2025. december 20. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az eddigi legerősebb magyar filmfelhozatal várható a TIFF-en

Balázsi-Pál Előd kérdezett:Balázsi-Pál Előd 2008. április 02. 15:39, utolsó frissítés: 13:36

A fesztiváligazgató a hetedik kolozsvári filmfeszt remake-dömpingjéről, jó magyar filmekről és a román filmek nemzetközi esélyeiről beszél. A multiplexbe is eljuthatnak.


Michael Haneke saját filmje alapján készített remake-jével nyit Kolozsváron május 30-án a TIFF (Transilvania Nemzetközi Fimfesztivál) hetedik kiadása. A június 8-ig tartó, 950 ezer eurós költségvetésű rendezvény részleteiről Mihai Chirilov fesztiváligazgatóval beszélgettünk.

Van valamilyen különleges üzenete annak, hogy a film egy remake-kel kezdődik? Főleg annak fényében, hogy a bollywoodi remake-ek is külön szekciót kapnak.

Nincs különleges üzenet – vagy talán mégis, de akkor ennek a felfedezése a filmkommentátorokra van bízva. Igaz, hogy az utóbbi években, főleg Hollywoodban sokat beszéltek az eredeti ötletek hiányáról, és ezt bizonyítja a rengeteg remake és sequel (újraforgatás és folytatás) is.

Vannak azonban különleges esetek, még ezen a „feldolgozás-műfajon” belül is. Itt egyrészt azokról az estekről beszélek, amikor a remake-et is az eredeti rendező készíti, mert ettől a ponttól kezdve sokkal izgalmasabb a két alkotás összehasonlító elemzése. A Funny Games-szel Michael Haneke tulajdonképpen felzárkózik olyan fontos rendezők mellé (Hitchcock, Michael Mann, Robert Rodriguez, Cecil B. De Mille), akik különböző okokból újraforgatták korábbi műveiket megváltozott gazdasági, földrajzi, társadalmi vagy narrációs lehetőségek, feltételek mellett.


Az új Funny Games, amely szinte beállításról beállításra és kompromisszumok nélkül másolja a régi, Ausztriában forgatott Funny Gamest, ugyanolyan rémisztő és provokatív marad. Maga a tény, hogy Amerikában rendezte, elsősorban az ottani közönségnek, sokkal relevánsabbá teszi. A „mindennek kell értelme legyen” kényelmes elve által irányított amerikai társadalmi konvenciók következtében a Funny Games logikátlansága még végzetesebben csapódik le abban a közönségben, mint az európai közönség esetében.

A másik részről ott van a legtermékenyebbek közt számon tartott bollywoodi filmgyártás egyedi esete, ahol az ötlethiány erősebben érezteti hatását, és ahol a hollywoodi filmek remakejeinek készítése egyszerű életbentartási stratégia.

Érdekes viszont az a mód, ahogyan az indiai film lehetőségeihez és megszorításaihoz igazítva értelmezik újra a klasszikus hollywoodi, európai vagy ázsiai filmeket.


Hogyan fognak szerepelni a hazai alkotások a kiváló 2007-es év után? Számíthatunk hasonlóan jó (ha nem is annyira díjakkal elhalmozott) román felhozatalra idén?

Azt is túl korai megjósolni, mely román filmeket választják be a Cannes-i fesztiválra, hát még azt, hogy melyiket díjazhatják. Ha mégis tippelésre adnám a fejem, akkor három olyan film van, amely Cannesban szerepelhet: Radu Muntean Boogie-ja, Horaţiu Mălăele Néma esküvője (Nunta mută) és Adrian Sitaru (a tavaly Locarnóban rövidfilmjével Arany Leopárdot nyerő rendező) Sporthorgászata (Pescuit sportiv).

Természetesen nehéz lenne túlszárnyalni a 432 teljesítményét, és nem is hiszem, hogy így kellene felvetni a kérdést. Fontosabb lenne, hogy több román film legyen Cannesban. Ez azt bizonyítaná, hogy a dolgok jó irányba haladnak, hogy a közeljövőben hazai filmiparról beszélhetnénk, hogy a román film jogosult arra, hogy figyeljenek rá a rangos nemzetközi fesztiválok.

A TIFF-en nagyon tartalmas lesz a román napok programja: legkevesebb hét nagyjátékfilm – köztük egy abszolút lelkesítő, nagyon modern és vakmerő, kisköltségvetésű, az állami támogatási rendszeren kívüli rendezői debüt, a Felvonó (Elevator) – , körülbelül húsz rövidfilm és egy sor nagyon különleges dokumentumfilm. Ami a román versenyfilmeket illeti, egyelőre a Nunta mută, a Pescuit sportiv és az Elevator a jelöltek – mindhárom elsőfilmes rendezőé, és nagyon különbözőek.


Melyek azok a magyar filmek, amelyek felkeltették az érdeklődésed az idei TIFF kapcsán, és miért?

Nagyon sok van ebben az évben, abból kifolyólag is, hogy szeretnénk bepótolni a tavalyi évet, amikor egy részük nem volt elérhető. Ilyen a Sorstalanság, amit nagyon fontosnak tartok, hogy Romániában is lássanak, az Ópium, az Iszka utazása, és a szinte hollywoodi Szabadság, szerelem is. És néhány olyan nagyon különböző és hatásos film, amelyet az idei budapesti filmszemlén mutattak be: kedvencem, Fliegauf Benedek Tejútja, Török Ferenc feszültséggel teli műfajfilmje, az Overnight, valamint a Saját halál (Forgács Péter). Valószínűleg ez lesz az eddigi legerősebb TIFF-es magyar filmmezőny. Sőt, a magyar napra néhány járulékos eseményt is szervezünk, de ez egyelőre meglepetés.

Miért pont az orosz filmekre esett a választás a Fókuszban nevű szekcióban, amelyben egy-egy nemzet filmjeit mutatjátok be minden évben?

Mert az orosz filmek jórészt hiányoztak eddig a TIFF-ről. Ahányszor orosz filmet vetítettünk, mindig szenzációs volt a közönség reakciója. Lehet, hogy ez a letűnt idők szovjet mozija iránti (jó értelemben vett) nosztalgia; az bizonyos, hogy az orosz filmgyártás az utóbbi években robbanásszerű fejlődésen ment át, új nevek jelentek meg, a történeteik pedig nagyon eklektikus érdeklődési pontokat fednek le, és nagyon sokféle stílus jelenik meg, amelynek következtében a művek hol kifejezetten, specifikusan oroszosak, hol meg teljesen egyetemesek.

Az orosz fókusz mellett a dán filmművészetből is lesz egy nagyon sűrű összeállítás, hét friss alkotással – köztük a legújabb Lars von Trier által írt film, a saját filmakadémiai tanulmányainak periódusából ihletődött Erik Nietzsche The First Years Part 1 című. Az északi filmek mágnesként vonzzák a közönségünket, és a pár évvel ezelőtti svéd visszatekintés után várható volt a dánok válaszlépése.

Májusban nyílik az első kolozsvári multiplex. Oda is eljut a TIFF?

A tárgyalások jelenleg folyamatban vannak. Egyelőre semmi sem 100%-os. A hagyományos TIFF-helyszínek azonban megmaradnak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS