"Total art", avagy a test felszabadítása
Nagy Zsuzsi 2003. december 19. 11:49, utolsó frissítés: 11:49"#b#Azt mondják#/b#, tabukat sértek. Pedig nem sérteni kívánom a tabukat, hanem létezésük okait kutatom." (Hermann Nitsch, osztrák művész)
A radikális művészek számára létező egyetlen menekvési út a művészet lerombolása volt, az alkotás és valóság közötti határok végleges eltörlése. A végeredmény a performance lett, mely e szöveggyűjtemény szerzői szerint lehet esztétikai kategória, body art, az
"elgyötört test és a megtépett ruha"
művészete, sőt az érzékek purgatóriuma. Performance-ról a hatvanas években lehetett először hallani, elődje a happening volt, amelyet továbbfejlesztettek. ĺgy került intermediális viszonyba más művészeti ágakkal, a képzőművészettel, a színházzal, a mozgáskultúrával, a költészettel, a médiával, és működési körébe bevonta a leghétköznapibb emberi tevékenységeket is, mint amilyen a szexualitás, a sport vagy az öltözködés.
A 2001-ben a Balassi kiadónál megjelent, Szőke Annamária által szerkesztett antológia megpróbálja több oldalát bemutatni a performance-jellegű kifejezési formáknak. Több szerző esszéje szerepel a könyvben, amelyek egyfajta kronológiai – evolúciós rendet követnek e művészeti ágat illetően.
A műtárgy és a műalkotás szerepéről, legitimitásáról és egyéb aspektusairól ír többek között Jindrich Chalupecky, aki úgy véli, hogy "a művésznek el kell jutnia az anyag eredendő formájához, hogy a művészettörténet nulla fokán kezdje újra. " Jerome Rothenberg szerint "a performance nem elsősorban mint új művészeti irányzat vagy művészeti forma kerül tárgyalásra, hanem egy minden művészetet átható jelenségként."
Egy elsődleges aspektusa e kifejezési módnak a testi és pszichikai korlátok lerombolása, a társadalmi normákon való túllépés, éppen ezért az "áldozat vagy a kockázat fogalmai gyakran elhangzanak egyes performance-művészekkel kapcsolatban. "
Marina Abramović ritmusai
Klaniczay Gábor esszéje közelebbről is bemutatja az akcióművészet egy fontos jugoszláv képviselőjét, Marina Abramovićot, "aki 1971-től kezdve mutatta be különböző performance-sorozatait, amelyeket ritmusoknak nevezett. "
Egyik akciójában hetven tárgyat sorakoztatott fel, amelyeket rajta lehetett kipróbálni. Saját testére írta rá, hogy magát is csupán tárgynak tekinti, és "két órán át a kiállítás résztvevői különösebb személyes felelősség nélkül használhatták a tárgyakat a testén", ahogyan akarták.
1975-ben, a Tamás ajkai című ritmusában "megevett egy kiló mézet és megivott egy liter vörösbort (az organikus katolikus dimenzió), majd egy borotvával csillag alakú sebet vágott a hasára (vörös csillag, kommunizmus), utána véresre korbácsolta magát (penitencia és szex), végül ráfeküdt egy kereszt alakú jégtömbre. Fentről infravörös lámpa égette testét (az elemek ereje – istenítélet). Mindettől hevesen vérezni kezdett. A közönség a beszámolók szerint pontosan tizenhárom percig bírta ezt az esztétikai élményt.
Levágta-e saját farkát Rudolf Schwarzkogler?
Egy másik megkerülhetetlen oldala az akcióművészetnek "a botrányokozás és az azt követő – néha – társadalmi méretűnek nevezett felháborodás. " Magyarországon kibontakozott ezzel kapcsolatban egy vita, amit Holmi-vitának neveztek, és a bécsi akcionizmus, főként annak legjelentősebb képviselője, Rudolf Schwarzkogler (1940-1969) volt a középpontjában. A csoport tagja volt még Hermann Nitsch, Günter Brus és Otto Muehl.
Erről ír Földényi F. László, valamint Radnóti Sándor, aki problematizálja az akkoriban elterjedt hírt, miszerint Schwarzkogler egy performance keretében levágta a saját farkát.
Véleménye szerint Schwarzkoglert "szakrális, rituális, pontosabban áldozati képzetek foglalkoztatták. " Vizsgálta az önagressziót, az öncsonkítást, és ennek következtében jöhetett létre az az elképzelés, hogy öngyilkossága tulajdonképpen rituális önkasztrációként a pénisz levágásából állt.
Egy, a bécsi akcióművészettel foglalkozó portál szerint csupán mítosz, hogy Schwarzkogler valóban megcsonkította volna magát, és így halt volna meg. A tény ellenben az, hogy 1969-ben halt meg úgy, hogy egyszerűen kiesett hálószobájának ablakából. (Kortársai nem zárják ki, hogy inkább kiugrott.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
