A Bourne-csapda: személyiség nélkül
Szin Péter 2004. október 22. 11:05, utolsó frissítés: 11:05#b#[filmszemle]#/b# Eléggé nehezen kerülhető el a krimirajongónak a szembesülés, ha egyik kedvenc kötete film formájában is a fogyasztók elé kerül. Robert Ludlum egyik legfeszesebben, legszellemesebben megírt sikerkönyvéről,
a Bourne-rejtélyről van szó, amely 1980-ban íródott és hat évvel később már magyarul is olvasható volt.
A két évvel később készült, szintén hidegháborús témájú Parszifál mozaikról csak annyit, hogy a kétkötetes, vaskos műben annyi az ismétlés, hogy bőven elegendő csak a másodikat elolvasni. A Bourne-rejtély mindenképp kiemelkedik Ludlum életművéből – bár a recenzensnek nem volt alkalma eredetiben olvasni a műveket, a szöveget tekintve ez Bourne-regény a legjobb.
Márcsak azért is, mert a 20. századi, "klasszikus modern" irodalom egyik fő témáját, az identitás problémáját járja körül. "Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában..." – így indítja Kafka az Átváltozást.
Jason Bourne hasonló helyzetbe kerül: félholt állapotban vetődik ki egy Földközi-tengeri szigetre, totális emlékezet-kiesést szenved. Foltokban és nyomokban vissza-visszatérő régi identitása viszont több mint nyugtalanító: kénytelen felismerni, kiválóan kiképzett bérgyilkos tulajdonságai jellemezték korábbi énjét.
De melyiket? Van-e még mélyebb rétege személyiségének annál, aki játszi könnyedséggel cselez ki több titkosszolgálatot az amnézia folyton megújuló rohamaival küzdve, és a hírhedt Carlos magánhadserege ellen hadakozva? Ludlum biztos kézzel játszatja egymásba a motívumokat, az olvasó tulajdonképpen három hősnek drukkolhat párhuzamosan, akik történetesen egy bőrben járnak.
Az ebből készült filmet recenzens inkább nem nézte meg – bár nézői kommentárok szerint a Doug Liman rendezte 2002-es mozi az utóbbi évek egyik legjobb kémfilmje, nem utolsó sorban Matt Damonnak köszönhetően. A második rész, A Bourne-csapda / Bourne Supremacy (regény formájában 1986-ban jelent meg) az első rész alapmotívumait mixeli össze, nem is ügyetlenül.
A magányos, vissza-visszatérő emlékei által gyötört hős figurája marad – csak nagy kár, hogy Paul Greengras rendező (az ír tematikájú Véres vasárnap alkotója) és Tony Gilroy (Armageddon, az Ördög ügyvédje) nem tudott mit kezdeni a Bourne mellé szegődött asszony, Marie figurájával: őneki meg kell halnia, hogy ne bonyolítsa a szálakat. Pedig a Fuss, Lola, fuss-sal feltűnt Franka Potente kiváló színésznő.
A szálakat ismét a CIA kavarja, közrejátszik egy gonosz orosz olajmágnás: a film viszont annyira szabadon kezeli az első regény motívumait, hogy kihagyja Bourne részleges gyógyulásának történetét.
Ettől eltekintve nem rossz az elénk tárt Ludlum-remix: Matt Damon hozza a formáját, a kézikamerás operatőri munka messze az akciófilmes átlagon felüli, sőt még az is kiderül, ócska Ladákra is lehet olyan autós üldözési jelenetsort koreografálni, amelyet James Bond-filmekben sem nagyon találni.
Minden hiányzik viszont, ami a Bourne-rejtély sava-borsát adta: a főhős kettős identitásválsággal küszködött, hiszen egyrészt folyamatosan meg kellett döbbennie önnön jártasságán a különféle kémkedési technikákban, ugyanakkor mélységesen elítélte korábbi bérgyilkosi énjét. Vagyis az volt a kérdés, ki az igazi(bb) féreg, és egyáltalán, hogyan ment végbe az átváltozás? És visszafordítható-e a folyamat? Van hova visszatérni?
A jellemfejlődés ábrázolása a pszichorealista regények és filmek sajátja – ezt a feszültséget egy kémregény akcióival kombinálni garantált siker vásznon és papíron egyaránt. A második rész viszont csak az akciókra alapoz. A siker így sem marad el – hiszen a film az első rész 121 milliójához képest már 170 millió dolláros bevételnél tart –, de a spiritusz, mi tagadás, hiányzik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
