2026. október 21. szerda
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Bodor László: nehéz lépés volt a Félsziget-költöztetés, de most is meglépném

szerk. 2013. július 24. 11:34, utolsó frissítés: 2013. július 25. 15:16

Új koncepcióra van szükség: ami Marosvásárhelyen működött, nem biztos, hogy Kolozsváron működik. A fesztiváligazgató értékel.


A Félsziget Fesztivál első kolozsvári kiadása pont abban bizonyított, amiért előzetesen a legtöbb kritikát kapta: az új helyszín tökéletes, és három napig a hangulat is remek volt. Viszont csökkent a látogatószám, és több fellépés is elmaradt. Bodor László fesztiváligazgató értékelte ki a rendezvényt számunkra.



Te hogyan értékeled az idei Félszigetet?

– Vegyes érzések kavarognak bennem. Azt látom, hogy iszonyú munkával, az év elején nagyon komoly döntéseket hozva, egy olyan rendezvényt sikerült összehozni egy megfelelő helyszínen, amely megállja a helyét a romániai fesztiválpiacon. Nyilván a nemzetközi fesztiválokhoz képest a Félszigetnek van még ahová fejlődnie.


Azt gondolom, hogy ez egy első lépés, meg kell vetnünk a lábunkat Kolozsváron, sokkal érzékenyebbé kell tegyük a helyieket a fesztiválhangulat iránt. Ahogyan 2003-ban Marosvásárhelyen nem volt tipikus fesztiválozó közönség, így Kolozsváron sincs egy tipikus fesztiválozó közönség. Viszont sokkal nyitottabbak és dinamikusabbak, mint amilyenek Marosvásárhelyen voltak.




Mennyire cserélődött le a fesztiválközönség? Mennyire szólt korábban a marosvásárhelyieknek, és mennyire szólt most a kolozsváriaknak?

– A Félsziget egy nemzetközi fesztivál. Azért hozunk nemzetközi előadókat is, hogy afelé toljuk a fesztivált, amit Európában látunk, annak megfelelő környezet, infrastruktúra, lineup legyen.

Ez egy nemzetközi fesztivál, aki szereti az ilyen típusú rendezvényeket, jár ilyenekre, akár nyugati fesztiválokra is, az miért nem jöhetne el a Félszigetre is? Itt elsősorban az erdélyiekre gondolok.

Olyan szempontból, hogy ki vált bérletet, és ki vált napijegyet, már meg lehet közelíteni a kérdést, hogy mennyiben szól Marosvásárhelynek vagy Kolozsvárnak. Marosvásárhelyen nyilván az ott élőknek próbáltunk egy programot összehozni, Kolozsváron meg a kolozsváriaknak.

Azzal, hogy áthoztátok a fesztivált, mennyivel lett nemzetközibb? Mennyivel nőtt a nemzetközi résztvevők száma?

Még nem tudjuk a fesztivál populációjának az összetételét.

És milyenek a tapasztalataid?

– Voltak külföldiek, ha jól hallottam, még a tengerentúlról is, de ezt nem lehet hasra ütéssel megmondani. Nem lehet azt mondani csak azért, mert találkoztunk néhánnyal, hogy a turisták száma bizonyos százalék volt. Meg kell várni a szociológiai felmérés eredményét, az rövidesen el fog készülni.

Én különben azt gondolom, hogy Marosvásárhelyen is nemzetközi fesztivál volt. Kolozsváron azon érdemes dolgozni, hogy még több turistát, elsősorban külföldi turistát vonzzunk be.

Hogy mit tud hozni a város a fesztiválnak ilyen szempontból, ez egy jó kérdés. Az biztos, hogy Kolozsvár 2015-ben Európa Ifjúsági Fővárosa lesz, 2021-re pedig megpályázza a kulturális főváros címet. Turisztikai szempontból mindenképp nagyobb potenciálja van, mint Marosvásárhelynek. Arra számítunk, hogy ez a kölcsönhatás működni fog Kolozsvár és a fesztivál között.



A fesztivál előtt folyamatosan olyan félelmeket lehetett hallani, hogy a Félsziget elrománosodik. Te mit gondolsz erről?

– Amíg magyar hang hallható a fesztiválon, amíg az Igen, tessék!-nek köszönhetően arra fektetjük a hangsúlyt, hogy minél több nyelven kommunikáljanak az eladók és a vendéglátók, addig azt gondolom, hogy nem beszélhetünk arról, hogy ez a fesztivál elrománosodik, vagy a magyar közönség csökkenne. Azt mondom, hogy várjuk meg a szociológiai felmérés eredményét.


Különben nem hiszem, hogy lett volna olyan magyar, aki kijött a fesztiválra, és nem talált magának megfelelő programot. A Helikon 18 költőt és írót hozott, voltak magyar színházi előadások, ott volt a Miért sátor folyamatosan tele programokkal, a nagyszínpadokon pedig magyar zenekarok játszottak. Az Intim Torna Illegál, az Akkezdet Phiai, a Kistehén s még nem tudom hány együttes lépett fel.

A Félsziget korábbi tíz kiadása során mindössze egyszer volt nyereséges. Mi lesz az idei eredménye?

– Én azt látom, hogy a mínusz és a nulla között van. Ehhez az is hozzájárult, hogy egy elég nagy potenciális szponzorunk végül nem támogatott, ebből még imidzsvesztesége is volt a fesztiválnak, mivel vissza kellett mondani néhány együttest. Ezen kívül pedig vasárnapról is maradtak el koncertek. Ez egyébként nem egyedi, minden olyan rendezvénnyel előfordulhat, ahol ilyen sok előadó van.

Még zajlik a bevételek összesítése, de inkább azt látom, hogy mínuszból megy a nulla felé, remélem, eléri a nullát.

Megmondod, hogy ki ez a támogató, aki visszalépett?

– Nem fogom megmondani, mert nem szeretnék semmi fajta „verekedésbe” keveredni különböző potenciális támogatókkal – főleg a jövőre való tekintettel.

Egyébként köt szerződés is, hogy nem mondhatod el?

– Nem. Számomra ez egy tisztán etikai kérdés.

A Kaiser Chiefs- és a DragonForce-koncert elmaradása csak ennek az egy támogatónak a visszalépésével magyarázható?

– Egy fesztivál úgy áll össze, hogy először megnézzük, mi az a támogatói összeg, amit elő tudunk teremteni a fesztiválhoz. Ehhez képest pedig elkezdjük kitalálni a line-upot. Tudjuk, hogy körülbelül mennyi pénzünk van, ehhez kitaláljuk a line-upot, s kiszámoljuk azt is, ez a lehetséges line-up mennyi látogatót vonzhat.

Abban a pillanatban, amikor elkezdünk a támogatókkal tárgyalni, már az együttesekkel is elkezdjük az egyeztetést. Ez nem úgy van, hogy egyik hétről a másikra lekötünk egy nemzetközi együttest, ez egy hosszú folyamat. Amikor befejeződnek a tárgyalások, akkor látjuk, hogy mi van a line-up részen és mi van a támogatói részen. Utána már a jegyeladásokon is látszik, hogy a fesztivál mennyit tud termelni.

Azért azt el kell mondjam, hogy a Kaiser Chiefs miatt négyen igényelték vissza a jegy árát. Azt ugye bejelentettük, hogy bérletet nem fogunk visszafizetni, mivel egy teljes kulturális szolgáltatásra vált bérletet a fesztiválozó, nem egy koncertre. Viszont az is eldöntöttük, hogyha valaki vissza szeretné váltani egy koncert miatt a napijegyét, azt nem fogjuk megtagadni. És négyen igényelték vissza a 18-i napijegyet.

És vasárnapit?

– Vasárnapról tizenketten kérték vissza a napijegy árát, és azt is visszatérítettük.

Lehet, hogy velem van a hiba, de még mindig nem értem egész pontosan, hogy miért maradtak el a koncertek?

– Ezek az együttesek egyszerűen annyira drágák, hogy olyan lyuk keletkezett volna a költségvetésünkben, ami aztán teljesen mínuszba vihette volna a fesztivált.

Akkor az említett támogató miatt nem volt elég pénz?

– Természetesen. De ezt már közöltük.



A támogató pótlására nem volt lehetőség?

– A támogatói tárgyalások az év elején, januárban vagy februárban kezdődnek el. Ez az egész visszalépés júniusban történt. Egy hónap alatt egy másik szponzort bevonzani szinte lehetetlen.

Egyébként a támogatóknál az évi költségvetés tervezése az előző év végén vagy év elején történik, tehát egy ekkora összeggel már nem tudnák megtoldani a költségvetésünket.

A fesztivált Marosvásárhelyen szervező egyik céget felszámolták. Miért volt erre szükség, és mit jelentett ez a fesztivál számára?

– Az a cég, amelyet felszámoltak, nem csak a Félszigettel foglalkozott, más rendezvényeket is szervezett. Azért számolták fel, mert akkora veszteséget halmozott fel, hogy muszáj volt felszámolni. Erre egyébként a romániai törvények is köteleznek.

A Félszigetre nézve milyen következményei voltak? Volt ahhoz köze, hogy áthoztátok Kolozsvárra a fesztivált?

– Nem. Az átköltöztetés gondolata két éve forog a fejünkben, gondolkodunk rajta. Nézegettük a helyszíneket, hogy hová lehetne elvinni a fesztivált. De már többször elmondtam az okait.

Ami a mínuszokat illeti: egy céget azért zárnak be, mert fizetésképtelenné válik. Ez azt jelent, hogy a cégnek adósságai vannak.

Utólagosan jó döntésnek tartod, hogy áthoztátok Kolozsvárra a Félszigetet?

– Marosvásárhelyen már elérte a határait a rendezvény, egyszerűen nem lehetett jobban fejleszteni. Egyértelmű, hogy ehhez hozzájárult a gazdasági válság is, ami a fogyasztóknál és a szponzoroknál is megérződött. Nyilván be kellett lőni egy olyan szintre a fesztivált, amit megbír a romániai piac, az erdélyi közönség.

Marosvásárhelyen már nem lehetett fejleszteni, mivel nem volt semmi infrastruktúra: se villamosenergia, se víz. Emellett pedig a terület kérdése is egyre inkább bizonytalanná vált. Iszonyatosan megdrágult a terület bérlése, egyre több pénzt kellett elköltenünk arra, hogy kibéreljük azokat. Ezen kívül az a biztonságunk sem volt meg, hogy azokat a területeket egy vagy két év múlva is megkapjuk. Ha azon a területen, ahol a fesztivált szerveztük, bárki bármit épít, egyszerűen ellehetetlenül a fesztivál léte. Nekünk pedig muszáj volt azon is gondolkodni, hogy mi lesz egy-két-három év múlva. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy áthozzuk Kolozsvárra a rendezvényt.

Szóval, én bátor és nehéz lépésnek tartom az átköltöztetést, de most is meglépném.

És itt Kolozsváron miként fogadtak? Hogy ment az együttműködés a polgármesteri hivatallal?

– Nagyon jól. Amit vállalt a polgármesteri hivatal – mind az infrastruktúrát, mind a területet – előkészítette. Ezzel sikerült egy elég nehéz problémát megoldani.

Úgy tűnik, mintha végig kommunikációs ellenszélben lettetek volna. Ez annak a következménye, hogy a fesztivál elköltözött Marosvásárhelyről?

– Egyértelmű, hogy a fesztivál eddig Marosvásárhelyen egy hangulatot keltett, a szegényesebb rendezvénykörnyezetben a Félsziget egy felüdülést jelentett. Tudtuk azt, hogy nem fogják túl kedvesen fogadni ezt a bejelentést, de amint az előbbiekben már elmondtam, szükséges volt ezt a fájdalmas és nehéz döntést meghozni, és költöztetni a fesztivált.

Az eddigi évek alatt az emberek többsége hozzászokott ahhoz, hogy a Félsziget fesztivál mellett van egy strand, ami egy erős meghatározója volt a rendezvényünknek. A legtöbb kommentben, amit láttam, az zavarta az embereket, hogy Kolozsváron nem lesz strand. Senki nem gondolt arra, hogy milyen lesz a fesztivál, milyen lesz a fesztiválhelyszín vagy a line-up. Januárban, amikor bejelentettük, hogy költözünk, a strand miatt kerültünk kommunikációs ellenszélbe. Meg egyébként is, hol van a Gorbó völgyében félsziget? – mondták.

Ezeket nyilván azzal tudja legjobban kezelni az ember, hogy olyan fesztivált hoz össze, s nem csak kommunikációban, hanem de facto, ami bebizonyítja, hogy nem volt rossz ez a döntés. Én azt gondolom egyébként, hogy aki kilátogatott a fesztiválra, az láthatta, érezhette, van az új helyszínnek egy hangulata, és itt lépésről lépésre egy jó fesztivált lehet összehozni, szépen felépítve az egész koncepciót.



Mi az, amit másképp csinálnátok a szervezésben? Van ilyen?

– Talán egy picit nagyobb hangsúlyt fektetnék a tömegkommunikációra, és azokra a csatornákra, amelyek most nagyon divatosak. Azt az év első részében nagyon elhanyagoltuk, főleg akkor, amikor bejelentettük a fesztivált. Egyébként én nem hiszek a Facebook offline hatékonyságában, főleg nem ezen a piacon. Számomra nincs reális információértéke annak, ha valaki bejelöli ott, hogy jön.

Viszont a Facebookon kialakulhat egy hangulat, és az már érdekesebb kérdés, hogy ez miként terjed el az offline-ba. Azt gondolom, erre nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni. Elmagyarázni, megértetni az emberekkel, hogy ezt miért kellett csinálni. Azt gondolom, hogy ezen a területen nem voltunk elég egyértelműek.

Vannak tények. Tavaly 79 ezer látogató volt, idén 60 ezer. Idén volt olyan koncert, amikor a nagyszínpad előtt – például vasárnap – csak lézengett a közönség. Erre nem lehet azt mondani, hogy egy sikertörtént. Milyen hatással lesz a Félsziget brandjére, hogy most volt egy ilyen megingás?


– Vegyük szerre: a Félsziget látogatóinak a száma 2003-tól folyamatosan nőtt egészen 2008-ig, akkor drasztikusan csökkent, ha jól emlékszem, a 2007-eshez képest olyan 15-20 ezer mínusz volt, és pontosan azért, mert volt egy stratégiai váltás. Ha az ember egy fát átültet, akkor az megsínyli a változást, és ez van most a fesztivállal is: megérezte ezt a helyszínváltást. És azt semmiképp nem könyveljük el sikernek, hogy kevesebben voltak a fesztiválon. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy nem volt egy rossz hangulatú rendezvény.



Ami a vasárnapi napot illeti, gyakorlatilag elég gyenge programunk volt, mi is számítottunk rá, hogy vasárnap nem lesznek túl sokan – és egyébként is a vasárnap a leggyengébb nap szokott lenni a fesztiválokon. Ez egy ilyen hazamenős nap, aki másnap dolgozik, már nem várja meg a végét. Ilyenkor már csak azok vannak ott, akik tényleg nagyon szeretik az ilyen típusú rendezvényeket, vagy van egy előadó, akiért még érdemes kijönni a rajongóknak.

Ezzel számolni lehetett, hogy a helyszínváltás érinti a fesztivált. Azt nagyjából tudtuk, hogy itt két dolog lehetséges: vagy az van, hogy irtózatosan megnő a látogatószám – és erre is számítottunk – mert kíváncsiak az emberek az új helyszínre, kijönnek, megnézik, hogy mi történik, vagy csappan a látogatószám.

Egyébként visszatérve a line-up minőségére, nem volt rossz az idei zenei program a fesztiválon. Egy elsőszámú DJ, Paul Kalkbrenner volt az egyik vendégünk, ott volt Alborosie, aki a reggae zenében egy ismert és elismert előadóművész, a punk kategóriában a The Ramones és Marky Ramone nevét nem hiszem, hogy különösebben fényezni kellene, ott volt Kusturica, aki szerintem a kolozsvári közönségnek egy nagyon kedves előadó, a Ska-P a legnépszerűbb ska előadó Európában, nem is beszélve az elektronikus zene különböző képviselőiről, a Modestepről vagy Pete Tongról. De nem az volt, hogy eljöttek az emberek, hogy megnézzék, mert kíváncsiak, hanem egyszerűen nem tudták, hogy mi is történik a Gorbó völgyében.

És ez kommunikációs hiba volt, hogy nem tudták?


– Igen, egyértelműen azt gondolom, hogy az idei kommunikációnkon nagyon sok mindent lehetett volna változtatni. Viszont meg kell nézni a környezetet is, hogy miért volt ez kommunikációs hiba. Nyilván ez a szervezőcsapatnak a dolga és a felelőssége, de nem olyan egyszerű ez, hogy miért nem futtattuk jobban, vagy miért nem kezdtük hamarabb a kommunikációját az egész rendezvénynek.

Megvannak a magyarázatok, hogy miért döntöttünk így. Ez egy olyan környezet, ahol ha kijössz egy arculattal és nevekkel, akkor azon már azt is fel kell tüntetni, hogy ki a támogató. Ha a támogatóval húzódik a tárgyalás, akkor húzódik a megjelenés is. Persze bejelented az együtteseket, de ahhoz, hogy megmutasd az arculatodat, és egy agresszív kampányt folytass, meg kell legyenek a támogatók. Mert ha kijössz egy támogatók nélküli arculattal, akkor eleshetsz a támogatástól. Ez egy ördögi kör.

Ugyanezen támogató miatt volt a késés?

– Nemcsak, ez egy több komponensű dolog.

Elképzelhető lett volna, hogy elmarad a fesztivál? Gondolkodtatok ezen?

– Nem, egy percet sem gondolkodtunk azon, hogy elmaradjon.

Milyen hatása lesz szerinted a megingásnak?

– Ez egy mélyebb elemzésnek a kérdése, illetve egy mélyebb elemzés tudatában fogunk majd döntéseket hozni. Most így melegében azt látom, hogy nem kell annyira megijedni attól, hogy egy ilyen - nem nevezzük mi sem sikeresnek - rendezvényt szerveztünk. Úgy éljük meg, hogy egy jó és hangulatos rendezvény volt.

Lehetett olyan véleményeket hallani, hogy ez lesz az utolsó Félsziget fesztivál. Te ezt hogyan kommentálnád?

– Az elmúlt hat hónapban, amióta bejelentettük a költözést, már annyi pletykát hallottam, hogy az valami fantasztikus. Mondjuk az azelőtti években is lehetett olyanokat hallani, hogy Konstancára vagy Bukarestbe költöztetjük, pedig soha nem is beszéltünk erről. Aztán végül csak elhoztuk Kolozsvárra.

Nyilván ki kell értékelni az idei évet, meg kell beszélni a környezetet, hogy mit érdemes megváltoztatni, mi lehet a sikeres modell Kolozsvár számára. Az egyértelmű, hogy az a koncepció, ami Marosvásárhelyen működött – kezdve a szerdai nyitástól egészen a vásárnapi zárásig, illetve a három-négy fő zenei helyszínig – itt nem működik. Kolozsvárnak valami más kell.

Meg kell nézni, hogy ezt miként lehet összerakni. Azt gondolom, ha megtaláljuk erre a sikeres megoldást, akkor lesz Félsziget fesztivál jövőben is. Miért ne lenne?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS