Ha feldobod, apró – ha leesik, bankó
K. R. 2008. február 18. 17:04, utolsó frissítés: 15:57Egy csaposfiú, aki véletlenek folytán jut egyre fennebb a ranglétrán. Egy börtönböl szabadult férfi visszaemlékezései. A 30-as évek fényűző, "sose halunk meg" szállodai világának megelevenedése Jiří Menzel filmjében.
Az Őfelsége pincére voltam Hrabal egyik legjobb írása – állította Jiří Menzel, aki tizenkét év szünet után újra nagyjátékfilmet rendezett. A cseh rendezőnek korábban is különösen sikeresek voltak a Bohumil Hrabal regényeiből, novelláiból készült filmjei – például az 1966-os Szigorúan őrzött vonatok a legjobb idegen nyelvű film Oscarját nyerte.
A regényhez képest Menzel Őfelsége pincére voltam című filmje párhuzamosan mutatja be a múltban és a film jelenében játszódó eseményeket, képileg is elkülönítve azokat. Jan Dítě hosszú évek után szabadul a börtönből, s úton hazafele feleleveníti fiatalkori emlékeit: a jelen sötétebb, hidegebb árnyalatokban, naturalisztikusabb képekben elevenedik meg, a múlt képei a némafilm és a klasszikus film világát idézik élénk, világos, meleg színekben.
A bőséget sugárzó, békebeli világot élatre keltő képekből Menzelre jellemző finom irónia árad, ezt jelzik az eltúlzott-túljátszott viselkedési formák, mozgások is (például a pincérek piruettezése a megrakott tálcákkal az asztalok között), valamint a véletlen működése, melyek egyre fennebb jutattják a főszereplőt a ranglétrán.
Dítě csaposfiúként és felszolgálóként kezdi egy átlagos szállodában, ahol azzal szórakozik, hogy a söröskorsón keresztül figyeli a naphosszat mulatozó gazdagokat. A képen pedig eltorzult formák jönnek létre: a férfiaknak malacképük lesz, a nőknek megnő a mellük, a fenekük. Jan-nak van egy másik érdekes szokása is: időnként aprópénzt dob fel a levegőbe és figyeli, hogyan kúsznak-másznak utána az asztalok között még a milliomosok is.
Főhősünknek két szenvedélye van: a pénz és a nők. A hotel milliomos vendége megjósolja neki, egy nap még sokra viszi, mert arra született, hogy gazdag legyen. Addigis a fiú éli az életét, bordélyházba jár, szeretőinek testét hol virággal, hol pénzzel, hol finomságokkal borítja el. A dorbézolások érzékletes képekben elevenednek meg: étel repül, berendezés törik, a vén milliomosok a bordélyház szép, fiatal lakóival dőzsölnek, a károkozás fogalma ismeretlen.
Ami az erotikus töltetű jeleneteket illeti, az egyik legemlékezetesebb kép az, amelyen a milliomos társaság egy kerek asztal körül ül, az asztal forgatható közepén pedig gyönyörű nő fekszik, ruhája alig takar valamit, és ahogy körbe-körbe forog, a férfiak sorra finomságokkal etetik.
Annak ellenére, hogy a nők többnyire szexuális tárgyként jelennek meg, ez egyáltalán nem tűnik gusztustalannak, vagy sértőnek, különösen, hogy a férfiak rút, öreg, üres élvezeteket hajhászó és idejüket értelmetlenségekkel töltő, kissé groteszk figurákként tűnnek fel: egyikük feje le is fittyed a fáradtságtól a nagy mulatság közben.
Jan Dítě vicces véletleneknek köszönheti a szerencséjét. Először egy nagy köteg pénzt kap borravalóként, csak mert pont ő áll a megfelelő helyen, amikor a dúsgazdag tábornok a számláját fizeti, és nem tudja, ha már elővette, hova tegye a pénzét: benyomja hát a pincérfiú mellényzsebébe.
Jan ezek után a város legegánsabb szállodájába kerül, ahol a pincérek a vendéggel az összes elképzelhető nyelven el tudnak beszélgetni, mindenkiről első látásra megmondják, hogy mit fog rendelni, és egy apró botlás végzetes lehet a karrierjükre nézve. Itt a főszereplő azért kapja meg a kitüntetést Etiópia uralkodójától, mert az ugyanolyan törpe, mint ő, és nem éri fel azt, akinek a kitüntetés járna, Jan viszont éppen mellette áll.
A film második részében Dítě szerelmének kibontakozását látjuk, egy német lánnyal, aki még nála is fanatikusabb. Ő azonban nem a pénzt hajtja, hanem meggyőződéses náci. Emiatt a fiú is szembefordul saját környezetével, és egy fajtiszta német utódokat termelő “tenyésztelepre” kerül, míg felesége, Liza önkéntes katonaként zsidó házakat rabol ki.
A cseh-német viszonyok a múlt tükrében kapnak igazán értelmet, amikor az idős Dítě egy valaha németek által lakott, majd kiürített, elhagyatott településre kerül dolgozni. Az itt megismert fiatal lány, Marcela újra felébreszti benne a vágyat és az emlékeket – a film cselekményének ez a szála azonban elvarratlan marad.
Dítě fiatalkorának története viszont lezárul: felesége meghal, ő pedig milliomos lesz, saját hotelt épít. Annyira megszállott, hogy még a falait is papírpénzzel tapétázza ki, és akkor is büszkén vállalja a millióit, amikor 1945 után bezárják érte. De ő nem bánja még azt sem, hogy elveszti a szabadságát, mert a börtönben oda kerül, ahova mindigis vágyott: a milliomosok közé.
Talán a szereplő idős kori megjelenése az oka, illetve az, hogy több év távlatából ő is más szemmel tekint a történtekre és fiatal önmagára, de az ifjú Jan nem antipatikus szereplő. Annak ellenére, hogy múltjából inkább a hibái, gyengeségei kerülnek előtérbe, úgy azonosulunk vele és úgy éljük bele magunkat a történeteibe, mintha a sokat megélt, amlékező Dítě-vel azonosulnánk.
A film tele van ötletes formai megoldásokkal, emlékezetes, eredeti apró részletekkel, és legyen szó fényűzésről, vagy erotikáról, a képek nagyon érzékien vannak komponálva. Az ábrázolás módja azonban soha nem öncélú: azok a részek, ahol a vizualitás kerül előtérbe, mindig szépen illeszkednek a film dramaturgiájába.
A megelevenedő világhoz való viszony kicsit nosztalgikus, kicsit ironikus, de ez az irónia nem kigúnyolja vagy nevetségessé teszi a tárgyát, hanem intellektuális és esztétiai élvezetet nyújtva a filmet teszi élvezetesebbé.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
