2026. aug. 22. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

„A szentgyörgyi Szent”: Ana Mărgineanu Sepsiszentgyörgyön rendez

B. D. T. kérdezett:B. D. T. 2014. március 12. 14:31, utolsó frissítés: 14:31

Egy szép estén a nézőtérre beülve azon kaphatjuk magunkat, hogy mi dönthetünk a szereplők sorsáról. A New Yorkban élő fiatal rendező olyan kétnyelvű történettel vár, ami a városnak szól a városról.


Magyar, román és roma főszereplőkkel rendez előadást a sepsiszentgyörgyi Andrei Muresanu Színházban Ana Mărgineanu jelenleg New Yorkban élő, többszörösen díjazott román színházi és filmrendező. A szentgyörgyi Szent (Sfântul din Sfântu Gheorghe) című darab premierje március 27-én lesz.



Egy történet a nagylelkűségről és következményeiről, fotókról, labdákkal, egy nő álmairól, egy férfiról, aki megpróbál (fel)lélegezni, egy lányról, aki a babáival beszélget; egy kétnyelvű történet, nézőkről, akik egy szép estén a nézőtérre beülve azon kapják magukat, hogy ők dönthetnek a szereplők sorsáról; egy történet Sepsiszentgyörgyön, Sepsiszentgyörgynek – áll a beharangozóban. A darab a Csak jót Romániáról (Despre România, numai de bine) előadássorozat negyedik része.


Kik játszanak a darabban, és hogyan választotta ki a szereplőket?



Ana Mărgineanu: – A színészek nagy része az Andrei Muresanu Színház társulatának tagja: Claudia Ardelean, Ion Fiscuteanu Jr., Fekete Zsolt, Gulácsi Zsuzsanna, Sebastian Marina, Fatma Mohamed, Camelia Paraskiv, Elena Popa, Daniel Rizea.

Amikor Sepsiszentgyörgyre jöttem, már részben ismertem a társulatot, láttam néhány előadásukat, tudtam, hogy a színészeik nagyon jók, de azelőtt soha nem dolgoztam velük. Hogy a végleges szereposztáshoz eljussunk, találkoztam a társulattal, és olvasópróbákat tartottunk különböző felállásokban. Most, egy hónappal a próbák elkezdése után, elmondhatom, hogy az egyik legjobb csapatról van szó, akikkel valaha dolgoztam: kivételesen tehetséges emberek, akik nyitottak és hatalmas munkakedvvel dolgoznak. Remélem, még visszatérhetek ide.




Honnan jön a "Despre România, numai de bine" projekt ötlete? Nagybánya, Piatra Neamt és Targoviste után a sorozat mintha leállt, most pedig Sepsiszentgyörgyön folytatódik – miért pont ebben a városban?

– Peca Ştefan dramaturggal arra vágytunk, hogy egy minél személyesebb, a nézőket minél inkább megszólító színházat csináljunk. Így jutottunk el oda, hogy olyan előadásokat rendezzünk, amelyeket azok a városok inspirálnak és azok lakói számára készülnek, amelyek otthont adnak ezeknek a kísérleteknek. Ennek eredménye lett a "Despre Romania Numai de Bine", amely a mai Románia rendhagyó analízise – egyfajta, színházi eszközökkel megalkotott térképe az országnak.

A “recept” egyszerű: alulírott, a rendező és a dramaturg (Peca Ştefan) elmegy egy városba, és két hét alatt megpróbál megtudni mindent, amit meg lehet az illető településről. Felfedezzük a hely jellemző legendáit, mítoszait, a konkrét történelmi adatoktól a folklórig, de különösen az érdekel bennünket, hogyan élik a helyiek az életüket a jelenben – melyek a fő gondjaik, vágyaik, problémáik, foglalatosságaik, mind kollektív, mind egyéni szinteken.

Olvassuk a helyi újságokat, sétálgatunk a fő- és mellékutcákon, minden negyedbe ellátogatunk, és ami a legfontosabb, igyekszünk szóba állni minél több emberrel, a polgármestertől a rendőrökön, szociális munkásokon, közéleti személyiségeken át az egyszerű helyi lakosokig. Az információnak minden szintről kell érkeznie. A “melyik a legnépszerűbb szupermarket a városban” kérdésre adott válasz ugyanúgy sok mindent elmond, mint a legrégebbi legenda vagy a legújabb konfliktus a városnegyedek között.



Fontos pontosítani, hogy a végeredmény nem egy dokumentarista előadás, hanem egy olyan történet, amit az adott város ihletett. Tehát az előadásban feldolgozott történetek, a hangulat, a felvetett problémák bármennyire is a valóságból táplálkoznak, mégis interpretációk, tehát a végeredmény: fikció. Az lenne az ideális, hogy az emberek rátaláljanak önmagukra az előadásban, a saját történeteikre és problémáikra, de ezzel egyidőben az is lehetségessé váljon számukra, hogy eltávolodjanak ezektől, és saját városukat egy másik perspektívából pillantsák meg.

Nagyon örültem, amikor Dan Topa, a színház igazgatója meghívott Sepsiszentgyörgyre ezzel a projekttel. A város azonnal elvarázsolt, főképp az itt élőknek köszönhetően, akik befogadó és melegszívű emberek. Minél több ideje tartózkodom itt, annál kedvesebbé válnak számomra. Ez egy olyan város, ahol érzed, hogy lélegezni tudsz – a szó szoros értelmében és metaforikusan is:)


Hogyan történtek az előkészületek a sepsiszentgyörgyi előadáshoz? Miért választották ezt a címet?

– Az emberekkel kezdtünk először is beszélgetni – hogyan érzik magukat a város lakói, mit szeretnek, min változtatnának a városban és az életükben. Történeteikből született a mi történetünk. Nagyon sokan csendes, barátságos, “gyerekneveléshez ideális”, jó és rendes emberek által lakott helyként írták le Szentgyörgyöt. Így a mi történetünk is a jóságról és a nagylelkűségről szól, felebarátaink megértéséről és elfogadásáról – és innen jön A szentgyörgyi Szent cím is.


A rendezői munka elkezdése előtt járt korábban a városban vagy a Székelyföldön? Voltak esetleg előítéletei a székelyekről és magyarokról, vagy hallott olyan híreszteléseket a térség kapcsán, amelyek utólag hamisnak bizonyultak?

– Nem jártam azelőtt soha Sepsiszentgyörgyön, esetleg átutazóban. A hiedelmekről annyit, hogy természetesen hallottam a híres “ha románul kérsz kenyeret, nem szolgálnak ki” hamis legendát, de természetesen semmi ilyen problémába nem ütköztem a városban. Az itteni emberek vendégszeretőek és segítőkészek etnikumtól vagy anyanyelvtől függetlenül.



Mi volt a legkedvesebb élménye a városban?

Ezután következik, a közeljövőben: a premier napján:)


Hány előadást terveznek, mennyi ideig maradna műsoron a darab?

– Nem szögeztünk le egy pontos számot. Addig játsszák a darabot, amíg ezt a közönség szeretné.


Ön fiatal és tehetséges rendezőként New Yorkban és a nemzetközi színházi szférában is sikeres. Csak ezért a projektért tért most vissza Romániába? Mesélne legújabb New York-i projektjéről (INSIDE: from Bucharest to NYC)?

– Gyakran látogatok Romániába, hiszen itt él a családom. Ezúttal két előadás is hazahozott: A szentgyörgyi Szent márciusban, majd májusban a New York-i társulatommal, a Tamilla Woodard rendezővel és Molly Morris producerrel alapított PopUp Theatrics-szal közösen csinálunk egy projektet INSIDE (Inauntru) címmel.

Az INSIDE egy helyspecifikus színházi előadás, amelynek a premierje Madridban volt tavaly. Egy ismert középület (például múzeum, szálloda, híres üzlet stb.) közegében fogan, ennek rejtett terei tárulnak fel az előadás során egy roppant kisszámú közönség – egész pontosan két személy – számára. A cím (“bent”) a közönség fizikai hozzáférésére utal olyan terekhez, amelyeket ritkán láthatnak, ugyanakkor metaforikus értelme is van, hiszen a nézők a szereplők belső beszédét hallhatják. Minden nézőnek hozzáférése nyílik egy “magántörténethez”, amelyet mintegy az események élő idejű idegenvezetéseként kínál számára a dramaturg, aki megalkotta.

Madridban az előadást az InterContinental Hotel privát tereiben játszottuk. Bukarestben újraalkotjuk az előadást az Északi pályaudvaron (Gara de Nord). Nagyon örvendek annak, hogy ez alkalommal rendkívüli művészeket hozhatok az országba Nagy-Britanniából, Spanyolországból és Amerikából.

Hogy az előadás költségeit fedezzük, az Indiegogo oldalon indítottunk gyűjtést. Társulatunk, a PopUP Theatrics semmiféle állami támogatást nem kap, gyakorlatilag a közönség nagylelkűsége tart fenn bennünket. Minden országból azok az emberek, akik hisznek a projektjeinkben, hozzájárulnak ezek kivitelezéséhez – annyival, amennyivel tudnak. Eddig főként az amerikai közönségtől érkeztek az adományok, de reméljük, a romániaiak is támogatnak majd, főképp most, hogy az Inside Romániában is színre kerül.


Hogyan látja a kísérleti színház jövőjét Romániában?

– A kísérleti színház létét itt és mindenhol nagyon fontosnak gondolom. A kísérletezés, a kutatás, a próbálkozás tartja meg élőként a színházat. Ez egy olyan művészeti ág, amely nem engedheti meg, hogy megpihenjen - mert ahogy ez megtörténik, elalszik és meghal.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS