Válságban van a romániai mozi?
Anca Grădinariu 2007. június 05. 15:33, utolsó frissítés: 15:15Hiába a cannes-i sikersorozat, továbbra is válságban van a mozizás Romániában. A TIFF egy sziget az ország #b#kongó nézőtere#/b# közepén. Az AperiTIFF főmunkatársa értékel.
Alig az elején tartunk a fesztiválnak, de a statisztikák máris meghaladottá váltak. Nem gondoltam volna, hogy a Köztársaság mozi terme elégtelennek bizonyul prime time idősávon kívül is. Emlékszem még, a mozi háromnegyede kongott az ürességtől a fesztivál első kiadásain, ha délután 5-re volt műsorra tűzve egy amúgy díjnyertes film... Most, akármit teszel be vetíteni oda – akár egy obskurus kísérleti videót is – úgy tűnik, mintha mágnesként vonzaná a TIFF-ezők hordáit.
Az egészet tekintve a hatodik fesztivál kezd népvándorlásra hasonlítani. Hogyha a TIFF-modell szerint tájékozódnál, azt hihetnéd, hogy a film végül csak megtalálta a maga közönségét.
Bombasztikusan be is jelenthetnéd, "a válságnak" vége.
De egyelőre tegyük félre az illúziókat: Kolozsvár kivétel, sőt inkább egy olyan moziipar anomáliája, ahol 20 ezer néző már hazai sikernek számít, és egy nemzetközi forgalmazású film 100 ezer nézővel kasszasiker (egy box office-bajnok filmre például Magyarországon körülbelül 300 ezer néző ül be).
Nyilvánvalóan, egyre-másra születnek a spekulációk: sikerül majd az utóbbi cannes-i sikereknek újhullámot generálni a mozikban? Lehet, hogy a földhözragadt pesszimizmusomat nem tudta ellágyítani az itteni napsütés és vibe, de azért nem igazán hiszem...
Mikor vonzott az Arany Pálma közönséget a mozikba? Ennek a díjnak a kapcsán rendszerint a kulturális önhittségre szokás asszociálni. A Dardenne-fivérek A gyermek-jének (L' Enfant) USA-beli plakátjain restellték közölni, hogy a film elismerésben részesült a Croisette-n, attól tartva, hogy ez csak taszítaná a közönséget.
Továbbá az új romániai film sikersorozata csodálatos, de az egész folyamat relativizálásához, sőt eljelentéktelenítéséhez vezet. Plusz van még az az előítélet is, hogy azok a román filmek, amelyek megcsípnek valamit külföldön, a fesztiválok kaptafájára készülnek, tökéletesen lenézve a közönség ízlésbeli elvárásait.
Túl katasztrofista hangvételű, amit mondok? Hát a bukaresti hírek
nem a legjobbak: a California Dreamin' – Nemescu mozija – mely szintén fontos díjat kapott Cannes-ban – és mely mögött a MediaPro konszern óriási reklámgépezete áll – távol áll attól, hogy róla beszéljenek minden utcasarkon... Mi a magyarázat? Szociológiai kutatások és fókuszcsoportos vizsgálat híján csak vakarom a fejem...
Nem kennék mindent csak arra, hogy nincs elég moziterem – végső soron Bukarestben van épp elegendő, és mégis hiába. Akkor már inkább a kalózkodás – emelje fel a kezét, aki nem downloadolt az utóbbi hónapban legalább egy filmet vagy sorozatot... Senki. Vagy inkább az a baj, hogy elidegenítő témákat dolgoznak fel az utóbbi időben készült romániai produkciók?
Tovább kérdezek: miért vannak tele a színházak, és a mozik miért nem? Lehet azért, mert a mozibajárást a sznobok még nem tartják kulturális cselekvésnek. Cuccos meg cool, ha a színház előcsarnokában látnak, de az már nem, ha egy mallban megnyílt multiplex előtt állsz sorba popcornért. Attól tartok, hogy Mungiu kivételes teljesítményének uszályán további filmek készülnek majd – komor, (reklám)kompromisszumoktól mentes, rosszul világított és deprimáló művek.
Ne értsetek félre – nekem sohasem lesz elég az idegeket érő ütésekből... De én nem illeszkedem a klasszikus mozibajárók profiljába... Szükségünk van olyan rendezőkre, akik közönségfilmeket gyártanának anélkül, hogy amerikai mintára teljesen prostituálnák magukat. Olyanokra, akik némi személyességet pumpálnak minden megrendeléses produkcióba is.
Zsánerfilmekre van szükségünk.
És á la Roumanie blockbusterekre. Vidám, bővérű, energikus komédiák kellenek. Igen, kell az entertaining. A többi néma csend (Restul e tăcere), Nae Caranfil új nagyjátékfilmes kalandozása valami ilyesmit ígér... Akár így, akár úgy, a filmtanácsnak, a CNC-nek tennie kéne valamit... A CNC-sek azt hiszik, hogyha finanszírozták egy film gyártásának egy részét, akkor az ő kötelességük máris teljesült.
Pedig ez csak a business 50 százaléka. A többi marketing, lobbizás, reklám. Hol vannak a piac- és a közvélemény-kutatásaink? Hogy néz ki a tipikus romániai mozinéző profilja (az én gyanúm az, hogy meglehetősen fiatalos – elegendő csupán egy pillantást vetnünk a toplistákra, hogy valami ötletünk támadjon)?
Lám: Kolozsváron nincs krízishelyzet. Miért? "A hivatalosságoknak" modellként kéne kezelniük ezt a várost – ezt az igazi mozis-filmes erődöt a nagyon sivár összkép kellős közepén. Mi vonzza itt az embereket a nézőtérre? Minek az okán lett a TIFF ekkora győzelem?
A filmes programválogatás, a reklám, az a tény, hogy fashionable lett a fesztivál? Az, hogy úgy érzed, valami nagyobb dolognak vagy a része, hogy kulturális must have a dolog? Hogyha nem próbáljuk megérteni, mi taszítja el és mi vonzza az embereket a moziktól/mozikba, másként nem reménykedhetünk kereskedelmi sikerekben.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
