Mátrix Forradalmak
Gozner Gertrud 2003. november 07. 16:55, utolsó frissítés: 16:38#b#[filmszemle]#/b# Meglepő véget ér a film-trilógia: Neo nemcsak a föld alatti ember-várost menti meg, hanem a Mátrixnak is tesz egy szívességet.
A filmtörténetben először fordult elő, a világ mintegy 80 országában percre pontosan egyidőben zajlott egy film premierje: a Mátrix című kultuszfilm harmadik részét szerdán mindenütt hazai idő szerint 16 órakor kezdték vetíteni.
Larry és Andy Wachowski futurisztikus-fantasztikus akciófilmje, a Mátrix Forradalmak premierje eszerint Los Angelesben reggel 6 órakor, Párizsban délután 15 órakor, Moszkvában 17 órakor, míg Tokióban este 23 órakor volt – kürtölték világgá a hírügynökségek.
A nemzetközi felhajtásból természetesen Kolozsvár sem maradhatott ki, a moziterem bejárata fölé kihelyezett, az orosz piacról összeguberált, különböző márkájú és minőségű „világórák” segítségével próbálták meg bevonni a helyi közönséget a globális vérkeringésbe. A délután négyórai kezdési időponttal mi még a szerencsésebbek közé tartoztunk, nem úgy, mint a Los Angelesben élők – ott a rajongók papucsban és fogkefével rohanhattak a premierre.
Minden dolog, aminek kezdete van, véget is ér egyszer – hirdette a Forradalmak plakátja, amely szlogen az érzékenyebb lelkületűek szemébe könnycseppet volt hivatott csalni. Hát igen, ezt is megértük. A második rész, az Újratöltve után, amely sokunk számára csalódást jelentett, mindnyájan kissé lejjebb engedtük a mércét. A filozófia-diskurzus eltűnt a filmből, viszont – kellemes meglepetésünkre – szerepét maga a cselekmény vette át. Nincs annyi misztifikált tépelődés választásról és küldetésről, helyette a Wachowski-testvérek inkább a tettek mezejére léptek.
A kódolt mondanivaló tekintetében a második rész kissé kaotikusra sikeredett, egyrészt a sztorit profanizálták (szerelmi szálak, Neo mint Superman, a zioni közügyek), s ami a párbeszédeket illeti, ezekkel párhuzamosan futottak a filozófiai morfondírozások. Ezt a két szálat Wachowskiék forgatókönyvíróként, rendezőként egyaránt képtelennek voltak igazán szervesen egymásba fonni. A kettőség disszonánssá tette az Újratöltvét. A Forradalmakban inkább azt érezzük, hogy mindenki szó nélkül teszi azt, amit tennie kell.
Istenek harca
A színeváltozott Orákulum (mivel a korábbi megszemélyesítője, Gloria Foster a készítők pechére meghalt) megsúgja a Kiválasztottnak, hogy ami a felszabadító harcot illeti, lényegében minden csak elemista szintű fizika: a pozitív és a negatív töltés viszonya. Harcuknak csak egy lehet a célja, az, hogy egymást kioltsák. A két egyenrangú fél Neo és Smith ügynök: ők tudnak átjárni a Mátrix és a más-világ között, és mindkét helyszínen kizárólag csak ők bírják használni különleges képességeiket.
Az előzetes által beharangozott csúcspont, a Superbawl koreográfiáját a rossznyelvek szerint a Superman második része ihlette. Két nagyhatalmú lény birkózik az égen, mennydörgés és villámcsapás közepette. És amikor lezuhannak, kráter marad a becsapódási helyen. Két „isten” küzd itt meg egymással a Sötétség és a Fény, a Krisztus és az Antikrisztus, Neo és Anti-Neo, viszont Smith ügynök öltönyös Antikrisztusként kissé emészthetetlen látványt nyújt.
A küzdelem végén azonban elmarad a megváltás. Neo hiába áldozza fel magát Krisztusként az emberekért és… a gépekért. Zion lakóit leszámítva, az emberiség nagyrésze továbbra is öntudatlan villanytelepként szolgálja a gépeket. Kudarc. Amit megtesz: újra egyensúlyt hoz a világba. Ennek így nem volt semmi értelme – tehetnénk mi is hozzá.
És kezdünk arra hajlani, hogy Neo is csak az elvetélt Messiások egyike, aki nem tudta megvalósítani az emberek totális felszabadítását. A Kiválasztottat maga a Mátrix alkothatta meg, hogy felvegye a harcot Smith ügynökkel, az igazi anomáliával, aki még az embereknél is komolyabban fenyegeti őt. A Mátrixnak szüksége volt Neora, kiszámíthatatlan emberi természetére, hogy legyőzze Smith-szet, akivel másképp nem tudott volna végezni. Az ügynök ugyanúgy kicsúszott az ellenőrzése alól, akárcsak Zion népe.
A harmadik részhez érve egyre kevesebb a kung-fu, a test test elleni harc, Zion lakói gépekkel próbálják meg legyőzni a gépeket. Olyan világban élők használják a gépeket, akik tulajdonképpen és alapjában véve meg kéne kérdőjelezzék a szerkentyűk létjogosultságát. Zion lakói valahol mégiscsak ezen szerkezetek fennhatósága alatt élnek, még ha nem is a Mátrixban, szükségük van a berendezésekre a mindennapokban, na és a csaták során.
Végtelen történet?
Mégsem csalódunk: az elkerült happy end arra utal, hogy Wachowskiék visszatértek a jobbik útra. Neo figurája is vesztett az Újratöltvében felmutatott magabiztosságából, már nem hajt végre szuperhős mutatványokat. Ismét a karakter bizonytalan, gyenge, emberi oldalán van a hangsúly. Még most sem biztos a választásában, de meg kell tennie, mert ez a sorsa, és az elől, tudjuk, nincs menekvés. Egy Messiás nem öregedhet meg, és nem olvashat fel meséket az unokáinak. Nem szabad letérni a kijelölt útról, hanem elébe kell mennie végzetének.
Azért nem ennyire depressziós ez a mozi, a pénzünkért ezenkívül még egy db. jó akciófilmet is kapunk, grandiózus csatajelenettel, rengeteg lövöldözéssel, és gyakran követhetetlen látványvilággal. A világ felépítése is tovább bonyolódik, egy új szint lép be a képbe, a Mátrix és a "valóvilág" közé: egy metróállomás-szerű hely, ahol a programforgalom zajlik. Morpheus pedig már csak árnyéka egykori – tanítószerepben tetszelgő – önmagának, az Újratöltve demagóg szerepe után most puffadt bábként nyugtázza egykori kedvese, Niobe fantasztikus űrhajóvezetési képességét.
Valamint egy rakás mátrix-déja-vu-vel is találkozunk: az Orákulum konyhája (cukorka és sütik), az első részből átmásolt Neo-Smith harc, ismét sikeresen szétlőnek - fejjel lefelé - egy épületbelsőt, és Trinity még utoljára bemutatja híres, körbekamerázott rúgását. A kisördög azonban nem alszik, a film vége mégsem teljesen megnyugtató: az utolsó képsorok - sajnos? - nem zárják ki Neo feltámadásának lehetőséget. De hát ez is a mítosz része?!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
