2026. október 24. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szász: nem sok a TIFF-hez hasonlítható fesztivál van

Gál László Gál László 2014. június 11. 10:12, utolsó frissítés: 10:36

Mert a minőségi program kedvességgel párosul. Szász Jánossal, A nagy füzet rendezőjével és a zsűri tagjával beszélgettünk.


A sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy a TIFF-en végre nem érzi magát "fagyasztott csirkének". Mit jelent fagyasztott csirkének lenni? (A sajtótájékoztatóról itt olvasható a beszámolónk.)

- Hogy nem törődnek az emberrel.

A TIFF miért más, mint a többi filmfesztivál?

- Egy fesztivál attól még nem lesz jó, hogy mindenkivel nagyon kedvesen és udvariasan bánnak, vagy attól, hogy minden pillanatban gondoskodnak az összes igényéről. Ha viszont ez a kedvesség egy abszolút kvalitásos és minőségi programmal párosul, akkor az nagyon jó. És ez a kettő bőven megvan ezen a fesztiválon.


Higgye el nekem, nagyon sok fesztiválon jártam már, nem sok van, amit a TIFF-hez hasonlíthatok. Az is meghatározó, hogy kik járnak egy fesztiválra, és itt azt érzem, hogy csupa fiatal ember jár a mozikba. Ezt mindig elragadtatással nézem. Karlovy Vary-ban volt még hasonló érzésem, hogy csupa fiatal megy a filmekre.



Többen is említették a sajtótájékoztatón, hogy nagyon jó a filmek minősége. Ön ezen mit ért? Például a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijében is benne volt, és van átfedés a versenyfilmek között. Mennyivel minőségibb, mint ott?

- Csupán két film szerepel a versenyprogramban itt is: a Vakon (Blind) című norvég film, illetve a bolgár Viktoria. Itt sok új filmet látok, amik meglepnek, és ennek nagyon örülök. A Titanicon is nagyon jó a válogatás, de az egy másfajta – ugyanakkor remek – fesztivál.

Minden filmben lehet találni valami jót, de lényeges, hogy nem kín az itt vetített filmekben megtalálni. Az olyan filmekben is találok valamit, amely kevésbé áll közel hozzám, mert az is nagyon érdekes, hogy miként beszél a rendező a saját országáról, a saját történetéről és a hőseiről.



A versenyszekción kívül van ideje filmeket nézni?

- Nagyon nincs. De ha vendég vagyok egy fesztiválon, és fagyasztott csirkének érzem magam, akkor ki szoktam olvasztani magam, és megyek, mint az állat, filmeket nézni.

Viszont megnéztem a programot, és sok ismerős filmet láttam, amit korábban, más fesztiválokon már megnéztem, és nagyon szerettem. Lehetett érezni, jók és izgalmasak a filmek a versenyen kívül is.

Miért szereti a román filmeket?

- Az igaziságuk miatt. Például Cristina (Cristina Flutur, a zsűri másik tagja – szerk.) ördögűzős filmje (După dealuri – szerk.) is elképesztően őszinte. Van benne egy olyan erő, amit én nem is nagyon tudok megmagyarázni, de amit sok más országban készült filmben nem lelek. A színészetben és a rendezésben is van egyfajta egyszerűség és igaziság. Sok román színésszel dolgoztam már, és szeretnék még. Nagyon nehéz velük a munka, mert nagyon komolyak, kemények és nagyon fókuszálnak, de ugyanakkor öröm is velük dolgozni. Magyarországról most nem akarok illetlenül beszélni, mert nem nagyon készülnek filmek.



Mi különbség a romániai és a magyarországi színjátszás között?

- Én már mindenféle színésszel dolgoztam, és a színészek mindenütt hasonlóak. Mégis szerintem az a nagy különbség a román és magyar színjátszás között, amiben Románia Oroszországhoz hasonlít, hogy itt nincs cinizmus a művészetben, komolyan veszik a munkájukat. A román és az orosz színészek is rettentő komolyan veszik a dolgukat. És ez nekem, mint rendezőnek, borzasztóan jól esik.

Ott volt A nagy füzet vetítésén? Milyennek érezte a közönséget?

- Általában nem szoktam ott ülni a filmjeim vetítésén, de ezen ott voltam. Mégiscsak rendhagyó, hogy Kolozsváron, egy nagyon erősen magyar nyelvű közegben, egy súlyosan átpolitizált butaság kellős közepén vetítették a filmet. És mindig jó érzéssel tölt el, amikor itt vagyok. Ezért volt nekem nagyon fontos az esti vetítés, ezért ültem végig, és azt tapasztaltam, hogy az emberek végignézték, nem nagyon mentek ki róla.



Melyik jelenetet volt a legnehezebb leforgatni?

- A rendőrségi jelenetet, amikor verték az ikreket. Három gyerek apja vagyok, imádom őket, nem pofozni, hanem ölelni szoktam. Rossz érzés és nehéz rendezni, amikor azt kell mondani, hogy adjál még kettőt neki, mert akkor jobb lesz. A gyerekek mindenkinél erősebbek voltak. Nem azt mondom, hogy nevetve csinálták, de a stáb többi tagját jobban megviselte. Például Kovács Lajos, aki a verőlegényt játszotta, napokig nem tudott megszólalni. És nem kaptak pofont, nem arról van szó, hogy gyereket inzultáltunk, mert a hatást mindenféle más eszközökkel értük el, hanem nehéz ilyet rendezni, soha nem akarok többet ilyet csinálni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS