Rosszra nevel Almodóvar?
S.M. 2004. október 29. 10:55, utolsó frissítés: 2004. október 28. 18:14A végzet asszonya helyett most a #b#végzet férfija#/b# töri össze a szíveket: pozitívumként értékelendő, hogy a filmből végre eltűntek a nők, így már nem kell a meleg rendezőnek egy női figura mögé bújnia.
Már rengeteg kritika született arról, hogy az új Almodóvar-film unalmas, nem szól semmiről, és a hazug ajnározások helyett valaki végre világosítsa fel a rendezőt, zsákutcába tévedt. Filmes szakértők szerint a szereplők karakterei kidolgozatlanok, céljaik dramaturgiailag homályosak, a néző egyedül a barokkosan túlburjánzó, felszínes képivilágot kapja.
A film krimiszerűen épül fel, fokozatosan bontakozik előttünk az egész történet, hogy aztán – lezáratlanul – véget érjen. Folyamatosan váltogatják egymást az idősíkok, hol a nyolcvanas, hol a hatvanas években járunk. A Hable con Ella után most is feltűnik a film a filmben motívum, de annyira beleszőve az eseményekbe, hogy a film nagy részében követhetetlen, hogy most a "valóságot" vagy a belőle forgatott mozit látjuk.
Ezeket Almodóvar még megspékeli azokkal a finom történeti nüanszokkal, amit a felolvasott újságkivágások képviselnek. Ilyen a hómezőben motorozó halott és a krokodilokkal némán küzdő nő története.
A film egyúttal tisztelgés akar lenni a film noir előtt – a szereplők életét az állandó titok és szenvedés övezi. A végzet asszonya helyett most a végzet férfija töri össze a szíveket. Ignacio-Angel-Juan ügyesen irányítja a háttérből az eseményeket, de hogy nem ő az áldozat, az csak a csavaros történetvezetés végére derül ki.
Pozitívumként értékelendő, hogy a filmből végre eltűntek a nők, így már nem kell a meleg rendezőnek egy női figura mögé bújnia (kézenfekvőnek tűnik, hogy Almodóvar jobban bele tudja élni magát a meleg férfiak világába, mint az önfeláldozó nőkébe).
A melegek és a transzvesztiták világa ugyanakkor annyira természetesen, magától értetődően van bemutatva, mintha nem is létezne rajta kívül más. A meleg férfiak közötti kapcsolatban is ugyanazokat az önsorsrontó érzelmeket, konfliktusokat látjuk felvonultatni, mint egy heteró kapcsolatban.
A transzvesztita Zahara szerelmes levelet ír a szeretett férfinak, és pénzzel is segíti a családja miatt nélkülöző férfit. És ezekben a viszonyokban ugyanúgy jelen van az önzés és a csalás: Ignacio-Angel-Juan csak azért fekszik le Enrique-vel, hogy megkaphassa a szerepet, Enrique is szexuálisan kihasználja a férfit, miközben azt szeretné megtudni, hogy a férfi meddig hajlandó hazugságaiban elmenni.
Amit sokan a szemére hánynak Almodóvarnak, hogy a pedofil-motívumot a tett súlyosságához képest túlságosan könnyedén kezeli. Az elkövetők nem ítélődnek el, egyszerűen csak tovább szenvednek.
Sóvárgó, mondhatni szerelmes tekintetű papot látunk, aki majd elolvad, miközben a ministráns-fiú lassacskán kivetkőzteti a miseruhájából. Egy másik érzelmes jelenetben a ferences egy tó mellett gitáron kíséri az angyali hangon éneklő fiúcskát, miközben lassított felvételen felszabadultan fürdőző gyermekeket látunk.
Esztétizáló magatartása visszaveszi a súlyos tettek élét, megmarad a borzongás szintjén, mivel Almodóvar csak utal a történésekre, nyíltan nem mutatja be őket – mint amikor hajdanán a világi emberek a kolostorok zárt falai mögötti életről szőttek pikáns és fantasztikus történeteket.
Ha félretesszük kritikus szemléletünket, és műélvezőként tekintjük a filmet, egy esztétikailag tökéletesen megtervezett mozgóképben találjuk magunkat. És Gael Garcia Bernal vizes fehérneműben egyáltalán nem érdektelen látvány.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
