Amerikai mesét álmodott Burton
Balázsi-Pál Előd 2004. február 19. 18:48, utolsó frissítés: 18:28Tim Burton mindig is a látványra összpontosított. Most megtalálta ehhez az ideális történetet: egy #b#amerikai mesét#/b#, óriással, boszorkánnyal, cirkusszal, háborúval, bankrablással, és egy érzelgős apa-fiú kapcsolattal.
Mindannyiunk ismerőse az idősödő, pocakos bácsi, aki jóízűen meséli fiatalkora világra szóló kalandjait, anélkül, hogy egyetlen szavát is komolyan vehetnénk. Történetei első hallásra mulatságosak, de ha már mindegyiket kívülről tudjuk... bizony, legfeljebb udvariasan mosolygunk, és megpróbálunk elmenekülni.
Ed Bloom pont ilyen ember. Nem csoda hát, hogy fia, Will három éve szóba sem állt vele. Most, apja halálos ágyánál azonban kötelességének érzi, hogy megpróbálja megismerni az öreget, aki soha semmi valósat nem mondott neki. Így bontakozik ki a történet, amely valóban
nélkülöz minden realitást,
és amelyben a gyerekkori mesék világa keveredik a halász-sztorikkal és az amerikai tömegkultúra emlékképeivel.
A fiatal Edward (Ewan McGregor) egy alabamai kisvárosból indul hihetetlen útjára. Az öreg Edward (Albert Finney) pedig mintha csak azért mesélné el mindezt, hogy Tim Burton felépíthesse mesevilágát. A rendezők többsége a történet mellé teremti meg a látványt, de Tim Burton alkotásait nézve ennek a fordítottját érezzük: ő túlburjánzó képzeletéhez keres történetet. Filmjeiben a díszlet sokkal több, mint háttér – a szürrealizmusba hajló látványvilág a történetet meghatározó tényező.
Ashton városka népszerű lakója azzal vívja ki honfitársai legnagyobb elismerését, hogy ráveszi a környék óriását: túl kicsi neki ez a falu, inkább költözzön egy nagyvárosba. De ha egy óriásnak túl kicsi a falu, akkor Ednek még inkább az, így ő is útra kel. Persze a járatlant választja, így egy mesés településre jut, ahol mindenki mezítláb jár, és ahonnan még soha senki nem ment el. De Ed még nem érkezett útja végéhez, így mezítláb bár, de továbbáll. Miután megpillantja élete szerelmét, óriásával egy cirkuszhoz szegődik, hogy minél többet tudhasson meg a csinos lányról.
A köpcös cirkuszigazgató
(Danny DeVito), aki éjszakánként farkasemberré változik, el is árul minden titkot. Ez kereken három évbe telik, közben a lány már másnak ígérkezik el. Persze ilyemi nem lehet akadály Ed számára, de miután végre meghódítja a lányt, megkapja behívóját. Irány Kína, ahonnan egy csinos sziámi ikrekből álló, két lábon osztozó énekes-duó segítségével tér vissza. Már útban van a gyerek, közben Ed utazó ügynökként az országot járja, jegygyűrűjével kifogja a környék legendásan nagyra nőtt halát, kirabol egy csőd szélén álló bankot, és megvásárolja a mezítlábasak falucskáját.
Mindebből persze semmi sem igaz, és Willnek nagyon nagy erőfeszítésébe kerül, hogy közelebb jusson apja valódi énjéhez. Hogy is ne lenne nehéz, mikor folyton óriások, köpcös cirkuszigazgatók, boszorkányok, kínai ikrek és mezítlábasok zavarják a gondolkodásban, a kerti medencében pedig hatalmas hal úszkál. A Nagy Halban
látszólag feloldhatatlan ellentét
van a színes, kalandos mese-múlt és a szürke, unalmas valóság-jelen között. Ez a film tempóján, dinamikáján is nyomot hagy. A fiú kísérlete, hogy megismerje valódi apját, nem elég érdekes ahhoz, hogy ellensúlyozza a mesei elemeket. A film leáll a jelenben, kényelmetlenül unalmas minden, és attól tartunk, szétesik a múlt súlya miatt. De Tim Burton feloldja ezt a mindenki számára kellemetlen helyzetet: a film végén a fiú meséli a jövőt, az apa halálát mesévé szőve. A szerepek felcserélődnek, és ettől a filmbeli valóságot is beszövik a legenda indái, mint egykor a boszorka fehér házát. És már senki sem csodálkozik, hogy a temetésen az óriás, a cirkuszigazgató, a boszorkány és a bankrabló egy nagy halról regélnek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
