Ha már minden a fociról szól, akkor a TIFFszereda megnyitója is

A spanyoloknál minden a foci körül forog – legalábbis a TIFFszereda megnyitójára választott spanyol film, a Csókok és gólok szerint –, és csütörtökön este Csíkszereda sem akart lemaradni a spanyoloktól: a filmfesztivál megnyitóján ugyanis mindenki a fociról beszélt.

Bogdán Zsolt, a fesztivál művészeti igazgatója azzal kezdte a fesztivál második kiadásának Művészetek házában megtartott megnyitóját, hogy a fociban és a filmben bármi megtörténhet. „Ki gondolta volna, hogy a spanyolok, olaszok, angolok kiesnek az első körben? Ez lehetett volna a mi évünk – csak ki kellett volna jutni” – mondta a művészeti igazgató, aki aztán férfiasan bevallotta: őt nem érdekli a foci, csak akkor, ha ez túlmutat a sporton. És erre példákat is hozott: a magyaroknak a 6-3-at, a románoknak Bölöni szögletből rúgott gólját, és egy olyan emléket is, ami mindenkinek ugyanazt jelenti: a nyolcvanas évek világmérkőzéseit, amelyeket valahol a hegyekben néztünk, páros vagy páratlan rendszámú autók tetejére pakolt, bolhás sporttévéken. Igaz, a szovjetektől kapott hat gól Mexikóban jó eséllyel csak nekünk fájt olyan nagyon. De így is szép az emlék.


Persze Bogdán Zsolt nem azért színész és kultúrember, hogy leragadjon a focinál – még ha időről időre vissza is tért rá. „Gabriel Garcia Marquez azt írja, az élet nem az, amit megélünk, hanem amire emlékezünk. Az ember történeteket mesél és hallgat Homérosz óta, és a film is ezt teszi. A mi történetünk, hogy egyetlen csatárral, Lázár Zoltán fesztiváligazgatóval, egy csapatkapitánnyal, Maksay Katalinnal, és sok középpályással, akik mi mindannyian vagyunk, próbáljuk megnyerni azt a meccset, amit úgy hívnak, TIFFszereda” – mutatta be stílusosan a csapatot, mielőtt a város önkormányzatának köszönetet mondott a támogatásért.

Ekkor lépett színpadra Ráduly Róbert Kálmán. Azt hinné az ember, hogy ha egy polgármester olyan kínos sztoriba keveredik, hogy megszorongatja egy tanácsos torkát, akkor ezt témát egy nyilvános megjelenésen megpróbálja minél jobban elkerülni, főleg, ha az esemény lehetőséget ad rá, hogy a kultúráról, vagy – miért is ne –, a fociról beszéljen. De nem. Mert Ráduly így kezdte: „a székely közélet Suáreze vagyok.” Aztán meg besegített utólagosan Bogdán Zsoltnak, hogy az a bizonyos Bölöni-szöglet a törökök elleni 3-1-es meccsen volt, „az ember kell értsen a focihoz, ha már a filmekhez nem ért” alapon.