2026. október 24. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Versenyfilmek 2: az van, amit gondolsz vagy amit elmondasz?

Rácz Tímea, Gál László 2014. június 04. 14:17, utolsó frissítés: 14:30

Láttunk már egy #i#muszájmegnézni#/i# filmet, de azért a többit sem hagynánk ki. Vakok, rendezők, heteró és meleg szerelmesek problémai a vásznon.


Blind

Ingird nemrég vesztette el a látást, most napjai nagy részét egyedül tölti a lakásában, s közben ír és képzelődik: talán nem is ment munkába a férje, lehet épp a fotelből nézi őt, nem is leveleket ír mellette az ágyban, hanem épp szexchatel a gyerekét egyedül nevelő Elinnel, akit a szemközti lakásból épp a pornófüggő Einar kukkol. És így tovább.

És amilyen egyszerű a sztori, olyan pompás a kivitelezés. Eskil Vogt rendező jól használja ki a filmes lehetőségeit, ahogyan a képzelgés képlékeny "valóságát" megmutatja: a valóságban hallgatott zene "behallatszik" az elképzelt eseményekbe, vagy az elképzelt szereplő a kávézóban issza a kávéját, majd egy vágással hirtelen már a villamoson szeretné letenni a csészéjét.



Tökéletes film a vakságról, a magányosságról és az emberi kapcsolatokról. Nem moralizál, nincsenek elviselhetetlen hatásvadász jelenetek a vak emberek fogyatékosságáról. Tökéletesen megmutatja, hogy a világtól vizuálisan elszakított ember mennyire egyedül van a saját fejébe a gondolataival összezárni. S telitalálat az emberi kapcsolatok szemléltetésére, hogy miként változhat meg az érzése a férje iránt, amikor össze van zárva a képzelgéseivel, amikor attól retteg, hogy nem szerethet a férje egy vak nőt.

Értékelés: precíz és érzékeny film, kihagyhatatlan
Pontszám: ***** (tökéletes)

Vetítik még: június 4., 17 óra, Győzelem mozi

Stockholm

Tipikus buli, tipikus helyzettel és tipikus csajozós szövegekkel: a srác (aki elmondja ugyan egyszer a nevét, de az vagy igaz, vagy nem) mindenáron fel akarja szedni a lányt (akinek viszont sosem tudjuk meg a nevét), ezért a leglejártabb, legócskább módszerekkel próbálkozik. Követi Madrid utcáin, lerázhatatlanul, "erre lakom én is", meg "halálosan belédszerettem" szövegekkel, kicsit kínos, de aranyosnak tűnik, így a lány lassanként felenged és beszélgetni kezd vele.

Az egész film javarészt beszélgetés, semmi egyebet nem tudunk meg a két személyről, mint amit egymásnak elmondanak, valós időben, és a mondatok pontosan úgy követik egymást, ahogy azt elvárnánk, míg egyszer csak meg nem fordul, és az előző helyzet torz tükörképe áll elénk. A "nem" szócska jelentősége a végtelenig kiéleződik, rengeteg hangsúllyal, hangerővel és érzelmi töltettel elhangzik, igazából az egész film középpontjává válik.



Egyedül a cím sugallta motivációval nem vagyok teljesen kibékülve: ha elfelejtjük a film címét, egy bátor és kicsit a női nem nevében bosszúálló lányt láthatunk, néhány egyéb jel ellenére is. A címmel viszont (ami nyilván nem a svéd fővárosra utal), kicsit betegesebb légkört képzelünk egy olyan helyzetbe, amely teljes természetességgel, a klinikai értelemben vett pszichózistól mentesen történik meg Madridtól Stockholmig minden egyes városban, akár minden egyes este.

Értékelés: Kétszereplős film ennyire még nem kötött le idén, és ez elsősorban a színészeknek köszönhető. Meg az életszagúságnak.
Pontszám: **** (megéri megnézni)

Vetítik még: június 5., 15:00, Győzelem mozi

Vis-á-vis

A rendező filmet forgatott a saját életéből, amelyben a rendező filmet forgat a saját életéből, amelyben a rendező filmet forgatna a saját életéből. Nem akadt be a lemez, tényleg erről szól a Vis-á-vis története és keletkezéstörténete egyszerre: Nevio Marasović saját magáról mintázta a rendezőt a filmben, aki a filmben rendezett filmben magáról mintázta az egyik szereplőt, aki aztán magáról szeretné mintázni az egyik szereplőt.

Nem biztos, hogy lehet még követni, így inkább csak annyit, hogy ezt a filmet is a párbeszédek működtetik, és itt is annyit tudunk meg a szereplőkről, amennyit elmondanak magukról. Az érzelmek alakulása, a fokozatosság jól működik, jócskán előrelátható ugyan, viszont ettől megint csak életszerű. Talán túlságosan is az.



Értékelés: A helyzet, hogy két ember összezárva kitárulkozik egymásnak, eléggé bejáratott, a dupla "based on a true story" - amit Marasović a film után megerősített, de már film közben elkezdünk félni ettől a lehetőségtől - meg igazából az egyetlen dolog, ami legitimálja a film létrejöttét. És ez kevés.

Pontszám: *** (közepes)


Plynace wiezowce/Zgărie-nori suspendați

Kuba meleg, legalábbis az edzőterem vécéjén rendszeresen elégítik ki pasik, de magának se nagyon akarja bevallani. Van barátnője is, Sylwia, aki elcipeli őt egy kiállításmegnyitóra, ahol találkozik Michallal. Amolyan szerelem első látásra az övék, persze Kuba elég sokat vergődik, amíg be meri magának vallani és fel is vállalja. Az ők szerelmi, pontosabban kapcsolati háromszögének a drámája a film.

Bár egyből látszik, hogy nem túl eredeti a történet, de nem is lenne nagy gond, ha jól megcsinálják, de sajnos nem tud igazán megszabadulni az olyan, mint a többi címkétől. Kuba is a távolba révedve vergődik, edzve és füvezve vezeti le a feszültségét, és Sylwia sem talál ki jobb megoldást a pasija megtartására, mint a jól bevált terhesség. De legalább a képek szépek, és a színészek is jól játszanak.



Tomasz Wasilewski tavalyi filmjétől sem dobtuk el az agyunkat, és ezzel sem tudott igazán meggyőzni. Egy dolgot szerettünk igazán, Kuba és Michal hosszas közeledésének a végén nem mutatták meg az első csókot. Megagiccs lett volna azt bevágni, már mindenki - Sylwia is - tudta, hogy fülig szerelmesek egymásba, épp csak még ők nem csókolták meg egymást, mindig csak nagyon közel kerültek egymáshoz.

Értékelés: attól még egy szép film, hogy nem túl eredeti
Pontszám: **** (megéri megnézni)

Vetítik még: június 4., 12 óra 30 perc, Győzelem mozi

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS