A-kategóriás lesz a rövidfilm-fesztivál?
kérdezett: Csomortáni Hunor 2003. november 10. 16:52, utolsó frissítés: 16:41A #b#lassan 12#/b# éves Alter-Native számára nem sorsdöntő a fesztivál-piacon elfoglalt helye, nyilatkozta a Transindexnek Sipos Levente, a fesztivál igazgatója. Muhi András és Durst György producereket kérdeztük a szemle jövőjéről.
Sipos Levente azt nyilatkozta múlthét elején a Transindexnek, hogy nem sordöntő az Alter-Native számára a fesztivál-piacon elfoglalt helye. Mit jelent önöknek az Alter-Native?
Muhi András (az Inforg Stúdió producere, Budapest): – Az alkotók érdeke, hogy minél több helyre benevezzük őket. Nekik nagyon fontos minden megmutatkozási lehetőség. Szerintem nincs igaza Leventének, lehet, nincs rálátása. Én járom Európát és a marosvásárhelyi komoly, jó fesztiválnak tűnik.
Az itt látható 50 filmet szerintem nyugodtan le lehetne szűkíteni 10-12 olyan filmre, aminél mondjuk már egy A-kategóriás fesztiválnak az anyaga sem jobb. A benyomásom az, hogy össze lehetne állítani egy olyan csapatot, amivel nyugodtan ki lehetne állni akár a cannes-i, akár a velencei, akár a berlini válogatáson.
Durst György (a Duna Műhely producere, Budapest): – Nem akarom a fesztiváligazgatót cáfolni, de a kelet-európai régióban elég jó fesztivál ez. Én már nyolc éve járok ide. Mikor ez indult, a győri Mediawave segített egy picit. Nem akarom összehasonlítani a két fesztivált, de például az az egyik előnye ennek a fesztiválnak, hogy olyan területeket ér el a felhívásaival, olyan területekről kap filmeket, ahonnan mi esetleg nem tudunk kapni.
Mindegyik fesztivál a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez kell igazodjon, de szerintem ha itt jobb technikai körülményeket tudnának teremteni, 11 év után – ami lehet, hogy nem rajtuk múlik – akkor az Alter-Native a kelet-európai régió egyik jelentős fesztiváljává nőhetné ki magát.
A szervezés színvonala megfelel az A-kategóriának?
M. A.: – Hát nem. De nem az ember hiányzik, hanem nyilvánvaló, hogy minden szervezés pénzkérdés, és annak is a kérdése, hogy hol vagyunk. Tehát hogyha ilyen egy szálloda, amilyen, akkor arról a szervezők igazán nem tehetnek. De hát ugyanabban a cipőben vagyunk, én pontosan értem a nehézségeket. Nyilvánvaló, hogy majd tíz év múlva, amikor itt állunk, akkor például ez már nem lesz kérdés. Merem remélni.
D. GY.: – Ha lenne egy állandó ember, aki egy éven keresztül foglalkozik az Alter-Native-vel, és ha végre normális technikát tudnának hozni, akkor lehetne ennél sokkal jobb. Most azt hiszem, lassan eléri a fejlődésének határait; mert egy fesztivál egy idő után nem engedheti meg magának, hogy ne az eredeti hordozón mutassa be a filmeket.
Mert ahhoz, hogy valaki egy A-kategóriás rövidfilmfesztivált szervezzen, alkalmaznia kell a nemzetközi szempontokat: nemzetközi zsűrinek kell lenni – ez itt jelen van –, meg kell teremteni a technikai feltételeket, meg kell tudni hívni az alkotókat. A filmek vonatkozásában lassan eléri ezt, csak a körülményeken kell még javítani.
Lesz-e vajon erdélyi filmgyártás, és mennyire lesz független Magyarországtól anyagi- illetve technikai tekintetben? Van-e egyáltalán elegendő szakember, alkotó ehhez?
M. A.: – Ilyen mélyen nem látok rá a dolgokra. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy filmet csinálni legalább 12-15 éve abszolúte demokratikus dolog. Kamerához ma már mindenki hozzá tud jutni. Tulajdonképpen nagyon közel vagyunk ahhoz a pillanathoz, hogy akár mindenki otthon megvágja az általa összebarkácsolt filmeket.
És pont az Inforg Stúdiónál látható rengeteg olyan példa, hogy nem pénzkérdés volt, hogy valakiről kiderüljön, hogy őrületesen tehetséges. Tehát mindenki a marsallbotot a tarisznyájában hordja. Ma nem tudnék meghatározó személyiségeket mondani innen Erdélyből, de lehet, hogy öt év múlva már innen fogjuk szemezgetni az embereket. Nekem egy valós kapcsolatom van, Lakatos Róbert , őt nagyon tehetségesnek tartom.
D. Gy.: – Nem hiszem, hogy szellemiekben szűkölködnének. Vannak tehetséges emberek. Technikailag meg, most a fesztiválon láttam nagyon sok digitális kamerát, ami nyolc évvel ezelőtt nem volt. Elérhetők mostmár az eszközök, és nem feltétlenül csak tévéstáboknak állnak rendelkezésükre.
A film demokratizálódása mennyiben teszi nehezebbé egy producernek a válogatást?
M. A.: – Pont ez, ami különbséget tesz producer és producer között. Nagy veszély leselkedik a producerre, mert könnyen mellényúlhat. Ehhez képest nagyon sokan nem is vállalják ezt a minőségi szelektálást. Én magamon kívül nem is ismerek mást, aki ezt csinálná. Amennyiben azt gondoljuk, hogy Erdélyben gyermekcipőben jár a filmkészítés a maga egészében, úgy Magyarországon meg producer nincs. Ez egy űr, ide még be lehetne férni.
Rendezőkkel meg operatőrökkel már Dunát lehetne rekeszteni, de jó producerből kevés van. Mert ez nemcsak annyit jelent, hogy van-e pénz vagy nincs. Sőt, engem személy szerint – bár lenne mindig pénz! – ez érdekel a legkevésbé. Engem pont a művészi része érdekel. Iszonyatosan vigyázok arra, hogy objektív mérce szerint rossz film ne készüljön. Lehet, hogy nem tetszik, de hogy ott legyen, és kritizálni is színvonalasan lehessen, azt borzasztó fontosnak tartom.
D. Gy.: – A digitális technika egyrészt hasznos, másrészt nagyon is rossz. Felelőtlenné, fegyelmezetlenné teszi az embereket. Azt az előnyt, hogy azonnal vissza lehet nézni egy jelenetet, azt nem úgy használják ahogy kellene, hanem "Hát akkor gyerekek, vegyük föl, van anyag", és akkor még egyszer, meg még egyszer... Ahelyett, hogy azon gondolkoznának, hogy a kamera előtti képet megkonstruálják, hogy a színésszel, a díszlettel, a hanggal többet foglalkoznának. Egy 35-ös kamerát beindítani percenként több ezer forint. Egy digitális kamerát beindítani egy óráig is csak 600 forintba kerül.
Ezért próbálok a Filmtett-Duna Műhely táborba is celluloidot hozni, hogy az alkotók tényleg arra koncentráljanak, amit csinálni akarnak. Azért mert egyrészt drága, másrészt mert ha a filmre koncentrál, az akkor lesz az a legjobb.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
