Egy veszedelmes elme vallomásai
Soós Róbert 2004. április 09. 12:53, utolsó frissítés: 12:12"Öregemberek jönnek be a színpadra, akik között töltött pisztolyokat osztanánk ki. Mindenki elmeséli az életét, és az nyer, aki a végén #b#nem lövi fejbe#/b# magát." A játék neve Old Game, kitalálója Chuck Barris.
Ha el tudunk tekinteni attól a kérdéstől, hogy miről is szól ez a film, akkor akár élvezhetjük is – ámde amennyiben ragaszkodunk a kérdéshez, akkor nagy valószínűséggel elveszünk a gyorsan vágott snittek és a történet lassúsága között.
Kiindulópontként adott egy televíziós producer, Chuck Barris, aki kiötlötte a Randi nevű játékot, valamint a Gong showt. Bár a történet szerint a televíziózás élete nagy vágya, sokszor mégis csak alibiként szolgál a CIA megbízásából elkövetett gyilkosságaihoz. Első látásra úgy néz ki, hogy Barris kettős életet él, mindkét oldalon vannak szerelmek, feladatok és főnökök.
A film története mögött
valahol egy valós élettörténet húzódik. Talán ebben rejlik az érthetetlenség egyik oka. Hiszen George Clooney rendezőként inkább bemutatja, újrajátszatja ezt a történetet, mintsem elmeséli, s így már érthető, hogy miért hiányzik a filmből az utólagosan elmesélt történetekre jellemző linearitás és a mindent mindennel összekötő logika.
A valós történet szinte megkívánja a flashback-szerkezeteket, amelyek sokkal inkább teret adnak a gyorsra vágott képi poénoknak, mintsem a hosszú, a sztorit magyarázó filmes körmondatoknak, lassúdad megoldásoknak. A körmondatokat fölöslegessé tevő rövidke snittek egyrészt erősítik a filmszerűséget, másrészt szinte elárulják a szituáció röhejes egyszerűségét.
A bemutatás hátterében meghúzódik
egy történetmondó vonal is, amelyet Clooney Barris volt munkatársaival meséltet el. Viszont ez sem annyira a szállak elvarrása, és az érthetőség megerősítése miatt lép be a képbe, sokkal inkább az alkotás életrajzszerűségét próbálja a nézővel elhitetni.
Aki a történet miatt ül be a moziba, az szidhatja Charlie Kaufmant a rossz forgatókönyvért, Clooneyt a mesterkélt rendezésért, és a színészeket is a középszerű alakításért (különben Kaufman írta Spike Jonze két csavaros, önreflexiós elemekkel sűrűn megtűzdelt filmje, a John Malkovich-menet és az Adaptáció forgatókönyvét is; ez utóbbiról lásd Cage forgatókönyvírót kettőz c. írásunkat).
Ám az is megtörténhet, hogy nem minden érthető illetve elmesélhető abból, ami látható és bemutatható. Még egy egyszerű ember élete sem az, de sokkal inkább nem az egy kettős életet élő showman-titkos ügynöké.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
