A Transindex ajánlja: a legjobb TIFF-programok
Veres Szilárd 2013. május 29. 16:48, utolsó frissítés: 2013. május 30. 09:54Az idei TIFF, bár kevesebb filmmel, de ezúttal is nagyon erős programmal jelentkezik. Olyannyira, hogy ha mindent látni szeretnél, amit érdemes, nagyon nagy lemondásokkal fog járni. De segítünk!
Jó módszer lehet, ha készítünk egy kis „órarendet”, minden napra felírjuk a vágyott filmeket, és az ütközéseket kiigazítva, előre kialakítunk magunknak egy teljes heti programot. Mi megpróbálunk azoknak is segíteni, akik nem ennyire célirányosan fognak beülni a vetítésekre, csak szimplán néznének „valami jót”, vagy részt vennének valami izgalmas eseményen. Nekik összeszedtük, mik lesznek a legérdekesebbek. (A fesztivál teljes programja itt böngészhető).
I’m So Excited (Szeretők, utazók / Los amantes pasajeros)
A fesztivál hivatalos nyitófilmje a spanyol rendezőlegenda, Pedro Almodovar legújabb filmje, az I’m So Excited lesz, ami elég éles váltás a rendező legutóbbi filmjéhez képest. A bizarr, helyenként beteg plasztikai sebészes A bőr, amelyben élek / The Skin I Live In című horror-drámája után ugyanis egy könnyed repülős komédiát rendezett, amiben apró vendégszerepben feltűnik majd Antonio Banderas és Penelope Cruz is.
Pieta
A dél-koreai filmgyártás továbbra is virágzik, a fesztiválon pedig bemutatásra kerül Kim Ki-duknak, a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz, és a Bin-jip – Lopakodó lelkek rendezőjének legújabb filmje, a Pieta is. A film egy kegyetlen pénzbehajtóról szól, aki egy nap megismeri az anyját, ami alaposan felforgatja az életét. Képes lenne akár megváltozni is, ám rövidesen elrabolják a nőt.
An Episode of the Life of an Iron Picker
A film egy fémgyűjtő férfi igaz történetet meséli el a valódi figurák főszereplésével, kvázi újrajátszva a szituációkat, mindezt kézikamerával felvéve. A főszereplő fémgyűjtő egy nap azt a hírt kapja, hogy terhes felesége elvetélt, és az élete is veszélyben van, ám mivel nicns betegbiztosításuk, ezért egyik orvos sem hajlandó foglalkozni velük, így megindul a versenyfutás az idővel és a harc az előítéletekkel. Danis Tanovic szociális drámája a Berlinalén elvitte a zsűri fődíját.
Much Ado About Nothing (Sok hűhó semmiért)
Joss Whedon, a Bosszúállók rendezője miután minden idők egyik legnagyobb bevételt generáló filmjét elkészítette, leporolta régi szerelemprojektjét, ami Shakespeare Sok hűhó semmiért modernizált adaptációja volt, és rövid idő alatt, rögtön a Bosszúállók után leforgatta a saját házában, többnyire olyan munkatársakkal, akik a barátai és szoros munkakapcsolatban állnak vele.
The Tiger Lillies koncert
A három tagú The Tiger Lillies különlegessége, hogy fellépéseikre rendre félelmetesre maszkírozzák magukat, és azoknak gyakran érdekes dramaturgiája van: előfordult már, hogy a kasztrált énekest koncert közben megölték, majd a következő dalban feltámasztották. Hátborzongató és sötét jazz, bossanova, és mindenféle „bári zene” szórakoztató előadásban, kötelező zenei program.
The ABCs Of Death
26 epizódból álló, a halál különböző módjait bemutató horror szkeccsfilm a műfaj fiatal, feltörekvő tehetségeinek tálalásában. Többnyire ismeretlen rendezőktől, de akad pár viszonylag ismert név is, mint Jason Eisener (Hobo With A Shotgun), Xavier Gens (Frontiere(s), The Divide), Jake West (Doghouse), Ti West (The House of the Devil, The Innerkeepers), vagy éppen Ben Wheatley (Kill List, Sightseers).
The Deep (Djúpid)
A 101 Rejkjavikkal az ezredforduló elején európai kultrendezővé avanzsáló Baltasar Kormakur az utóbbi időkben egyszerre futtatja európai szerzőibb, és amerikai akciófilmes karrierjét is (Contraband, 2 Guns). A fesztiválon legutóbbi, izlandi túlélőfilmjét lehet megtekinteni, ami egy hajszál híján maradt le idén az Oscar-jelölésről a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
Dark Blood
A Dark Bloodot sok év után sikerült csak befejezni, mivel ennek a filmnek a forgatása közben vesztette életét a tehetséges fiatal színész, River Phoenix. Végül csak úgy sikerült, hogy a rendezője, George Sluizer kilopta a musztereket a tulajdonostól, és halálos betegsége miatt eldöntötte, hogy mindenképpen be fogja fejezni. River Phoenix utolsó filmjében a le nem forgatott részek alatt kimerevedik a kép, és a rendező narrálja az átvezető eseményeket.
No
Pablo Larrain frissen Oscarra jelölt filmje egy látványvilágában és kivitelezésében egyedi történelmi dráma, a Gael Garcia Bernal által játszott főhős egy reklámszakembert alakít, akit megbízást kap az egyik párttól az 1988-as chilei választások kampányának megtervezésére. A férfi eltökélt célja, hogy megdöntse a diktátor, Pinochet uralmát, erre pedig a reklámipar tökéletes fegyver.
Paradise trilógia
Ulrich Seidl arról híres, hogy szereti megdolgoztatni a néző tűrőképességét, és szeret provokálni. Ennek a hírhedt Paradicsom trilógiájával is bizonyságát adta, amelyben a hit, a szeret, és a remény keresztényi háromszöget forgatta ki, méghozzá kifejezetten kényes témákon keresztül. Vetíteni fogják egyenként is a filmeket, viszont az igazán kemények egyben nézzék végig. Utána, ha végre kiérsz, valószínűleg az ég is kékebb lesz…
Outrage – Outrage Beyond (Autoreiji: Biyondo)
A Zatoichivel hatalmas közönség- és kritikai sikereket arató keleti kultrendező, Takeshi Kitano legújabb filmjével, a Velencében bemutatott Outrage Beyonddal képviselteti magát a TIFF-en, de egyúttal annak előzménye, az Outrage is vetítésre kerül – sajnos egyszer sem egymás után. Japán alvilág és jakuzák. Akiket ez a két kulcsszó felvillanyoz, azoknak ott a helyük!
Pozitia Copilului
Calin Peter Netzer Berlinale fődíjas alkotása tovább erősíti a román filmművészet hírnevét szerte Európában. A román újhullám és a román filmművészet valóságos aranykorát éli napjainkban, így a Pozitia Copilului lesz a fő attrakciója a román programnak. Bár már volt premier, ezúttal azok is bátran megnézhetik, akik küszködnek a román nyelvvel, és a bukaresti dialektust nem igazán értik.
The Act of Killing (Az ölés aktusa / )
Joshua Oppenheimer dokumentumfilmjében tömeggyilkosokat kérdez, olyanokat, akik részt vettek aktívan a ’60-as évekbeli indonéz mészárlásokban. A gyilkosok először büszkén vállalják a tetteiket, aztán egy giccses színpadi előadás révén eljátsszák és újraélik a megtörtént eseményeket, és megszületik a váratlan csoda: megtörnek. Érdekes téma, szokatlan, egyedi koncepció, ráadásul a Berlinaléról is pozitív visszajelzések övezték.
Prince Avalanche
David Gordon Green tehetséges független filmesként indult (All the Real Girls), aztán hirtelen átnyergelt a kommersz, szívós komédiákhoz, Judd Apatow szárnyai alá, ahol rendezett szórakoztató (Pineapple Express), és kifejezetten rossz, bukott komédiát is (Your Highness). Legújabb filmje – amelyet titokban forgatott le – visszatalálás a korai független filmjeihez, a Berlinalén pedig rögtön meg is kapta a legjobb rendezés díját az útépítőkről szóló komédia.
Sound City
Dave Grohlt eddig főleg zenei pályája miatt ismerhettük. Ő volt a Nirvana dobosa, majd később megalapította a Foo Fighters-t, ahol már gitározott és énekelt. A Sound City a rendezői bemutatkozása, amely a híres Sound City stúdióról szól, ahol rengeteg kultikus lemezt vettek fel, többek közt a Nirvana magnum opuszát, a Nevermindot is, és megfordult benne az évek során Johnny Cash, Neil Young, Elton John, meg Elvis Costello is többek között.
Searching For Sugar Man
Az idei Oscar-díjas dokumentumfilmben egy dél-afrikai férfi, egy bizonyos Rodriguez nevű, nagyon rövid karriert futó amerikai zenész életét próbálja meg feltárni. A ’70-es években mindössze 2 sikertelen lemezt megjelentető, öngyilkosságot megkísérlő zenésznek ugyanis tudtán kívül Dél-Afrikában valóságos kultusza alakult ki, generációk nőttek fel a zenéjén, és ott valóságos sztárnak, mi több, legendának számít.
Laurence Anyways
A fiatal kanadai zseni, Xavier Dolan igazán irigylésre méltó, az egykori gyereksztár ugyanis 16 évesen rendezte első nagyjátékfilmjét, 18 évesen pedig már a következőt, eddigi három nagyjátékfilmje közül pedig már kettő is megjárta Cannes-t (még ha csak az Un Certain Regard szekcióban is versenyeztek). Időközben a Heartbeats kisebb fajta kultfilmé avanzsált, akárcsak az I Killed My Mother. Új filmjét pedig a TIFF-en is meg lehet tekinteni.
Frears, Menzel
A fesztivál idei meghívottjai közt lesz az életműdíjat átvevő, Oscar-díjas Jiří Menzel (Szigorúan ellenőrzött vonatok) és Stephen Frears (Pop, csajok stb.) is. Menzeltől egy filmet, Frears-től meg egyenesen hármat fognak vetíteni a fesztivál alatt. Persze egyiktől sem a legismertebb munkájuk egyikét, így a mozirajongóknak abszolút ajánlott, ráadásul az ember nem mindennap futhat össze két ekkora legendás rendezővel. Menzel filmjeinek plakátjaiból kiállítás is fog nyílni a fesztivál alatt.
Meglepetésfilm
Idén is lesz egy meglepetésfilm, vagyis egy vetítés, aminél a film címét titok övezi, majd csak a film kezdeténél derül ki a kiléte. Addig is lehet találgatni és bizakodni, hogy mi lesz az. Talán egy különleges vetítés valamelyik régebbi filmhez? Esetleg egy új, „headliner” film, mondjuk a Frances Ha, vagy akár Upstream Color. Az ilyesmi mindig izgalmas, csak nehogy csalódás legyen a vége.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
