2026. október 23. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ha már minden a fociról szól, akkor a TIFFszereda megnyitója is

B. P. E. 2014. július 03. 23:45, utolsó frissítés: 2014. július 04. 11:55

A prímet pedig „a székely közélet Suáreze”, Ráduly Róbert vitte. Az eposzi jelzőt nem mi találtuk ki.


A spanyoloknál minden a foci körül forog – legalábbis a TIFFszereda megnyitójára választott spanyol film, a Csókok és gólok szerint –, és csütörtökön este Csíkszereda sem akart lemaradni a spanyoloktól: a filmfesztivál megnyitóján ugyanis mindenki a fociról beszélt.

Bogdán Zsolt, a fesztivál művészeti igazgatója azzal kezdte a fesztivál második kiadásának Művészetek házában megtartott megnyitóját, hogy a fociban és a filmben bármi megtörténhet. „Ki gondolta volna, hogy a spanyolok, olaszok, angolok kiesnek az első körben? Ez lehetett volna a mi évünk – csak ki kellett volna jutni” – mondta a művészeti igazgató, aki aztán férfiasan bevallotta: őt nem érdekli a foci, csak akkor, ha ez túlmutat a sporton. És erre példákat is hozott: a magyaroknak a 6-3-at, a románoknak Bölöni szögletből rúgott gólját, és egy olyan emléket is, ami mindenkinek ugyanazt jelenti: a nyolcvanas évek világmérkőzéseit, amelyeket valahol a hegyekben néztünk, páros vagy páratlan rendszámú autók tetejére pakolt, bolhás sporttévéken. Igaz, a szovjetektől kapott hat gól Mexikóban jó eséllyel csak nekünk fájt olyan nagyon. De így is szép az emlék.


Persze Bogdán Zsolt nem azért színész és kultúrember, hogy leragadjon a focinál – még ha időről időre vissza is tért rá. „Gabriel Garcia Marquez azt írja, az élet nem az, amit megélünk, hanem amire emlékezünk. Az ember történeteket mesél és hallgat Homérosz óta, és a film is ezt teszi. A mi történetünk, hogy egyetlen csatárral, Lázár Zoltán fesztiváligazgatóval, egy csapatkapitánnyal, Maksay Katalinnal, és sok középpályással, akik mi mindannyian vagyunk, próbáljuk megnyerni azt a meccset, amit úgy hívnak, TIFFszereda” – mutatta be stílusosan a csapatot, mielőtt a város önkormányzatának köszönetet mondott a támogatásért.

Ekkor lépett színpadra Ráduly Róbert Kálmán. Azt hinné az ember, hogy ha egy polgármester olyan kínos sztoriba keveredik, hogy megszorongatja egy tanácsos torkát, akkor ezt témát egy nyilvános megjelenésen megpróbálja minél jobban elkerülni, főleg, ha az esemény lehetőséget ad rá, hogy a kultúráról, vagy – miért is ne –, a fociról beszéljen. De nem. Mert Ráduly így kezdte: „a székely közélet Suáreze vagyok.” Aztán meg besegített utólagosan Bogdán Zsoltnak, hogy az a bizonyos Bölöni-szöglet a törökök elleni 3-1-es meccsen volt, „az ember kell értsen a focihoz, ha már a filmekhez nem ért” alapon.




Szerinte a szervezők Csipkerózsika-álmából ébresztették fel a várost, mert egész más otthon nézni egy alkotást, és egész más – igazi élmény –, ha másokkal együtt sírhat és nevethet. Az ilyen alkalmakkor már-már kötelező bedobni egy jó hírt, és Ráduly is előhúzott egyet: „kívülről már kész van a mozi épülete, és remélem, hogy jövőre már belülről is kész lesz, és nem csak TIFFszeredakor tudunk örülni a közös filmélményeknek. És ha ez így lesz, akkor az a TIFFszereda érdeme is lesz”.

Aztán jött a matekóra: a kolozsvári TIFF 11-szer annyi támogatást (550 ezer lejt) kapott a kolozsvári önkormányzattól, mint a TIFFszereda a csíkitól. A Kolozs megyei tanács 50 ezer lejjel támogatta a fesztivált, a Hargita megyei 0 lejjel. „Végtelen az arány, ha egy egész számot zéróval osztunk. Van még mit tennünk a kultúráért” – szúrt oda Ráduly. Aztán meg arra biztatta a nézőket, hogy hozzák családjukat, barátaikat is. „Akkor él meg hosszú távon, ha mindazt, amit hoznak nekünk, ugyanolyan szeretettel és ragaszkodással fogadjuk, mint ahogy ők hozzák. Tegyük oda, amit oda kell tennünk, hogy anyagilag se bukjanak bele” – zárta beszédét.

Magyar Balázs konzulnak egy ilyen sziporkázó beszéd után nem sok esélye maradt tovább fokozni a hangulatot, de neki is sikerült megtapsoltatnia a közönséget azzal a kijelentésével, hogy filmben mi, magyarok, erősek vagyunk. Természetesen emellett Zsigmond Barna jókívánságait is tolmácsolta.


A megnyitó film előtti utolsó mozzanataként egy sepsiszentgyörgyi születésű, Kolozsváron felnőtt, Baselben élő és a kolumbiai Bogota egyetemén tanító zenészt hívott színpadra Bogdán Zsolt. A sok adat és titulus azonban fölöslegesnek bizonyult: ha valaki úgy játszik a hangszerén, mint Salat-Zakariás Soma viola da gambán, akkor a közönségnek csak a zene számít.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS