Családban marad 2.: a nagypapa könyvtárától a budi-kollekcióig
B. D. T.
2013. augusztus 17. 11:53, utolsó frissítés: 11:53
A sepsiszentgyörgyi Magmában megnyitott legújabb kiállításon csupa olyan szerzőt láthatunk, aki valamilyen fokú rokonságban áll a többiekkel. Családban-benne-lét, relikviák és lázadások.
„Lelepleződött egy képzőművész-klán: keresztapák és unokatestvérek közös kiállítása”, „Nepotizmus a képzőművészetben: mindenki valakinek a valakije”, „ȘOCANT: s-a dezvăluit fața adevărată a artei contemporane”, „MAFIA a pus mâna pe galerie” – fogadjunk, erre többen kattintanának, mint a mostani címre. Szerencsére a család, akiről szó van, érti a viccet. „Hegyesfejűek”.
Meg hát a megnyitón is elhangzott: a sepsiszentgyörgyi Magmában megnyitott Családban marad 2. című kiállításon csupa olyan szerzőt láthatunk, aki valamilyen fokú rokonságban áll a többiekkel. Unokatestvérek, sógorok, nagynénik, nagybácsik, unokahúgok és –öccsök, szülők és gyerekek, egy igazi dinasztia, még ha a vezetéknevek különböznek is: ismerős a hangulat annak, akinél a családban előfordul olyan jelenség, mint az UKONG (Unokatestvérek Kongresszusa).
Egyfajta coming out ez a kiállítás: kívülállók előtt is feltárulnak egy különös, szerteágazó család tagjainak közös titkai, személyes vesszőparipái, gyermekkori emlékei és relikviái. Ami összeköti az alkotókat, az valóban néha
„csak” a vérségi, rokonsági kötelék,
ám erre a „családban-benne-létre” mindannyian szubjektív módon reflektálnak is. A központi mű, Martini Yvette Lábon járó könyvtár+1 című alkotása a lemhényi nagypapa tízezer kötetes könyvtárának egy részét jeleníti meg, egyfajta referenciapontként.
Buzási Andrea Olvasógép vízalatti olvasáshoz (pont a könyvtár alatt, az alagsorban) installációja az alkotó gyerekkori kedvenc meséjét osztja meg a látogatóval. A palackba zárt, felcsavart papíroldalon a Babuka a fűben című mese olvasható. Most már nemhogy víz alatt, de a víz fölött sem nagyon olvasnak az emberek: ez lehet voltaképpen a kódolt palackposta-üzenet, valamint rekviem az olvasó emberekért, akik lassan-lassan eltűnnek a világból.
Martini Yvette és Kispál Ágnes Evelin közös munkája, a Családfa azokat a hajszálvékony és mégis tartós kötelékeket vázolja föl, amelyek a különböző generációkat és párjaikat egymáshoz csatolják: fénylő, finom kapcsolati háló, ahol a háttérben minden összefonódik vagy éppen bogozódik. Martini Yvette állította össze a kiállítás megnyitóján hallható és a falra fölírt „verbális családfát” is: itt mindenkiről tényleg minden kiderül, mármint hogy melyik alkotó milyen fokú rokonságban áll a többiekkel, csak legyen türelme az embernek végigolvasni.
Szabó Panna Temetés-esküvő című kollázsa két olyan – jövőbeli? elképzelt? várható? – társadalmi esemény kereteibe helyezi rokonait, ahol reprezentálni kell, pózolni, mert hát „mindenki ott van, aki számít”, ez egy „alkalom” – hát akkor
segítsük át ezeken a nehéz perceken
a protokolláris rendezvényeket zsigerből utáló családtagjainkat. Ez ám az igazi családi összetartás.
Buzási Andrea és Szabó Réka interaktív társasjátékában párosítani kell a képeken szereplő személyek gyerek- vagy fiatalkori és időskori fotóját. Nyilván aki gyakran lapozgatja a Szabók családi albumait, az nem lojális konkurencia. Aki nem szenved ebben az előnyben, az legföljebb Mick Jaggert ismeri fel, és kétségbeesetten próbálgatja egy darabig, van-e párja a rocklegendának. A Puna Róka cím szintén az alkotók személyes mitológiájának része: ez volt a fedőneve egy azóta feledésbe merült című, román nyelvű, kommunizmus idején menő társasjátéknak, ami hasonló elven működött: ha párosítottad a két találó elemet, kigyúlt a fény: heuréka! (Már ha éppen volt villany, gondolom. De lehet, hogy elemekkel működött.)
Szabó Kriszta Személyes matematikája voltaképpen hosszabb kontemplációt igényel. A művész – kvázi jelkép-tikosírással – lefekteti magánfilozófiája alapaxiómáit, következtetéseket von le, köztudomású vagy éppen rejtett összefüggésekre mutat rá, bizonyít, és nem könnyíti meg a követők dolgát.
Érdekes, a pasik nem reflektáltak a családban-való-létre, minek is, munkamegosztás van. Kispál Attila és Wanek Ferenc (akik unokasógorok, ha valaki boncolgatná, de ha biztos akar lenni, inkább nézze meg a falra firkált megfejtést) több mint 200 fotón a Magma raktárából származó, nem képzőművészethez köthető tárgyakat tartanak a kezükben, ami végtelenített animációvá áll össze egy nagy kivetítőn.
Szerencse van egy pánikgomb,
amit ha nyomva tartasz, megnézheted jobban magadnak, mi van a szerszámkészletben, vagy hogy fanyele van-e a piros esernyőnek. A gyermekek és gyermeklelkűek kedvenc kiállítási momentuma. A másik pedig Szabó Ráchel Ko-hi-Noor című installációja, ami a rávetített festékcsöpp-animációval szivárványszínűre festett papírhengerek rendszere, és – ezt a platonisták értik – egy tökéletes kristály létére vágyakozik.
Sárosi Mátyás hat darab, vegyes technikájú tablójával kicsit kirí a többiek közül, dehát megbocsátható, hiszen ő egy másik képzőművész-dinasztiából érkezik. A Dogma, Ad astra, Föld, Ad nihilum, Khiméra és Homunculus ősi, primitív félelmeink és rémálmaink képi világából merít, amelyben eltörpülünk városainkkal és kérészéletű civilizációnkkal együtt a földalatti, alvó szörnyek, a kozmikus, embertelen és minden felsőbb isteni racionalitást nélkülöző erők eredőjében, játékszerekként hányódunk és hagyjuk is magunkat hintáztatni, míg ugyanúgy visszarohadunk a földbe, mint a dinoszauruszok – talán majd kőolaj lesz belőlünk egy másik civilizáció pöfékelő gépeiben.
Fotók: MAGMA
Martini Yvette: Lábon járó könyvtár+1
Buzási Andrea: Olvasógép vízalatti olvasáshoz
Martini Yvette-Kispál Ágnes Evelin: Családfa
Szabó Panna: Temetés-esküvő
Buzási Andrea-Szabó Réka: Puna Róka 
Buzási Gyopár a kiállítók beceneveiből alkotott betűkkel szókirakósozott: ha megfelelő sorrendben olvassuk, enyhén rímel is a vége a maradék betűkből összeálló kérdésre.
Gáspár Csongor installációjába nehéz belebotlani, a lépcsőfordulóban egy tükör mutatja, hogy
szeánsz van a vécében, érdemes benézni.
Az üzletember-dijázner két év „business and pleasure” útjainak melléktermékét: mellékhelyiségek enteriőrjeit gyűjtötte össze szorgalmasan, fáradtságot nem kímélve. Van itt bálványosi motelben, repülőgép-mosdóban vagy éppen debreceni szállodában készült minivideó is, kész szociológiai tanulmány, egy webcam szűrőjén keresztül.
Ajánljuk, hogy Buzási Marót animációival fejezzék be a kiállítást, közvetlenül mielőtt kilépnének az ajtón: belemagyarázni minek, ha nincs amit, ez egy leendő antimém-gyáros és viral master laboratóriumából a korai ujjgyakorlatok című fejezet. De azért a cicát, még ha rózsaszín és irritáló is, én nem lőttem volna szét.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
