtam meg azokat a pillanatokat, amikor nyugodtan festegethetek. De mindenképpen ott van az ötéves tervben, hogy újrakezdem.
Nem készül belőlük kiállítás – az édesanyámék hétvégi házának a falára vannak kitéve –, de az a periódus, amikor festettem, nagyon jót tett nekem. Játék volt a színekkel.
Amióta anya vagyok, egészségesebb viszonyba kerültem a színházzal, már nem töltöm ott az egész napom. Több időm és több energiám van másra is.
2004-ben játszottál legutóbb filmben. Mi az oka a kihagyásnak? Tervezel újabb filmes szerepet?
- A kislányom születése miatt volt ez a hosszabb kihagyás. 2006-ban babát vártam, 2007-ben szültem, utána pedig nem nagyon akartam filmes szerepet vállalni. Most ismét elkezdődtek az egyeztetések, s ha minden jól megy, novemberre esedékes egy forgatás. Viszont nagyon nehéz egyeztetni a színház programját a forgatáséval.
Úgy vettem észre, hogy producerek ezt nem nagyon szeretik, hasfájós dolog ez a Kolozsvár–Bukarest, Kolozsvár–Budapest távolság. Utaztatni kell a színészt, egyeztetni kell egy kőszínház programjával, előadásaival, turnéival. A filmesek azt várnák el, hogyha például Bukarestben forgatunk, akkor én húsz napot ott töltsek, s ezt nagyon nehéz megoldani. Az eddigi forgatásaim azért jöttek össze, mert a rendezők mindig ragaszkodtak hozzám, és csúszott a forgatási idő csak azért, hogy ott lehessek.
Az új filmről elárulhatsz valamit?
- Ameddig nem írjuk alá a szerződést, és nem mondják azt, hogy "kamera indul, tessék!", addig nem beszélhetek erről. De készülök a szerepre, megkaptam a forgatókönyvet, olvasgatom, tanulom.
Mit ajánlasz egy elsőéves egyetemistának, melyik darabbal kezdje az ismerkedést a színházzal?
- Kezdje a Ványa bácsival, ha be tud jutni. Utána jöhet a most felújított Gianni Schicchi, amelyben egy nagyszerű rendezésben operát énekelnek a drámai színészek. Majd jöjjön el a Hedda Gablerre, hogy tegyük helyre a dolgokat (nevet), s utána jöhet például az Óz, a nagy varázsló, aminek a bemutatóján, nagyon büszke voltam a kollégáimra. Le a kalappal az ének és tánctudásuk előtt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
