2026. október 28. szerda
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Gyergyószentmiklós, ha fesztiválozik

Kulcsár Árpád 2013. szeptember 30. 19:09, utolsó frissítés: 19:09

Péntek óta vagyunk itt, és egyre inkább érteni vélem, mire is jó egy színházfesztivál. A színháziaknak, egy kisvárosnak, nekem.


Hogyan írjunk hangulat-beszámolót? Az én hangulatom a fesztivál átlaghangulatával az utóbbi napon igyekezett találkozni. Igaz, én kissé kívülálló vagyok, kötelességből, alkatilag, szakmailag is. A színházi kollokviumnak Gyergyószentmiklóson meg tulajdonképpen visszatérő vendégserege van, régi ismerősök a színházi berkekből, a helyiek, akik majdnem minden előadást teltházzal tisztelnek. Így néz ki (szegmenseiben és töredékesen) a X. Színházi Kollokvium:

Péntek óta vagyunk itt, és egyre inkább érteni vélem, mire is jó egy színházfesztivál. A színháziaknak, egy kisvárosnak, nekem. Errefelé kérdés volt számomra, hogy történik-e itt más is, minthogy minden este más társulatok mutatnak be előadást, merik-e egymás szemébe mondani a kritikát, történik-e vagy elkerülhető a találkozás. Tehát: az esemény maga is munka-e, vagy ünnep? Az elején ünnepnek tűnt, ma éppen munkának, de van, amikor mindkettő: az előadásokat másnap reggel egy szakmai beszélgetés követi, amit hajlamos az erdmagyar művészvilág elbennfenteskedni néhanap, a hibákat reflektálatlanul hagyni, a jóról megemlékezni, magasztalni.


Meglepő, hogy Gyergyóban nem ezt történik, bár először úgy tűnt, csak azoknak üzengetnek, akik éppen nincsenek itt. Kötő József köztiszteletnek örvendőn tölti be az egyik asztalfőt – már ha feltételezzük, hogy egy asztalnak két feje van – és arra apellálva, hogy neki már úgyis mindegy, bátran szól oda a távol levő Forgách Andrásnak például A fiú című előadás kapcsán (erről később mi is közlünk kritikát). Az asztal másik felén Köllő Kata moderálja a beszélgetéseket, de ő már a jelenlevőknek is tesz fel kényes kérdéseket, így válik haszonná mindenki számára az egész.


Másrészről a fesztiválnak nincs tematikai vagy konceptuális homogenitása, így minden társulat maga döntötte el, melyik arcát szeretné itt megmutatni. Ez nemcsak műfaji és tematikai változatosságot jelent, hanem vannak bizony színvonalbeli ingadozások is, így azonban a helyiek kedvükre válogathatnak a hozzájuk közelálló stílusok között. A pénteki kezdés a Bánk bán volt, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház hozta el, és nem véletlen, hogy ők kezdték: egyrészt 800 éve gyilkolta meg (nem) a bán Gertrudist, másrészt a Bocsárdi-féle rendezés jó indítása a nemzetiségiségnek, ugyanis a darab erős történelmi reflexiókat dolgoz fel. Szombaton a Bukaresti Állami Zsidó Színház és a váradi Szigligeti Színház mellett a szatmárnémetiek egy Dsida-esttel készültek, a Csíki Játékszín pedig Bulgakovval, a további program pedig itt érhető el.


A péntek óta tartó eseménynek remek kísérőrendezvényei vannak: a HungaRomagyarázatok című kiállítással kezdődött, de már tiszteletét tette a sZempöl zenekar és küb_beat Sepsiszentgyörgyről, valamint Simon Márton is (akinek népszerűsége a fiatalok körében itt sem hagyja alább a kolozsvárit vagy udvarhelyit), aki a legutóbbi, Polaroidok című kötetét mondta fel elejétől a végéig, a Gourmand Light együttes (nem) festett alá zenét, szembefeszült vele, együtt hatottak.


Előadások után hajnalig beszélgetnek a Your living room-ban (a színház kávézója), ez sem elhanyagolható a szakmaiságra nézve. Ahogyan az sem, hogy a fesztiválújság nem a hagyományos kritikai formákat követve közelít az előadások felé (értsd: nem csupán az a kritika, amit kucifántos szakzsargonnal izzad össze egy kritikus, hanem, ahogy egy teatrológus mondta, egy lépcsőfordulóban elejtett mondat, vagy két ember az utcán beszélve az azelőtti napi előadásról. Ugyanakkor a gyergyói színház alkalmazottain látszik a rutin (hetedik alkalommal szervezik ők a kollokviumot): régóta volt ilyen vékony a fal a közönség és a társulatok között (mint megtudtam, itt ez megszokott). Mindenki hatalmas erőfeszítéssel, de végtelen kedvességgel dolgozik, és egyelőre, úgy tűnik, ez jövedelmező.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS