Min bukhat el és mit hozhat Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosaként?
kérdezett: B. P. E. 2012. október 11. 17:52, utolsó frissítés: 2012. október 12. 09:14Szakáts István bevállalná, hogy a miccs legyen a kultfőváros hivatalos étele. Többen és többek vagyunk, mint a két egyetemet végzett társadalmi elit, hipsterközösség, meg az őket kiszolgáló kultúrmenedzserek hada - mondja.
A Kulturális Főváros egy évtizedet felölelő projekt. A kezdeti lelkesedés után most kevesebbet hallani róla. Milyen fázisban van a munka, egyáltalán mi történik jelenleg?
Szakáts István: Ahhoz, hogy megértsük, hol állunk most, először azt kell megnézni, hogy jutottunk idáig. A kultfőváros először Sorin Apostu választási programjában jelent meg. Egy jó darabig altatta, majd amikor a politikai számonkérés már érezhető nyomásként nehezedett rá, újból elővette. Akkor az egyetemek részvételével indult el a folyamat, létrejött az egyesület (az Asociaţia 2020 Egyesület, szerk.), ami igazából erőképviselet volt, és a diskurzus erővonalak mentén való leosztását valósította meg, de valós tartalmat nem generált. Ez 2009-ben történt, ekkor kerültem be az igazgatótanácsba, és egy jó ideig gyakorlatilag 2 ember termelte a pozicionálási dokumentumokat.
Mit jelent az hétköznapi nyelven, hogy "a diskurzus erővonalak mentén való leosztása"?
Leegyszerűsítve például azt, hogy az Egyesület kommunikációs kapacitása mondjuk 5 gépelt oldal / hét. Hogy ebből kinek (melyik érdekcsoportnak) a hangja hány szót foglal le, az egy kollektív alku eredménye. Ez az alku pedig taktikai vagy stratégiai, tudatosan többé vagy kevésbé felvállalt csoportosulások mentén történik.
Most, hogy a dolog komolyra fordult, és a munkát (pl. a pályázat megírását) valakinek el is kell végeznie, létrehoztuk a Tartalomgeneráló Egyletet is, és például ma és holnap is van két, egyenként 6 órásra tervezett gyűlésünk.
Persze az sem elhanyagolható, hogy mi (az AltArt Alapítvány) már több konferenciát szerveztünk ebben a témakörben, amit mindig közösségi részvételre és tartalomgenerálásra optimizálunk. A következő ilyen konferenciát november 13-15-én szervezzük.
Mennyire lehet előny vagy hátrány, hogy egy ilyen kezdeményezés egy személyhez vagy egy párthoz köthető?
Ezek a kezdeményezések mindig kitettek a politikumnak, vagy a legelejétől, vagy valamikor a folyamat első fázisában, úgyhogy sem előnynek, sem hátránynak nem nevezhető, igazából realitás. A probléma inkább a kidolgozott ideológia politikai vetésforgókon való átevickéltetése.
Mennyire hatásosak ezek a gyűlések? Mennyire van közös nevező?
Az igazgatótanács döntéshozó és nem tartalomgeneráló testület, igazából jó esetben úgy viszi tovább a tartalmat, hogy előregyártott tartalmi opciók között választ, javasol. De a tartalmat valakinek meg kell csinálnia… és a gyűlések hatásfoka félig mindig azon múlik, milyen minőségben voltak kidolgozva azok az elképzelések, amelyekről az igazgatótanács dönt. Az igazgatótanács eleddig jobbára adminisztratív feladatokat látott el.
A politikai és gazdasági érdekcsoportok mennyire befolyásolják a döntések meghozatalát - vagy akár a tartalomgyártást?
A döntéseket nagyon, a tartalomgenerálást kismértékben. Például az, hogy a kultfőváros milyen infrastrukturális beruházásokat kell eszközöljön, óriási pénzeket, emiatt óriási érdekeket megmozgató kérdés. A Palmer jelentés szerint általánosan a kultfővárosok az összkiadás 65%-át áldozzák a programra magára, ez Nagyszeben esetében, az Ecotec jelentés szerint kevesebb volt, mint 15%. Eszerint Nagyszeben 117 millió eurót áldozott turizmusra, infrastruktúrára, és 15,9 millió eurót a programra. (Még vannak persze más költségkategóriák is, Nagyszeben összbüdzséje 137 millió euró körül volt).
Kolozsvár esetében is elképzelhető, hogy ebbe az irányba billen el az egyensúly?
Persze, ettől be is vagyok kicsit rezelve, az új urbanisztikai törvény körüli cirkuszokkal annál inkább.
Mi, akik a tartalmat generáljuk (lehet, hogy kicsit konfúz, hogy én mind a két testületben benne vagyok), persze mindent megteszünk, hogy a szoft infrastruktúra irányába nyomjuk el az arányt. De a döntés az döntés lesz. És volt rá példa - amikor a városbrandről szavaztunk, Apostu egyszerűen lenyomta a város szociális brand projektjét az asztalról, és rábökött a gazdasági brandre: EZ lesz.
Úgy érzem, rossznak tartod, ha az infrastruktúra-fejlesztésre megy el a költségvetés túlnyomó többsége. De mitől rossz ez?
Két okból rossz. Az egyerűbb oldal, hogy a pályázat esélyeit rontja. A zsűri utálja ezt a fajta megközelítést, és mindig érdekszagot éreznek mögötte. A bonyolultabb, hogy társadalmi fenntarthatóság szempontjából a nagy befektetések hada veszélyes. Ebbe még a pécsiek is belebuktak, Liverpoolban pedig volt olyan megaépület, ami meg sem épült. A veszély az, hogy a befektető az épületet nem tudja fenntarthatóan megtölteni tartalommal, egy évet elkínozza, az nem nehéz, és utána jön a jégkorszak.
A nagy kérdés igazából a gazdasági és a szociális hangsúlyok közötti arány megtalálása, mindez fenntarthatóan. Egyelőre nincs világvége... a massza képlékeny, most még vakolókanállal is lehet kenni, de egy fél év múlva már bizonyos helyeken légkalapáccsal kell nekimenni.
Ha gajra megy a projekt, akkor annak az attribútumai a következők lesznek: agyonpolitizált, hatalmi köröket szolgáló, nem fenntartható (anyagilag középtávon, társadalmilag meg már a második évtől) fesztivista, intoleráns. Ha meg jó lesz, akkor inkluzív, társadalmi fókuszú, fenntartható.
Egyelőre most ez a hardcore gazdasági vs softcore társadalmi arány fog beállni, utána a társadalmi fertályon belül meg lassan kialakul, hogy például hogy jelennek meg benne a kisebbségi kultúrák, a marginalizált csoportok.
Apropó agyonpolitizáltság: sikerült valamennyire túllépni azon, hogy a kultfőváros egy PDL-s projekt? Létezik bármiféle kapcsolat más politikai szervezetek irányába?
Kezdetben PDL-projekt volt, de persze mindenki felvállalta “szájjal”: a PSD is, a PNL is, meg az RMDSZ is. Szerintem leginkább azért, hogy revendikálhassák a diszkurzus egy részét abban az esetben, ha gólhelyzetbe kerülnek. Ez most az USL számára meg is jelent, Uioreanu (a megyei tanács elnöke – szerk.) megjelent az utolsó gyűléseken, és az utolsó gyűlésen megjelent az első RMDSZ-es is. Kicsit ilyen "eye on the pie" dolog ez. Ugyanakkor igaz, hogy a testület működése nem elég transzparens, és még a jóakarók se igen látják, hogy hol és hogy kapcsolódhatnak be a folyamatba. De a kultfőváros cinikusan fogalmazva egy nagy politikai projekt – igazából egy óriási társadalmi projekt – és én képtelen vagyok megérteni, hogy a politikum erre trenírozott vitézei hogy nem vették már rég észre legalább a mondat első részét.
De nem az lenne a normális, ha mindenki ott lenne, ha mindenki a magáénak érezné?
Nem mindenki érzi egyformán a magáénak. A pataréti romák például teljesen ki vannak szorítva a krédóból, s emlékszem, 3 hónapja javasoltam, hogy a projektbemutató bizottságba, amely Brüsszelbe megy, tegyünk bele egy pataréti romát is. Tettem ezt azért, hogy jelezzem, ezeket az embereket be kéne venni a folyamatba az elejétől.
De nem mindenki érzi a magáénak a projektet, és nem mindenki egyformán érzi a magáénak. Az egyetemek számára a kultúra a tudás felé fordul el (lásd Marga új ICR irányvonalát), a gazdasági befolyáskörök számára egy halom zsét jelent, az államgépezet felé népszerűséghozadékot és a választói opció stabilizálódását jelenti. De ezek persze nem monolit folyamatok, gyakran önellentmondóak. Még a kulturális szektor is megosztott, a nagy intézmények is revendikálják a babér javát, a független kulturális szektor is.
Ez egyben azt is jelentheti, hogy össze lehet állítani úgy a csomagot, hogy minden réteg és minden érdekcsoport jól járjon vele?
Ezt nem hiszem. A The Simpsons animációsorozatban a törvényszékre ki van írva: Justice for most. Mindig lesznek elégedetlenek, békétlenek. A kérdés, hogy lehet az EGÉSZET úgy felállítani, hogy működjön. Sok kultfővárosban megjelent az ún. alternatív program, Pécsett is. Glasgow-ban a polgárok dühödtek meg, és tüntettek meg tiltakoztak a "Where's me culture" égisz alatt az ellen, hogy a program fesztivista, elitista, és társadalmi csoportokat kizáró. Nem könnyű belőni.
Szeretném, ha egy konkrét példával illusztrálnád, hogy lehet egy leszakadt társadalmi csoport számára vonzóvá tenni a projektet. Például a pataréti romák mitől érezhetik magukénak a kultfővárost?
A romák társadalmi inklúziója egy hatalmas téma, ezt a kultfőváros nagyon eredményesen tovább tudja vinni:
1. kultúrához való hozzáféréssel (ez fizikai hozzáférés is persze, de méginkább felkészítés, oktatás)
2. a kultúra gyakorlásával és köztéri megjelenítésével
3. a csoport elfogadásával (itt egy csomót kell dolgozni a befogadó közösséggel, nem kevesebbet, mint a romákkal magukkal)
Itt a kultúra értelmezése a kulcs, hogy nem humanista értelemben kell kezelni (irodalom, festészet, zene), hanem antropológiai értelemben, mint az a mód, ahogy szervezzük meg éljük az életünket. Ebbe beletartozik a munkaszervezés, etika, a bizalom, családmodell, mindenféle viselkedésnorma. A kultúra materiális és immateriális oldala helyett több hangsúlyt kell fektetni a normatív oldalára
És akkor egy konkrét példa?
A városi, inkluzív, toleráns stb. élés egy új modelljét valósíthatnánk meg, mondjuk 5 év alatt integrálni 10 roma családot a Grigorescu egy blokk-fertályába, még jóval a főváros előtt, kiállításokkal, közvitákkal behozva egy-egy családot, akik bizonyos társadalmi funkciókat jelenítenének meg ott, kezdetben kísérleti jelleggel, utána több ideig, végül állandósítva.
Szóval az együttélés kultúrája is kultúra. Sőt, a kultúrában igazából ez a pláne, amikor társadalmi folyamatokat jelenít meg, optimizál, és a kultfővárosok trendje nagyon is ezt a fajta megközelítést követi, és nem azt, hogy most elhozzuk Britneyt egy megakoncertre. Persze mindig van egy arány, amit meg kell találni, ok, jöjjön Britney is.
Vagyis az elitművészet mellett azért jó a mici-bere-manele kultúrájára is figyelni?
De még mennyire. Ezek társadalmilag legitimált folyamatok.
Ennek az elegynek – hogy mennyi a high és mennyi a pop culture – az összeállítása egy folyamat. Ha ez a folyamat gyors, autoriter és brutális, utóbb többen fogják fújni, mint ha szépen, inkluzíven, türelmesen jutunk el a végére.
Én bevállalnám, hogy javasoljam, hogy a miccs legyen a kultfőváros hivatalos eledele, a szilvapálinka a hivatalos ambrózia. Oké, el lehetne és kellene sütni mellette a kolozsvári káposztát is.
A hivatalosság kérdése igazából a legitimáció kérdése, ez pedig mindig egy hatalmi játék. Ha a Monostor Fiai fogják uralni a várost 2021-ben, más lesz a hivatalos himnusz, mint ha a Grigorescu nyugdíjasai.
Ez a fajta culture clash nem kolozsvári jellegzetesség, a város multikulturális jellege viszont nagyon is az lehet. Ez mennyire tud megjelenni a kultfővárosban?
Ebben a sokdimenziós mixben a magyar kultúra megjelenése és megjelenítése is legitimációs és hatalmi folyamat. Ez persze transzverzális kéne legyen, hiszen jobbára minden társadalmi bugyorban vannak magyarok is.
De a grassroots önlegitimáció jelen pillanatban nincs jelen a folyamatban. A testület nem elég nyitott és áttetsző önmagában sem, a kolozsváriak gyakorlatilag nem tudnak a projektről.
A szakértők általi legitimáció szintén nincs benne, a tartalomgeneráló brigádban a napokban kezdjük ezt a dimenziót elemezni.
A delegált politikai legitimáció (értsd: a magyar pártok) meg gyakorlatilag nincs sehol, ami szerintem vaskos politikai meg szakértői rövidlátást, vagy legalábbis más prioritásokat jelez.
De dolgozunk, próbáljuk kiegészíteni a brigádot magyar kultúrmenedzserekkel, és már – politikai szótárral élve – a "jeleztem" a pártok felé is, hogy ideje lenne a labdát észrevenni, ami ugye feltétele annak, hogy az ember gólt is lőjön.
A pártok esetében inkább a politikai ösztön hiányát sírom el... valahogy ez az ügy folyamatosan a horizontjuk alatt van, pedig a nagyobb román pártok komolyan rá vannak cuppanva.
Tehát úgy látod, hogy politikai befolyás kérdése is a magyar dimenzió bekerülése. De akkor ilyen alapon a romáknak esélyük sincs a kultfővárosban.
Azt mondani nagy puristán, hogy a kultfőváros egy szakmai feladat kéne legyen, önámítás. A kultfőváros igenis egy politikai projekt, de nem csak a pártoké, hanem az egész közösségé, a politika pedig ilyen értelemben az erőforrások fölötti kontroll menedzsmentje.
A kolozsvári politikum gyakorlatilag ejti a romakérdést, a téma népszerűtlen, nem vállalja fel senki. A romák egyetlen esélye, ha a civil társadalom nagyon erős nyomására valahogy mégis befúrják magukat.
Ha jól tudom, német tanácsadókkal dolgoztok. Ők milyen tanácsokat adtak a multikulturális jelleggel kapcsolatban?
Hogy kéne, meg minden. De a tanács az egy, a döntés az más, a döntés felvállalása és kivitelezése megint más. Nem kell áltassuk magunkat...
Ma, amikor az iroda berendezéséről is beszélni fogunk, azt fogom javasolni, hogy egy négyzetméterét fesse ki Alexandru Hărănguș ex-börtöntöltelék és festő, egy másik négyzetméterét pedig pataréti roma gyerekek. Tudom, hogy ez csak egy icipici szimbolikus gesztus, de szeretném szem előtt tartani, hogy többen és többek vagyunk, mint a két egyetemet végzett társadalmi elit, hipsterközösség, meg az őket kiszolgáló kultúrmenedzserek hada.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
