2026. október 24. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Versenyfilmek 1: hallottad már a metrót vagy a plüsspingvinedet belülről?

Gál László, Rácz Tímea 2014. június 02. 09:55, utolsó frissítés: 09:55

Szemfényvesztés, nem néma némafilm, emberi történetek kutyaszemmel és albínók: nem könnyedek a versenyfilmek, de kettőt nagyon ajánlunk közülük.


Paat

A szép és nyugodt német juhász emberi történetek egy-egy drámai mozzanatához asszisztál, miután gazdáját megölik, és rendre szegődik más szenvedők: abortuszra kényszerített lány, veséjét eladni próbáló nő, drogfüggő férfiak mellé. A kutya így végigjárja Teheránt, amiből pont olyan keveset látunk, mint az emberekből.



A filmben jó ideig nem mutatnak arcokat és emberi beszédet is alig hallunk, és ha ez így is maradt volna, több lett volna a filmben. Egy darabig ugyanis úgy tűnt, a kutya és az ő szemszöge lesz előtérben, minimális plusz információkkal a néző számára, de később egyre többet láthatunk az emberekből is (akiknek története helyenként összefonódik). Az a baj, hogy nem pont csak annyit látunk és hallunk az életekből, amennyi azalatt történik, hogy a kutya mellettük van, hanem időnként olyan helyekre is benéz a kamera, ahol a kutya nincs ott. S ez mintha az eredeti szándék ellenére történne, a sztori balladisztikusan homályos marad - de így már nem eléggé vagy pedig túlságosan.


Értékelés: meg lehet nézni, de nem adnánk neki fődíjat
Pontszám: *** (közepes)

Vetítik még: június 2., Győzelem mozi


White Shadow

Megölnek egy albínó férfit, mivel az albínók különböző testrészei állítólag gyógyító hatásúak. Ezek eladásával pedig jó pénzt lehet keresni. Gyomorforgató kezdés, de pontosan szemlélteti azt a tanzániai helyzetet, amelyben a film játszódik.



A film főhőse, Alias szintén albínó, az ő apját ölték meg, és az ő sorsát követjük. Anyja a gyilkosság után elviszi a biztonságosabbnak hitt városba, a nagybátyjához, Kosmoshoz. A helyzet viszont ott sem sokkal jobb, pláne nem egy albínónak, ott is kitaszított, sőt talán még rosszabb a helyzete, mint falun.

Nincs egy pillanatnyi nyugalom, és a kamera sem nyugszik meg egy percre sem, zilál, rohan, forgolódik. Inkább érezni lehet az állandó feszültséget, mint megérteni. A nézők pedig együtt zilálhatnak a kamerával, hogy is lehetne nyugtunk, amikor egy áldozattá váló fiú sorsát követjük.

Értékelés: szívszorító mozi
Pontszám: **** (megéri megnézni)

Vetítik még: június 2., 12 óra, Győzelem mozi


The Voice of the Voiceless

Amíg a rendező ki nem jött a film végén elmondani, hogy "nem tipikus némafilmet akart forgatni", eszembe sem jutott némafilmként gondolni rá. Ugyanis a némafilmnek inkább a vizuális elemeit használja, hangvilága egészen egyedi: halljuk, érezzük, átéljük mindazokat a frekvenciákat, belső hangokat, illetve teljesen hibásan elképzelt hangokat, amelyeket a siket Olga is.

És ettől már-már szépnek tudnám nevezni, pedig a koldulásba kényszerített, rabszolgasorban tartott siketek New York-i igaz története minden, csak nem szép. Bevallottan nem didaktikus film, hanem enyhe mágikus realista vonásaival vonz bele a történet kellős közepébe, ahol egy bűnözőcsoport csal el és taszít rabszolgaságba kiszolgáltatott embereket, akiknek napi száz dollárt kell koldulniuk, különben elektrosokk vagy még durvább büntetés várja őket, és persze így sem menekülnek meg a megaláztatástól, pláne ha nők. Ők pedig belefásulnak, róják a napi köreiket, este megeszik a két szelet kenyeret egy szelet sonkával, és már a menekülésre sem gondolnak, csak saját helyzetük icipicit jobbá tételére, akár egymás becsapásával is. Kivéve persze Olgát.



A mágia hatása közben nem szakít el a realitástól; hiába csiripeli el a pingvin a szabadulás útját, érezzük, hogy a tizenedjére is ismétlődő jelenetek Olgának századjára is megismétlődnek, és bár reménykedünk a heppiendben, igazából nem tudunk hinni benne.

Értékelés: Hallottad már a metrózúgást, a szívdobogásodat, a vízcsobogást és a plüsspingvinedet belülről? Már csak ezért megéri.
Pontszám: **** és fél (megéri/muszáj megnézni)

Vetítik még: június 3., 15:00, Győzelem mozi


Everything We Loved

Charlie bűvész, és most próbálja élete legnagyobb trükkjét véghezvinni: meghalt a kisfia, a házassága romokban, ő pedig rabol magának egy fiút, Tommyt, akit szerethet és megmentheti vele a házasságát. Ezt a szemfényvesztést kellene a nézőnek elhinnie, hogy sikerülhet, összejöhet nekik, hiszen Angie, a felsége szintén belemegy a trükkbe, amiben az elején még ő sem hisz. Mindent megtesznek: nyári karácsonyt szerveznek a fiúnak, hogy az megszeresse őket, kidobják a tévét, hogy ne közvetítse az elrabolt fiúról szóló híradásokat, és így tovább.



A szemfényvesztés sikeressége úgy tűnik, csak a fájdalomtól zavarodott Charlie-nak és Angie-nek nem egyértelmű, és ez elég nagy probléma. Így attól a pillanattól kezdve, hogy tisztázódik a nézők előtt is a helyzet, csak a végét várjuk, legfeljebb a hogyan és a mikor kétséges. Mi csak a próbálkozásaikat, a vergődésüket nézhetjük, amit viszont elég hitelesen eljátszik a két főszereplő: Brett Stewart és Sia Trokenheim.

Mivel a vége nem kétséges, a lépcsőfokok meglépésével, az egyre több bevállalással a film nem lesz izgalmasabb, csak vontatottabb. Nincs feszültségnövekedés, legfeljebb a dráma lesz súlyosabb, hümmöghetünk még egyet-kettőt, de tiszta fejjel gondolkodva ez elég őrjítő.

Értékelés: az ötlet izgalmas, de ez nem elég másfél óra szórakozáshoz
Pontszám: *** (közepes)

Vetítik még: június 3., 12 óra 30 perc, Győzelem mozi

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS