2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Így zajlik egy Európa Kulturális Fővárosa zsűrizés

kérdezett: B. P. E. 2014. szeptember 17. 13:39, utolsó frissítés: 13:39

Várna kampánya nem mozgósította eléggé a helyieket, így a csalódottság sem volt érezhető – mesélik az erdélyiek, akik részt vettek a bulgáriai város pályázatának bemutatásában.


A bulgáriai Várnában várta Farkas András és Ugron Hanna, a PONT Csoport tagja az Európa Kulturális Fővárosa 2019 cím odaítélését. A várnai csapattal egy, az önkormányzat által lebonyolított, öt európai ifjúsági főváros partnerségével megvalósított európai uniós hálózati projekt révén kerültek kapcsolatba, és most nem is karba tett kézzel várták az eredményhirdetést, hanem a várnai pályázatot bemutató csapat tagjaiként izgultak. A címet végül Plovdiv nyerte el, de az ott szerzett tapasztalatok ugyanúgy értékesek maradnak.


Miért voltatok épp most Bulgáriában?

Farkas András: – Ez egy júniusban elkezdett folyamat volt, amikor a várnai kulturális főváros pályázatot koordináló csapatnak volt egy beszélgetése több ifjúsági főváros képviselőjével is. Ott pattant ki az a gondolat, hogy a kulturális főváros pályázat részét kellene hogy képezze egy Fekete-tengeri ifjúsági központ, a Black Sea Youth Center koncepció.

A kulturális főváros pályázatban volt egy külön ifjúsági vonal, ami arról szólna, hogy Várna egyfajta Fekete-tengeri központtá válna, ami a kultúrán keresztül a fekete-tengeri ifjúsági viszonyokat is javítaná, annak kontextusában is, hogy a térség eléggé konfliktusossá vált az elmúlt időszakban.



Így kerültünk mi oda, és ennek folyamodványa volt az, hogy szeptember elején, amikor a várnai zsűrilátogatásra sor került – ugyanis a kulturális főváros címet odaítélő zsűri tagjai minden jelöltet végiglátogatnak – akkor ránk hárult az a szerep, hogy röviden ismertessük és a zsűri fejében is elhelyezzük ezt a koncepciót a kulturális főváros pályázaton belül.


Ugron Hanna: – Ezt megelőzte az, hogy tavaly a Kolozsvár Ifjúsági Főváros képviseletében részt vettem a Fekete-tengeri ifjúsági Fórumon, Moszkvában, illetve Szocsiban, ahol a Kolozsváron aláírt együttműködési megállapodást használtuk mintának, hogy megírjuk a Fekete-tengeri régióban működő országos ifjúsági tanácsok által megkötött egyezséget, amely arra vonatkozik, hogy formálisan is létrehozzák a Fekete-tenger ifjúsági hálózatot. Ez a hálózat a régióban előforduló gyakori konfliktusok megoldására koncentrálna a fiatalokon keresztül.

Miből állt volna a Fekete-tengeri Ifjúsági Központ?

F.A.: – Az ötlet nincs elvetve. Várna döntős a 2017-es Európa Ifjúsági Fővárosa pályázatban, abban is szerepel ez az elképzelés – bár az tény, hogy egy kulturális főváros nyertes pályázat esetében az infrastrukturális beruházások sokkal jelentősebbek. Itt fizikailag is felépülne egy központ – tehát nemcsak megnevezésében lenne ez központ. A cél az, hogy az Európa Tanács szintjén is akkreditáltassák. Az ET-nek két ifjúsági központja van, egy Budapesten, egy Strasbourgban, viszont ők többet nem fognak létrehozni, mert elég sok pénzbe kerül a létesítésük és működtetésük. Most azonban kidolgoztak egy értékelési, akkreditálási rendszert, amin keresztül az Európa különböző részeiben létrejövő ifjúsági központok megkaphatják az Európa Tanács áldását, ami igazából egy akkreditáció.


Ez a létesítmény képzési központként is, szálláshelyként is működik – van egy minimális elvárási szint, hogy hány szobája legyen, hány ember számára. Többek között “hangulati elvárásoknak” is meg kell felelnie, például jó, ha a képzéstermek az emeleten vannak, mert természetes fényben a résztvevők aktívabbak. Ennek konkrét kritériumrendszere van.

Bulgáriában nincs még egyetlen ilyen központ sem. Várna küldetése az lehetne, hogy fekete-tengeri ifjúsági központként határozza meg önmagát, majd erre ráépülve különböző nemzetközi együttműködések jöhetnének létre. Ez volt az alapötlet.

U.H.: – Várna tulajdonképpen tökéletes helyszín lenne egy ilyen központ számára, mert egyértelmű, hogy bármelyik fekete-tengeri városból érkezők számára könnyen megközelíthető. Másrészt nem adódnak olyan konfliktusok a térségben, mint például a Dél-Kaukázusban az örmény-azeri konfliktus, ami miatt a határok egy része nem átjárható. Az is szempont, hogy a Bolgár Nemzeti Ifjúsági Tanács egy erős szervezet, amely nagyon intenzív munkát végez ebben a régióban, ennek köszönhetően működőképes lenne egy ilyen kooperáció.



Várnában a kulturális főváros zsűrijének mutattátok be az elképzelést. Hogyan zajlik egy ilyen beszélgetés, kik vesznek részt rajta? Mennyi időt tölt a zsűri egy városban?

U.H.: – Kilenc órát, ezt az időtartamot az Európai Bizottság szabta meg. Problémás is volt a csapat számára, amely minden pillanatot ki szeretett volna használni, amit a zsűri a városban tölt, hogy bemutassa a hosszú évek munkája során felgyűlt tapasztalatokat, érveket. Tudomásunkra hozták azt is, hogy hiába érkezik meg a zsűri mondjuk egy nappal korábban a városba, nem etikus kihasználni ezt, és kilenc órát meghaladóan bemutatni a város előnyeit számukra.

Ilyenkor hány projektet kell bemutatni?

F.A.: – Ez teljesen a csapaton múlik. Ha akarja, egyetlen projektről beszél, ha akarja, az utcán mutatja be, vagy azt is megteheti, hogy sok embert megmozgat a bemutatóhoz. Ez kicsit olyan, mint egy színdarab, voltak is viták erről, hogy mi az ideális: ha teljesen megrendezett az egész, különböző állomások követik egymást, mennyire legyen eredeti, mennyire legyen standard, a helyi érdekek mennyire érvényesüljenek, mindenki szeretne ugyanis szerepelni benne, így mindig kérdés, hány intézményt mutatsz meg. Várnában nagyon komoly volt a program, a 9 óra tele volt zsúfolva, a zsűri eléggé ki is fáradt ettől.


Mi két alkalommal voltunk szereplői a “színdarabnak”: az egyik a leendő ifjúsági központ helyszíne volt, ami most egy mély gödör, ahol autók parkolnak. Elmondtuk, ez hol helyezkedik el a kulturális főváros pályázatában, utána részt vettünk a közös ebéden, ahol már körülbelül megvolt, ki kivel ül le, és a zsűri közben kérdezősködött bizonyos elemekről. Ott tudod meg, mi is érdekli a zsűrit voltaképpen.

Illetve lett volna még egy programpont, amikor mindent bemutattak volna 3-3- percben egy tetőtéri helyszínen, ám az végül logisztikai problémák miatt elmaradt. Mondjuk nem hiszem, hogy azon sok múlt volna, csak érzékeltetni akartam, nagyon pontosan meg volt szervezve, ki mikor mit mondjon, miről beszéljen. S azt tapasztaltuk, mivel ennyire sok minden volt, a kommunikáció emiatt néha akadozott. Kérdéses, a zsűrinek ez hogyan csapódott le. Ami bizonyos, hogy abban a 9 órában folyamatosan le voltak foglalva.

U.H.: – Érződött, hogy egyikük sem először van az európai kulturális főváros zsűrijében, és hozzá vannak szokva ehhez az “előadáshoz”. Mi érzékeltük viszont mindennek a mesterkéltségét is. Én személy szerint azt is éreztem, hogy talán ők is szeretnének több természetességet látni. A feladatuk tulajdonképpen felmérni a város kulturális vitalitását, a csapat képességét, hogy valóban meg tud szervezni egy ilyen komplex programot, de talán több spontaneitást igényeltek volna.

Ez vegyes zsűri volt? A nemzetközi és a bolgár tagok is jelen voltak?

F.A.: – Ez a nemzetközi zsűri egy része volt, amely jelen pillanatban hét nemzetközi és hat bolgár tagból áll. Románia esetében ez majd tíz nemzetközi tagból fog állni, mert közben a szabályok változtak. Ezen a találkozón két nemzetközi és két bolgár tag volt jelen, köztük volt a zsűri elnöke is, Steve Green, aki már több éve vezeti a zsűrit. Minden városba hasonló összetételű csapat látogat el. Azt nem tudom, a többi városban ugyanazok az emberek voltak-e, mint Várnában. Úgy tudom, az illető város pontozásakor azon zsűritagok szavazata, akik a helyszínen jártak, többet nyom a latban.


U.H.: – Az értékelés több szakaszos, hosszú folyamat. Egyértelmű, hogy nem először találkoznak az európai fővárost előkészítő csapatokkal: van egy előzetes találkozó, amikor tulajdonképpen bemutatják a projektjüket, ez az első szakasz nagyon sokat számít a jól kidolgozott pályázati dokumentáció mellett. Amit a tanácsadó nekünk, a kolozsvári csapatnak is elmondott, az az, hogy abban az esetben, ha nagyon közeli eredmények vannak, és nem teljesen egyértelmű, hogy melyik a kimagaslóan jó minőségű pályázati dokumentáció, akkor az utolsó szakaszban a zsűri városlátogatása alapján dőlnek el a dolgok. Kell látniuk azt, hogy a városban valóban történt változás. Ezzel függ össze az is, hogy azt éreztem, voltaképpen nem előadásra vagy demonstrációra várnak ebben az utolsó szakaszban, hanem arra, hogy látsszon, hogy maga a folyamat, a készülődés a kulturális főváros címre már hagyott nyomot a városon, és már hozott olyan változásokat, amiket felvállaltak a projekt megtervezői.

Hogy láttátok, volt buzz, felhajtás a kulturális főváros kiválasztása körül? Az átlagembereket érdekelte ez a dolog, legalább beszéltek róla azokban a városokban, amelyek versenyeztek a cím elnyeréséért?

F.A.: – Néztük, hogy lesz-e ilyen vagy olyan jellegű sóhaj a városban, amikor megszületik az eredmény. Az eredmény ugye negatív volt, de nem tudnám azt mondani, nézve az embereket az utcán, hogy valahol ez megjelent. A sajtó elég hamar lehozta a döntést, tehát intézményi szinten, a kultúremberek szintjén volt hatása. Utána volt is egy általános levertség a körükben amiatt, hogy nem nyerte meg a város a címet. De köztéren nem éreztem ilyet.

U.H.: – A zászlók lengedeztek sokkal szomorúbban, mint azelőtt.

F.A.: – Igen (nevet). Lehet, hogy egy hét után kellene lemérni, hogy a város ezt hogyan gondolja.


U.H.: – A várnaiak a belső csapatban elmondták, minden igyekeztük ellenére úgy gondolják, hogy Várnának nem sikerült a versenynek ebben a szakaszában eléggé mozgósítania a helyi közösséget. Azt is elmondták, hogy Plovdiv esetében ez sokkal láthatóbb volt, sokkal inkább szembetűnő volt, hogy már maga a pályázati folyamat jelentett egy változást. Gondolom, amiatt, hogy jobb volt a helyi közösség mozgósítása, Plovdivban sokkal több szomorú embert láttunk volna, mint Várnán. De tény, hogy van annak egy nagyon érdes, szomorú hangulata annak, hogy hogyan lebegnek a zászlók a három kilométer hosszú zászlósorban az eredményhirdetés után. Ugye a zászlók mind azt hirdetik, hogy Várna kulturális főváros szeretne lenni. Ez egy nagy befektetés volt.

Amikor látsz egy ilyen nagy befektetést valaminek a kommunikálására, ami tulajdonképpen – ha nem is teljesen, mert még történhetnek jó dolgok – egy kudarcba fulladt igyekvés, akkor látod azt az elvesztegetett erőforrást, amit viszont fontos közösségi projektekre lehetett volna fordítani. Rengeteg közösségi projekt van, ezt Kolozsváron is tapasztaljuk, hogy nagyon kis összegekből a közösségre hatalmas hatású projekteket lehet csinálni.

Várna némileg hasonló helyzetben van, mint Kolozsvár, hiszen az ifjúsági és kulturális főváros címre is pályázott. Hogy látjátok az összefonódásokat Várna esetében? Mennyire segíti vagy gyengíti, az ifjúsági fővárosos pályázatukat az, hogy nem ők lettek a kulturális főváros?

F.A.: – Nem tudom megítélni, hogy ez inkább jó, vagy inkább rossz. A két elbírálási folyamat teljesen különböző. Az egyiknél a verseny nemzetközi, tehát Várna más európai városokkal fog versenyezni. A kulturális esetében viszont ez teljesen belföldi meccs volt. Magunk között is tanakodtunk, hogy ha most nyert volna, az jelenthette volna azt, hogy amikor az ifjúsági főváros zsűrije összeül majd novemberben, akkor azt is figyelembe veszik, hogy Várnának van már európai címe, s nem kell neki a másik.

Vagy lehet, hogy éppen úgy gondolkodtak volna, milyen jó összefonódás ez a kettő között, mert az ifjúsági egy kisebb kaliberű, jó felkészítő év, rá két évre pedig nagyobbat lehet dobbantani.


Ha mind a két cím összejött volna két éves távlatban, akkor szerintem egyértelműen elérték volna, hogy európai szinten mindenki tudja meg, hol van Várna, mi az a Várna, mit akar Várna. Kétszer jelen lenni viszonylag rövid idő alatt szerintem segített volna ebben. Egyébként a kulturális főváros felkészülésében is segített volna egy ifjúsági főváros cím. Hogy a helyi erőforrásokat mennyire emésztette volna fel, az a jövő kérdése, mert ez azon múlik, hogy mennyire képes külső erőforrásokat bevonni.

Ott sokkal közelebb is lett volna a két cím.

F.A.: – Gyakorlatilag egy üres év lett volna a kettő között.

U.H.: – Ez menedzsment kérdése. Meg lehet úgy is tervezni egy egyéves programot akár az ifjúságra, akár a kulturális szektorra koncentrálva, hogy felemészted az amúgy is szűkös erőforrásokat, hogy mutass valamit, aminek tulajdonképpen nincs erős tartalma, vagy gondolkodhatsz úgy stratégailag és egy jól összeállt vízióban, hogy azokat az érintett feleket segítsd, akik később valóban hatással lesznek a város fejlődésére.

F.A.: – Szerintem nekik elveszteni a kulturális főváros címet nagyobb veszteség, mint megnyerni az ifjúságit utána. A kulturális főváros cím egy sokkal elismertebb, sokkal komolyabb társadalmi változást megcélzó kezdeményezés. Az ifjúsági nem annyira konszolidált még, ezért a kulturálist elveszteni nagyobb érvágás. Kérdés, hogy a város hogyan dolgozza ezt fel.

Másrészt – ezt a zsűritagok is szokták kérdezni – jó, de mi van akkor, ha nem nyered meg a címet? Mit valósítasz meg és mit nem azokból a kezdeményezésekből, amiket elképzeltél? Biztos van egy ilyen hullám, hogy a felmerült ötletekből ténylegesen megcsináljanak dolgokat. Ettől függetlenül egy európai főváros cím plusz motiváló tényező, pusztán azért, mert cím. Te mondhatod el abban az évben: hogy Európa kulturális vagy ifjúsági fővárosa vagy.

Volt Várnának stratégiája arra vonatkozóan, hogy mi történne, ha nem nyerne a pályázatuk?

U.H.: – Kell lennie, mert a pályázati csomagban is van olyan kérdés, ami tulajdonképpen ezt célozza. Ahogyan az olimpián is mindig elhangzik, hogy nincsenek vesztesek, úgy ez ebben a versenyben is igaz. Elméletileg a programnak mindig arról kellene szólnia, hogy a város próbál úgy gondolkodni városfejlesztésben, hogy a kultúrát központba helyezi. Nagyon fontos az, hogy maga a folyamat egy stratégiára épüljön. Ez az egyik elbírálási kritérium is: hogy a cím megnyerése ne egy egyéves ünneplést jelentsen, ami nem jár hosszabb távú hatásokkal, hanem maga a felkészülés is hozzájárul mindahhoz, amit jelentenie kell egy ilyen címnek.


Jelentős különbség a két cím esetében, hogy a kulturális főváros cím esetében megkapod a Mercouri díjat, azaz nemcsak a cím autoritásáról van itt szó, hanem az infrastrukturális befektetések, meg megannyi terv sokkal egyszerűbben megvalósul abban az esetben, hogyha ott az anyagi forrás a kezedben. Az ifjúsági főváros esetében ez inkább egy útlevél, ajánlólevél, amit használhatsz, de nem kapsz pénzt. Itt a szkepticizmus: hogy történik meg forrás nélkül mindaz, amit az emberek elterveztek? Ez lehetséges, csak ez plusz munkát, plusz erőforrást jelent. Ez egy számottevő különbség a kettő között.

F.A.: – A kultfővárosnál abból az 1,5 millió euróból legalább a menedzsment csapat költségét tudod fedezni. Bár így is öt évről van szó, amíg dolgoznod kell rajta, de plusz tényező.

Mi a legfontosabb tapasztalatotok a bulgáriai látogatásból? Mi az, amit szerintetek érdemes lenne Kolozsváron figyelembe venni a kultfőváros-pályázat esetében?

F.A.: – Ahogy látom azt, hogy miként halad Kolozsvár a kulturális főváros projekttel, véleményem szerint pontosan az az egy hét lesz vízválasztó Kolozsvár esetében. Szerintem simán be fog jutni a döntőbe Kolozsvár, és akkor ott lesz az a döntős hét, amikor lesz egy zsűrilátogatás, és egy bukaresti prezentálás.

Előre le van szögezve, hogy mikor lesz az a zsűrilátogatás? Kolozsvár esetében például valószínűleg előnytelen, ha szeptemberben van a látogatás, és nem októberben, amikor már itt vannak egyetemisták...

U.H.: – A periódusokat nem a városok választják meg. Azok előre le van szögezve. Az első találkozás a zsűrivel pont szeptemberben lesz, de az nem Kolozsváron. Az, hogy a zsűri mikor jön látogatni, egy őszi periódusra fog esni. Október vagy november előnyösebb lenne, mint szeptember, de a konkrét dátumot még nem lehet tudni.


F.A.: – Az olaszokhoz például októberben mennek, ott akkor lesz eredményhirdetés. Ez a későbbiekben dől el. Úgy gondolom, hogy ebben az egész folyamatban Kolozsvárnál az az utolsó hét lesz a döntő: hogy a zsűri látogatásakor miként lesz bemutatva a város, és utána hogyan történik a végső fél órás prezentáció, ami szintén a döntő fázisban van. Szerintem ez lesz a mérleg nyelve. És azt kell megnézni, hogy abban a kilenc órában, amíg itt lesz a zsűri, mit érdemes bemutatni, és ahhoz, ami bemutatásra kerül, mit kell előtte megcsinálni, legyen ez akár egy épület, akár egy kezdeményezés. Ezt előkészíteni kulcsfontosságú lesz.

U.H.: – Az előadás és a bemutatás mellett nagyon fontos az is, hogy lássa a zsűri (itt visszautalnék a várnai csapat Plovdivval szembeni megjegyzésére): te valóban úgy fektettél ezekbe a folyamatokba, hogy ennek nyoma van a városban. Nem csak addig az egy-két napig koncentrálsz a kulturális főváros cím megnyerésére, hanem valóban stratégiád van arra – akár a cím meg nem nyerése esetében is –, hogy azok a változások, amiket szeretnél elérni, megtörténjenek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS