2025. december 20. szombat
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Delta: Tipikus fesztiválfilm

Fordította és ollózta: Fülöp N 2008. május 27. 16:43, utolsó frissítés: 15:50

A román kritikusok még nem látták, az amerikaiak és franciák dicsérik a Deltát. Egy ítész látja úgy, hogy Mundruczó filmje "a korlátozott ambíciók buborékában él".



A Delta már azelőtt felkeltette a New York Times kritikusának figyelmét, hogy elnyerte volna a FIPRESCI, azaz a nemzetközi filmkritikusok díját Cannes-ban. A válogatás nem szubjektív: egyszerűen nem sikerült negatív kritikára bukkanni a Deltáról internet-szerte.


» Manohla Dargis, A. O. ScottNew York Times, illetve International Herald Tribune

“Tipikus fesztiválfilm” – mondott ítéletet egy barátom a Delta sajtóvetítése után. Mivel az illető barátom egy filmfesztivál szervezője, biztosan tudja, mit beszél.


Ahhoz, hogy fesztiválfilmet készíts, először a helyszínt kell kiválasztanod: lehetőleg távoli, modern világ által meg nem érintett sarkot, ahol az emberek keveset beszélnek, és egy láthatatlan autoritás


törvényt hozott a mosolygás ellen.

Filmezd a tájat és lakóit hosszú felvételekkel, a lehető legkevesebb kameramozgással. Bár a szereplők alig csinálnak valamit – járnak, cigiznek, sóhajtanak –, jelentősebb cselekedeteik felismerhető ok nélkül zajlanak.


Bár úgy tűnik, semmi sem történik, fenyegető hangulat lóg a levegőben, általában erőszakban tetőzve a film utolsó perceiben. Az, hogy a Delta szigorúan igazodik ezekhez a szabályokhoz, nem jelenti azt, hogy rossz.

Először is gyönyörűen fényképezték, átérezve az arcok és a természet költőiségét. A hangok ügyes használata – kis hullámok és békabrekegés, fel-feltörő zenével ellenpontozva – olyan érzelmeket sugall, amelyeket a hallgatag szereplők nem jeleznek. A sztori


a maga minimalitásában gótikus elemeket hordoz:

a Lajkó Félix megszemélyesítette fiatalember hazatér a folyóparti telepre, ahol édesanyja és annak élettársa fogadja, akik nem örvendenek neki túlságosan.

Ott van azonban lánytestvére (Tóth Orsi) is, akit most lát először. A lány megtöri a mosolyogni tilos-törvényt, szörnyű következményekkel.

Ketten egy ház építésébe fognak, kvázi (aztán nem is annyira kvázi) vérfertőző egyezségben, amelyet nem fogad örömmel a lakosság. Végül a lány háziállatként nevelt teknősbékája eltotyog a nádasból, és elúszik.

Szép és jó, csakhogy a Delta úgy tűnik, korlátozott ambícióinak buborékában él. Nehéz elképzelni, hogy a Cannes-hoz hasonló helyeken kívül is akadjon nézőközönsége.

Nem a közönség kíváncsiságának vagy intelligenciájának hiánya miatt, hanem azért, mert a Delta nem tesz erőfeszítést azért, hogy eljusson a nemzetközi kritikusok és fesztiválszervezők körén kívülre, ahol már nem csak elkötelezettségből vagy kötelességből nézik meg.

A Delta azoknak való, akik szeretik az ilyen filmeket.


» Ron Holloway, Moving Pictures Magazine


A karcsú dramatikai elbeszélő vonallal ellentétben a film képvilága metaforikusan hangsúlyozza az időtlen, ősi tragikus elemeket, abban a történetben, amelyet úgy tűnik, a Shakespeare Hamletjében és Euripidész Elektrájában előforduló, hasonlóan gyilkos és megtorló motívumok ihlettek.


» Anthony Kaufman, Yahoo Movie Reviews

Semmi nem hasonlítható egy átlátszatlan über-art filmhez, amely ellentétes reakciókat szít – mint Mundruczó Kornél magyar rendező Delta című filmje (szinte egy művészfilm paródiája, mondta egy kritikus, míg a Screen a nyers természet költői portréjának nevezte).


» Dan Făinaru, Screen

A témák, amelyekkel Mundruczót asszociálták, most megtalálták helyüket egy tökéletesen koherens világban – úgy tűnik, a rendező megtalálta saját, egyéni hangját és a stílust, amelyben kényelmesen mozog. Ez nem jelenti azt, hogy a Delta mindenkit boldoggá tesz majd.


Egyesek panaszkodni fognak

a hosszúságára, a sebességére, a csendekre, a zenei összeállításra, vagy a kidolgozott narratíva hiányára. De lesz dicsőítés is, főleg a művészfilmes sarokból, a struktúra zeneiségéért, a képek plaszitkus öröméért, és a nyers természet költői portréjáért.

Bár a cselekmény egyszerű, sematikus, az időtlen görög tragédiák hagyományaihoz méltóan, egy karnyi készenlétben álló hárpiával, akik bármelyik percben lecsaphatnak és szétmarcangolhatják a boldogtalan főszereplőket, a filmes nyelv gazdag és tekervényes.

Nem úgy hangzik, mint egy jó kis délutáni szórakozás? Egyáltalán nem az.


» Jean-Luc Douin, Le Monde

Senki nem beszél sokat a Deltában, de működik. És nincs rá ellenszer. Egyszerű, allegorikus: a Delta a szereplők egyikeként integrálja az erőteljes tájat. Tágas képek, jó érzékkel készült dekoráció – Mundruczó alkalmazkodik a kelet-európai országok filmkészítői hagyományaihoz.


Görög tragédiához méltó sztorit idéz fel minimalista módon, egy visszafordíthatatlan tragédiát. A főszereplők cselekedeteiből és gesztusaiból hiányzik a mesterkéltség, úgy hat, mintha tetten érték volna őket egy ősi univerzum csendjében.


» Philippe Azoury, Liberation

Mundruczó folyamatos szexuális feszültséggel tölti meg a Duna partjait, legyen az pozitív (a testvérek szerelme) vagy negatív (a nemi erőszak, mint a vágy egyetlen kifejezési formája). A film az irtózattal teli utolsó éjszakáig ível, ahol egy részeg bacchanália résztvevői azokon élik ki bosszúvágyukat, akik csupán a játékszabályaikon kívül, tőlük elzárva akartak élni.

A Delta csendes, autista és vérfertőző szerelmeseinek nem marad idejük megízlelni a szenvedélyek tumultusát, mielőtt megfojtaná őket a tömeg brutalitása. Szép kék Duna? Vér folyik a medrében.


» Sarah Elkaïm, Critikat

A rendező zsenialitása abban áll, hogy pókfonálnyi szálon vezeti a filmet, amely pillanatok alatt átfordulhat egyik végletből a másikba. A természet, az ég és víz mint ékszert veszi körül a pár házát, amelyet egy gyönyörű vízfestményhez hasonlóan örökít meg a kamera. Ám a táj dramatizálása felvillantja a film másik oldalát: a tragikumot.


Rég nem született film, amely az előítélet, az unalom tragikus következményeiről, egy hely hanyatlásáról beszélt, és ennyire gyönyörű képpel végződött volna.


» az OutNow-CH ismeretlen szerzője

A messzire nyúló vízivilágban egy teknősbéka jelképezi a két főszereplő magatartását: mint az állat páncéljába, úgy rejtőznének ők el saját világukba. Ám a teknősbékával ellentétben, az ő környezetük nem tolerálja ezt a magatartást.

Tóth Orsinak a lánytestvér szerepében nagyon jól sikerül mimikájával érvényre juttatnia a kimondatlan érzelmeket, míg Lajkó Félix ebben nem éri utol – az egész filmet egyetlen arckifejezéssel abszolválja. De hát nem is tanult színészről, hanem zenészről van szó.


“Remélem, nem nyeri el az Arany Pálmát”

A Delta című filmmel Mundruczó háromszor pályázott támogatásért az Országos Moziközponthoz (CNC) – számol be a Mediafax hírügynökség. A film 1,5 millió eurós büdzséjéből 800 ezer eurót Romániában költöttek el.


Ennek ellenére 2005 és 2007 között a CNC mindhárom alkalommal visszautasította a pályázatot. “Remélem, nem nyeri el az Arany Pálmát, mert akkor nevetségessé tenne minket” – fogalmazott Tudor Giurgiu, a Libra Film, a Delta koproducerének igazgatója a Cannes-i fesztivál vége előtt.

A Delta a kolozsvári nemzetközi filmfesztivál, a TIFF műsorán lesz látható, rögtön a Cannes-i versenyprogram után, a magyar nap keretében (június 4).

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS