2026. október 24. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A meghívottak nem érzik fagyasztott csirkének magukat a TIFF-en

R. T. 2014. június 05. 14:21, utolsó frissítés: 14:21

Kolozsvár megverte a Chelsea-t, ezért az Arsenal-rajongó itt jó helyen van, a fesztiválnak viszont nem ártana nevet változtatni. A zsűri stand-upolt kicsit a sajtónak.


Tegnap még nem gondoltuk volna, hogy az idei TIFF egyik legszórakoztatóbb side-eseménye a zsűri sajtótájékoztatója lesz, de egyedül Cristina Flutur, a Dupa dealuri színésze maradt meg a hivatalos keretek között.

A menetrend úgy nézett ki, hogy mindenkinek kell kicsit magáról mesélnie, aztán jöhet pár kérdés, végül pedig az újságírók elrabolhatják maguknak külön-külön a zsűritagokat, egyéni nyilatkozatokra. A bemutatkozást pedig szerencsére nem veszik komolyan, Nik Powell brit producer és Michael Kutza, a chicagói filmfesztivál alapítója egészen biztosan nem. Powell gyorsan elmondja, hogy ő


azért szereti Kolozsvárt, mert Arsenal-rajongó,

az Arsenal kikapott a Chelsea-tól idén kétszer is, Kolozsvár (a CFR) viszont megverte a Chelsea-t, s az Arsenal tanulhatna Kolozsvártól. Kutza meg azon poénkodik, hogy Chirilov és Giurgiu már három éve hívják, de ő csak Drakulát akarta látni, és idén van az is, így eljött.



Filmekről beszélve a szokásos minőség emlegetése mellett Kutza kiemeli, hogy a versenyfilmek előtt vetített rövidfilmek milyen jól beleilleszkednek a programba, és ő is, meg Giora Bejach izraeli operatőr is azon filóznak,


vajon miért nem forgatnak több filmet Kolozsváron,

és úgy tűnik, ezt nagyon is komolyan gondolják, tényleg megfogta őket a város hangulata.



Majdnem testületileg lecsapták azt a jó kis körítéssel előadott kérdést, ami arra vonatkozott, hogy vajon felelőssége-e a fesztiválzsűrinek a román film "felemelése", ami jelenleg "mélyponton" van. Először is nincs mélyponton, mondták, vagy ha azon van, akkor sem kell aggódni. Szász János rendező szerint meg a magyarországi újságírók is folyton ilyeneket vizionálnak a magyar filmmel kapcsolatban. Powell meg bedobta a poénbombát, hogy ez is olyan, mint az angol időjárás: ha rossz, kell várni öt percet, s megváltozik.

Kutza egy adott ponton megfordította a szerepeket, és megkérdezte a sajtósoktól, hogy mi szeretjük-e a fesztivált. Csak mi


nem voltuk olyan bevállalósak, mint a zsűri,

így jött is a visszakérdezés, hogy lenne-e valami javaslatuk a fesztivál "jobbá tételére". A nevét kellene kicserélni, "bár Tudor ezért megver", mondta Kutza, hiszen a tiff betűszón még négy másik fesztivállal kell osztoznia, ilyen vagy olyan formában. Szász meg nem változást mondott, hanem valami egészen furcsát: más fesztiválokon rendszerint úgy érzi magát, mint egy fagyasztott csirke a mélyhűtőben, itt viszont nem, itt forró a fogadtatás.

Mit mondanak először a TIFF-ről, ha hazamennek, jön egy újabb kérdés, mire egymás szavába vágnak: minőség, fiatalság, vendégszeretet, életteliség, a legjobbak közé tartozó programszelekció. Nem biztos, hogy ennyi elég, mert egy következő kérdésre, hogy mennyire ismert a fesztivál külföldön, már kevésbé biztatót mondanak, főleg Szász János: a magyar sajtó alig-alig foglalkozik vele, amit szégyenletesnek tart, Powell szerint viszont Nagy-Britanniában már kezd ismert lenni, akár a The Guardianban is van cikk róla (ideit nem találtam).

Powell és Kutza még kicsit piszkálják egymást londoni és chicagói beszólásokkal, aztán jöhet a "vadászat". Mi Szász Jánossal jelentkezünk nemsokára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS