Tigrisszörny a Mátyás-házon: esti mozizás a kolozsvári utcákon
Kassay Réka 2008. május 09. 16:16, utolsó frissítés: 15:15A néző nyújtja a nyakát, de #b#a villanykörtét már nem falhatja be#/b# – hangulatképek a Nagyon Rövid Filmek Fesztiváljáról.
Csütörtök este, fél tíz. Mire eláll az eső, már gyülekeznek az emberek a kolozsvári Győzelem mozi sarkán, az utcai vetítésre várakozva. Az akciót a Kolozsvári Német Kulturális Központ szervezte meg a Nagyon Rövid Filmek Fesztiválja keretén belül (a Debreceni Német Kulturális Központtal és a fesztivál szervezőjével, a Kolozsvári Francia Kulturális Központtal együttműködésben).
„A Wall Is a Screen” (A fal egy képernyő) projekt hamburgi kezdeményezői a mozi melletti kis utca egyik házának falára vetítenek, röviden felkonferálják a filmet németül és románul, majd vetítés után szedik is a cuccot: a minilaptopot, az erősítőt, a hangszórókat és néhány állványként szolgáló dobozt, és szaladnak a következő helyszínre, hogy mire a tömeg odaér, folytatódhasson a mozizás.
Egyre többen követik őket a Deák Ferenc utcába, kitekert nyakkal bámul a tömeg a magasba. A helyi étterem alkalmazottai is kijönnek az ajtó elé, ahol egy szervező magasra tartja a hangszórót. Innen a Bolyai utcába, majd a főtér felé vesszük az irányt. Közben azon vitatkozunk: ha befalunk egy villanykörtét, tényleg nem tudjuk kivenni a szánkból? A szervezők mindenesetre azt tanácsolják: ne próbáljuk ki a filmben látott fogadást.
Körülöttünk angol, francia, német, román és magyar beszédet hallani, a többszázas tömeg már alig fér a következő helyszínen. Valahogy bezsúfolódunk a Ioan Bob utcai általános iskola udvarára, ahol egy bukaresti egyetemista filmet nézünk végig (Pui la rotisor).
A szervezők különböző országokban, különböző események keretében szervezik meg az utcai vetítéseket, és mindig igyekeznek az adott ország filmjeiből válogatni, mert az emberek mindig a saját alkotásaikat értik meg a leginkább – tudjuk meg Kerstin Budde-től, a projekt egyik alapemberétől.
A válogatásban azonban szerepel más nemzet produkciója is, a Mátyás-ház két ablaka között megelevenedő, 3D-animált tigrisszörny után egy szlovák-amerikai konfliktust követhetünk figyelemmel a Barátok Templomának falán, amely (nem véletlenül) az isten-hitről is szól.
Ez már az utolsó állomás, de még egy ráadást is végignézhetünk a zene ütemére cikázó villámokról, köszönetképpen az időjárásnak, mely nem fogott ki mozizni vágyókon.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
