Szexizmus és New York
Fülöp Noémi 2008. június 10. 09:38, utolsó frissítés: 2008. június 09. 17:30A film sikere állítólag csak annak köszönhető, hogy Hillary Clinton megbukott a választásokon. Mi bajuk a pasiknak a négy középkorú, jól szituált szingli nőről készült filmmel?
Csajfilmek léteznek, mióta a mozit kitalálták. A romantikus komédia műfajmegjelölés hallatára a férfiak nagy többsége fejvesztve rohan meccset nézni a haverokkal, vagy jegyet váltani a Godzillára. De a “nem szeretem, nem nézem meg” és a “nem szeretem, habzó szájjal hőbörgök ellene” hozzáállás között jókora különbség van.
Jelen esetben az utóbbi érhető tetten az amerikai nyomtatott és online sajtóban. A Szex és New York (Sex and the City) sorozatból készült mozifilm szinte az összes
hímnemű kritikus tyúkszemét nyomja.
A kérdés csak az, miért? Bár a filmet nálunk még nem mutatták be, a sorozat és a kritikák alapján könnyű kitalálni, miről szólhat. Adott a négy nő: Carrie, a lökött, Miranda, a komoly, Samantha, a szexcentrikus, Charlotte, a szende. És persze a pasik.
A tévéképernyő előtt hozzászokhattunk: ezek a csajok mindig más ruhát viselnek, mindig van pénzük, soha nem dolgoznak, de főként keresik életük párját, az ehhez tartozó összes örömmel és ürömmel, mindegyik a maga módján.
Ártalmatlan romantikus komédiának hangzik, az átlagosnál nagyobb hangsúllyal a szexen. A férfi kritikusok szerint viszont a Szex és New York ennél sokkal rosszabb: negatív példát mutat a középkorú nőknek, és amúgy is, csak azért van sikere, mert
Hillary Clinton megbukott a választásokon.
Ez utóbbit azzal magyarázzák, hogy Clinton javarészt nőnemű szavazótábora a vereség miatti elkeseredésében nem tudván, hová menjen, beült a moziba csajfilmet nézni. A Slate cikkírója, Timothy Noah még azt is hozzáteszi: Clintonban meg a Szex és New Yorkban az a közös, hogy Hillary csak azután nyerte meg majdnem a választásokat, miután feleségül ment Mr. Big-hez.
Aki egyébként a sorozatban és a mozifilmben is Carrie se veled, se nélküled szerelme, akihez végül sikerül feleségül mennie. Tiszta, nem? Térjünk vissza a negatív példához, idézve Anthony Lane kritikáját a The New Yorker-ből.
“(...) szomorú, hogy Carrie és barátai nem (a hatvan évvel ezelőtti All about Eve-ből ismert – szerk. megj.) Bette Davis, Anne Baxter, Celeste Holm, és Thelma Ritter nyomába lépnek, akik tehetségükre, kalapjaikra és csípős megjegyzéseikre voltak büszkék.
Ehelyett csupán kelepceépítő és pasifogó képességük fényében határozzák meg magukat. Higgyetek nekem,
hölgyeim, nem érünk ennyit.”
A kritika többi része a fentiekhez hasonlóan keveset foglalkozik a filmmel magával: nem derül ki, mi a szerző véleménye a cselekményről, a színészi alakításokról, netán az operatőri munkáról. Ehelyett viszont részletekbe menően értesülünk arról, melyik szereplő miért képezi Lane utálatának tárgyát.
És pokolra a közönséggel is, mert ketten megtapsolták a csicsás penthouse-t, amit Mr.Big Carrie gardróbja számára alakított át! A szerző levonja a következtetést: a mai nők életében a szexuális kielégülést az anyagi javak helyettesítik. Főleg, hogy Samantha vásárolni megy, amikor elmaradt az orgazmusa.
De a legjobb az egészből a több helyütt is idézett megfogalmazás: (a barátnők) hormonális hobbitok, akik
mind egy gyűrű megszállottjai.
Ugyanehhez a cikkhez tartozik az a karikatúra is, amelyet a Best Week Ever blog szerzője “groteszkségében szinte mazochisztikus”-nak nevez.
A Rottentomatoes filmkritika-gyűjtőszájton összesen 156 kritika jelent meg a filmről, az összeset persze nem olvastuk végig. Ám már az első oldalon feltűnik valami: a húsz kritikusból tizennégy férfi, és közülük csupán négyen adtak friss paradicsomot a filmnek (ez jelenti a “jó” minősítést az oldalon). A hat nőnemű kritikusból négy egyébként jónak ítélte a filmet.
A Newsweek – becsületére legyen mondva: hímnemű – újságírója azt is tudni véli, hogy az IMDB-t elözönlötték
a filmet gyűlölő pasik,
akik addig szavaztak, amíg sikerült tízből hármasra lenyomni a minősítést. Bár bizonyítani nem tudja a feltételezést, a fentiek fényében akár igaza is lehet.
“A Szex és New York egy történet, amely egyrészt a független, szexuálisan elégedett, karrierrel büszkélkedő nőt – íme az összes feminista cél – ünnepli, másrészt úgy állítja be a nőket, mint ruha-, státus- és pénzmániás lényeket, akiknek egyetlen vágyuk gazdag pasit fogni” - állítja ugyanaz a Timothy Noah.
Elképzelhetetlen volna egy olyan nő, aki független, rendben van a szexuális élete és a karrierje, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet a külsejére, a karrierre, beleértve a megkeresett pénzt is – és szeretne egy olyan pasit maga mellé, aki legalább annyit, vagy akár többet keres, mint ő?
Nézzük csak meg a menő férfi frissített verzióját. Független? Csekkolva. Sokat szexel? Hülye kérdés, nulla pont. Karrier, pénz? Naná. Külső? A metroszexuális trend továbbra is aktuális. Karriermániás – melyik pasi akar egy másik pasi (netán, ó, rémálom, nő) beosztottja lenni?
Az utolsó pont viszont kissé sántít, hiszen a sztereotípia szerint a férfiak nem szeretik, ha a feleségük többet keres. Ám ennek ellenére egyértelmű: a hímnemű kritikusok, illetve úgy általában, a férfiak legnagyobb baja a Szex és New York-csajokkal csupán az – hogy csajok.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
