Miért kellene érdekeljen téged is, hogy miről beszélgettek a kutatók a 11. Szociológus Napokon?
Horváth-Kovács Szilárd
2021. május 17. 11:06, utolsó frissítés: 13:24
A pandémia kapcsán megjelent digitalizáció átírta az életünket, a jövőnket: megváltozik a társadalomtudomány, a hitélet és az oktatás? Mi lesz a visszarendeződés után az új normalitás?
A Covid-19 világjárvány váratlanul sok szempontból felforgatta, átrendezte a mindennapi életünket. A felfordulás nem csak zűrzavart és nyugtalanságot okozott, hanem számos fontos kérdéssel szembesített minket.
Néhány pontban összefoglaltuk, hogy miért érdemes odafigyelni arra, amit a társadalomtudományok képviselői mondanak a 11. Szociológus Napokon, miközben a Digitálisan mediált mindennapjaink cím alatt két napon keresztül igyekeztek beazonosítani a felmerülő problémákat, tétován válaszlehetőségeket keresni, némi magyarázattal és támponttal szolgálni.
Az esemény megnyitója alkalmából Pásztor Gyöngyi megemlítette, hogy bizonyos értelemben folytatják a tavaly elkezdett tematikus vonalat, hiszen tavaly is a járvány körüli társadalmi jelenségeket próbálták meg körüljárni (beszámolóinkat lást itt és itt). „Ugyanezt tesszük most is, nem csak a tág értelemben vett járványhelyzetre tekintettel, hanem arra figyelve, amit a digitalizáció jelent a mindennapjainkban” – mondta az esemény társ-főszervezője. Az esemény összeállítása kapcsán László Éva kiemelte, hogy a rendezvények sorában „most van a legkevesebb előadás, de a legtöbb beszélgetés, könyvbemutató: ez tükrözi azt, hogy az esemény (...) annak (is) az időszaka, hogy elemezzünk, végiggondoljunk, megemésszünk bizonyos eseményeket a jelenből és a közelmúltból. És arról is gondolkozzunk, hogy mi az, amit ebből átviszünk a jövőbe (…)”.
Az esemény részletes programja megtekinthető ezen a honlapon, a beszélgetések pedig a Szociológus Napok közösségi média oldalán is visszanézhetők:
1. Összeesküvés-elméletek a mindennapokban
A Covid-19 világjárvány periódusa alatt a vírusnál sokkal jobban terjedtek az összeesküvés-elméletek, hiedelmek, babonák, téveszmék. Tematikusan kikezdték a vírus létéről szóló tudást, az eredetéről, majd megjelentek a különböző kormányok korlátozó intézkedéseiről, a hivatalosan jelentett adatok realitásáról terjedő ellenőrizetlen információk, hogy végül az oltással kapcsolatos közvélekedésekben csapódjanak ki teljes erővel. Mint tudjuk, a tudományos álláspont szerint a Sars-Cov-2 vírus okozza a Covid-19 nevű betegséget, amely nagyon megviseli a megfertőződöttek egy jelentős részét, illetve akár halálhoz is vezethet. Ugyancsak a tudományos nézőpont szerint a világjárvány megfékezésének a leghatékonyabb eszköze a védőoltás. Így a közösségi médián, és egyéb internetes fórumokon futótűzként terjedő összeesküvés-elméletek egyáltalán nem kockázatmentesek, mivel a tét a saját és szeretteink egészsége, élete – és nagyobb léptékben – egy világjárvány megállítása.
Ebben a kontextusban nagyon időszerű Kustán Magyari Attila Ébredők c. könyve, aminek a segítségével megérthetjük az összeesküvés-elméleteket, és azokat az embereket akit ezeket képviselik. Köztük magunkat is. A kötetet az esemény keretében Péter László méltatta, majd beszélgetett a szerzővel (a felvételen a könyvbemutató 17:20 és 58:05 között található). Korábban a szerzővel a Transindex itt beszélgetett:
2. Milyen viszonyban áll az emberi intelligencia a mesterséges intelligenciákkal?
Csepeli György előadásában felvázolta az emberi intelligencia és a mesterséges intelligencia sajátos és bonyolult kapcsolatát, illetve e két intelligenciatípus találkozásának problémájából kibomló lehetőségeket és veszélyeket. Hiszen tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia korai változata képes volt megverni 1997-ben a sakk világbajnokot, majd 2011-ben egy „ki mit tud?” versenyen legyőzte az emberi intelligenciát. Azóta a programozott algoritmusokkal működő intelligenciatípusokat tovább fejlesztették – immár képesek a bizonytalan tényezőket is kezelni –, és szélesen elterjedt szinten alkalmazzuk őket. Az előadás felhívta a figyelmet arra, hogy rendszerszinten meghatározó mértékben jelen vannak a gazdaságban, a pénzrendszereinkben, a közlekedési hálózatainkban, a biztonsági és hadiparban, de a szórakoztató vagy tájékoztató tartalom-előállításban és kommunikációban, és nem utolsósorban a politikai hatalom apparátusában is. Ezek segítségével az emberi élet, mivel algoritmizálható, biztonságosabbá, kockázatmentesebbé és hatékonyabbá tehető. Csepeli emellett arra is rámutatott, hogy a mindennapi életünk szintjén is döntő mértékben jelen van a mesterséges intelligencia, például az egészségiparban és orvoslásban, a dolgok testreszabhatóságában, de megjelent a lélektan területein is. Arról nem is szólva, hogy a szórakoztatóiparban mennyire meghatározó szerepet játszik. Sőt: a szexualitásban is ott van, mint ahogyan a más emberi társas funkciókat is részben helyettesítenek.
A társadalomtudományok szerint a mesterséges intelligencia fejlődése és egyre szélesebb alkalmazása radikálisan átrendezi és megváltoztatja mindazt, amit mi „munka”-ként ismerünk: mivel el kell ismerjük, hogy számos emberi munkára alkalmasabbak ezek a technikai vívmányok. A probléma tovább mélyül, mivel ez maga után vonja – és ennek már számos igazol jele van –, hogy az emberi munka elértéktelenedik, és létrejön a „dologtalan osztály” (újraértelmezett) fogalma: „fölösleges embertömegek” jönnek létre. Ha pedig figyelembe vesszük ezeket a tendenciákat, a társadalmi mozgásokat, a globális klímaválságot, a világjárványokat, illetve azt a lehetőséget, hogy egy ponton az emberi intelligencia és a mesterséges intelligencia szinergikusan találkozik: akkor már megsejthetünk valamit abból, hogy mennyire sérülékenyek és kiszolgáltatottak vagyunk valójában. Ekkor éles és égető kérdéssé válik a jövőnk, újra kell tanuljuk, hogy mit jelent élni, és választ kell kapnunk arra a kérdésre, amit az előadó egy költő kérdéseként tett fel: „ki viszi át fogában tartva a szerelmet a túlsó partra?”, az Ember 2.0 korszakába?
Csepeli György előadása az első felvétel 00-58-07 és 02-01-21 közötti perceiben nézhető újra; a szociológus-szociálpszichológussal a Transindex az esemény előtt itt beszélgetett:
3. Digitális technológiák esete a társadalomtudományokkal
Magyari Nándor László átfogó A pandémia és a lockdown esete a társadalomtudományokkal. Paradigmatikus episztemológiai kihívások című előadása főleg a járványhelyzet és a digitalizációra váltás folyamatára, és ebben a helyzetben megvalósítható társadalomtudományi helyzetre kérdezett rá. Felvázolta, hogy a korunkban tapasztalható radikális változások közül egyik, a digitális technológiákra való áttérés, a castellsi előrejelzések szerint 30 évnyi időszakot igényelnek. A világjárvány során hirtelen bevezetett onlineosítási tendenciák ezt a folyamatot felgyorsították: hiszen erőltetett menetben bevezették az online oktatást, az online családorvosi rendeléseket, az online ügyintézést, számlafizetést, tájékozódási lehetőségeket, kulturális szolgáltatásokat, politikai kommunikációt, s így tovább.
Az előadó meglátása szerint amint a pandémia lecseng, a legtöbb területen vissza fogunk térni a hagyományos tevékenységi formákhoz, például az oktatás, az egészségügyi szolgáltatások, a kulturális tevényekségek, és a politika területein. De ez már egy „új normalitás” lesz, ugyanis a most bevezetett gyakorlatok és alkalmazások egy része feltehetően velünk marad, mivel az ideiglenes kényszerhelyzet miatti „hálozati társadalom” hozományai maradandóak. Magyari álláspontja szerint ebben a helyzetben a „visszarendződéssel” együtt számos kérdést újra fel kell tenni, és ebben érvelése szerint alapvető fontossága van a filozófiai gondolkodásnak. Az előadó röviden kifejtette, hogy a pandémia alatt Gerard Delanty milyen filozófiai tendenciákat azonosított be, további pontokkal egészítve ki azt.
Magyari Nándor László előadásának második részében arról töprengett nyilvánosan, hogy ez a digitalizációs folyamat milyen kihívások elé állítja a társadalomtudományokat, hiszen azok paradigmatikus szemlélete, módszertani eljárásai, diskurzusmódja egyelőre el van maradva a már létező big-data adataihoz, és az online szféra lehetőségeihez mérve. Magyari álláspontja szerint létre kell jönnie a digitális szociológiának és a digitális antropológiának, amelyek képesek kell legyenek alkalmazkodni a helyzethez. Ez viszont számos szakmai, deontológiai, etikai kérdést felvet, amelyekre egyelőre még nincsenek megnyugtató válaszaink.
Az előadás a felvétel 02-01-21 és 02-55-36 percei között található.
Pillanatkép az online vallásgyakorlat kerekasztalról. 4. Online hitélet és digitális egyházak
Bálint Róbert Zoltán moderálásával egy kutatásismertető kerekasztalbeszélgetés zajlott a világjárvány alatti online vallásgyakorlat kérdéskörét boncolgatva, amelyen Máté-Tóth András, Rosta Gergely és Kiss Dénes osztották meg vallástudományi és vallásszociológiai tapasztalataikat. A résztvevők különböző felmérések eredményeit ismertették, amelyből egy részleges kép rajzolódott ki a lelkészek és a hívek online térbe való átköltözéséről, amely nagyon sok kérdést felvet. Például mennyire tekinthető egy online közvetítés a szentmisén való részvételnek, illetve ez az apróság mennyiben érinti a vonatkozó társadalomtudományos felméréseket? A kialakult helyzetben az online istentiszteletek mintha elhagyták volna a templomot, és mintha hirtelen kiléptek volna egy nyüzsgő piactérre: hirtelen egy megnövekedett de ismeretlen közönséggel-közösséggel kellett szembenézzenek: ez az egyszerre személytelenebb és nyilvánosabb aspektus hogyan hatott a hívekre? Vallási közösségnek nevezhető még az ilyen találkozás? Illetve az, hogy a római katolikus rítusból kimaradt az eucharisztia, a gesztusokban, együttlétben megvalósult rituális forma, és az igehirdetésre, illetve az individualitásra esett a hangsúly, az vajon nem jelenti azt, hogy a katolikus egyház az online térben protestantizmus felé tett egy lépést? A protestáns egyházak között lezajlott vita, amelyben az otthoni istentisztelet ellenében a követendőnek a lelkész által vezetett online esemény került előtérbe, az vajon nem azt jelzi, hogy a protestáns egyház klerikalizálódott? Az online vallásgyakorlatokról készült felmérések egyes eredményei úgy is értelmezhetőek, hogy az egyházak területi-parokiális berendezkedése elavult, hiszen a híveik és a vallási közösségek már másként formálódnak, artikulálódnak: de mit jelent mindez az egyházak számára?
Az eseményt követően sorra került Kiss Dénes: „Nekünk csak ez van.” Vallás és egyházak a rendszerváltás utáni Erdélyben könyvismertetetője, amely keretében számos kérdés felmerült a romániai egyházak és a társadalmi szerepük mibenléte, illetve a szekularizáció és deszekularizációs folyamatok kapcsán.
A felvételen a 02-55-36-től a végéig tart a vallásszociológiai műhely két programpontja.
Pillanatkép az online oktatás kerekasztalról. 6. Online oktatás: tapasztalatok, kihívások és következtetések
A második nap zajlott a második kerekasztalbeszélgetés, amelyben a résztvevők az online oktatással kapcsolatos mindennapi tapasztalataikat, meglátásaikat osztották meg. Az eseményt Dávid Kacsó Ágnes moderálta, vezette, és beszélgetett a meghívottakkal, azaz Solymosi Zsolttal (János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója), Keszeg Annával (BBTE Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézet egyetemi adjunktus), Szabó Júliával (BBTE, Qualitas Központjának kutatója), Lázár Beátával (Országos Magyar Diákszövetség Kommunikációért felelős elnökségi tag), Kónya Csillával (BBTE, diákképviselője) és Lázár Botonddal (csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium XII.es diákja).
A beszélgetés során felmerült, hogy a világjárvány elején akkora hangsúlyt kapott az online oktatás technikai-eszközbéli jellege és az ott tapasztalható országos hiányosságok, hogy kissé elsikkadt az online oktatás további, de ugyancsak alapvetően fontos aspektusairól beszélgetni. Ennek értelmében a beszélgetésben inkább ezekre a vonatkozásokra helyzeték a hangsúlyt. A résztvevők beszámolói szerint az online oktatás – a rengeteg kihívás mellett – több pozitív „meglepetést” is hozott a tanároknak és diákoknak egyaránt. Szó esett arról, hogy erről a témáról valójában nem szabadna általánosításokba bocsátkozni, hiszen ami működik az iskolás alsó tagozataiban, az nem biztos, hogy működik egy középiskolában, és ami pozitívum lehet egy egyetemi rendszerben, az lehet, hogy máshol csak hátrányként jelentkezik. A beszélgetésben szó esett arról, hogy főként a végző középiskolásoknak jelentett iszonyatos túlterheltséget az online oktatás, illetve közvetlenül őket követték a kezdő egyetemisták. A résztvevő pedagógusok és diákok ezt azzal magyarázták, hogy ez a korszak egy nagyon érzékeny szakasza az embernek, amikor fontossá válnak a szocializációs folyamatok, a társas interakciók. Ezeknek akár arra is döntő hatásuk lehet, hogy ki milyen pályát, egyetemi szakosodást választ: ami most teljességgel akadályoztatott volt. Továbbá körüljárták az online oktatás egyik legnagyobb kihívását, a motiváció kérdését, másrészt az otthonlét és az iskola intézményes terének a meglehetősen negatív vonatkozásait.
A beszélgetés arra is kitért, hogy a dolgok nehezén messze nem vagyunk még túl: ugyanis az „új normális” oktatáshoz – hiszen a tapasztalatból vannak vonatkozások, amelyek maradni fognak – éppolyan nehéz feladat lesz „visszaszokni”, mint amilyen kihívás volt áttérni az online-ra. Ugyanis egész életviteleleket, beállítódásokat, viszonyulási módokat kell átszervezni, átrendezni, kezdve az időbeosztástól, a térhasználatig – a konkrétabb vonatkozásokról nem is beszélve.
A beszélgetés meghallgatható a második nap felvételén az 01-18-55 és 02-34-45 között:
Ha belegondolunk egy pillanatra az itt felsorakoztatott néhány pontba, akkor érezhetővé válik, hogy a Covid-19 világjárvány milyen jellegű radikális átalakításokat eredményezett. Hiszen a közösségi médiában terjedő összeesküvés-elméletek, amelyek kikezdték a tudomány és a politikai döntéshozás tekintélyét, nem maradnak következmények nélkül. Ez pedig döntő módon meghatározhatja, hogy miképpen, mennyire felkészülten tudunk szembenézni az olyan globális problémákkal, mint a klímaválság, társadalmi egyenlőtlenségek, vagy a mesterséges intelligencia egyre elterjedtebb alkalmazása. Ez a folyamat lehetőségeket és veszélyeket rejt magában arra nézve, amit az ember önmegértéseként eddig gondoltunk. S mint látható ennek hatása van a legintimebb hitéletünkre, ahogyan a hivatalos egyházi intézményeket is formálhatja. Arról nem is szólva, hogy a digitalizáció megjelent az oktatásban: ennek a tétjét nem kell külön hangsúlyozni, hiszen tudjuk, a jövő egyik kulcsa mindig az új generáció nevelésében rejlik.
Nyitókép: 11. Szociológus Napok plakát
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
