Lenny Kravitz csak egy országnyit tévedett
Kertész Melinda
2008. július 28. 17:19, utolsó frissítés: 16:59
Hát persze, hogy Magyarország is kell a szeretet-forradalom megvalósításához... de azért a román közönség sem elhanyagolandó, pláne, ha az ember nekik énekel.
Legalább az időjárás velünk tart, gondoltam, miközben összefogtam az XL méretű szemeteszsákot és berámoltam a táskámba. A haver jó előre szólt, hogy ne is próbáljak esernyőt bevinni az arénába, elkobozzák a bejáratnál. Persze Lennynek könnyű, a színpad be van fedve...
A Bukarest felé menet ötpercenként bekövetkező zuhé vészjós jelzése ellenére megúsztuk a koncertet szárazon, a felhők végül elvonultak, és kellemes, párás levegő burkolt be a lelátón. Este hét órára járt az idő.
A közönség csak amúgy áramlott be a Cotroceni-stadion kapuin, a biztonsági őrök pedig meglepően emberien bántak a néppel, mely váratlanul civilizáltan viselkedett. Majd elővettem a papírzsepit és letöröltem az esővizet az ülőkéről, félrerugdostam a lábam alatt heverő csikkeket, elfoglaltam a helyem és közben a bukarestieket szemléltem.
Hamarosan a romániai MOOoD együttes lépett a színpadra. A brit indie-rock irányzatot követő zene nem is lett volna rossz, ha az előadott hét-nyolc szám nem hasonlított volna a megszólalásig egymáshoz és a frontember, Marius Victor Moise például az éneklést is annyira begyakorolta volna, mint kifogástalan londoni kiejtését. De mégis, a legrosszabb, amit tehetett, hogy énekeltetni próbálta nótái refrénjét egy olyan tömeggel, aki Lenny Kravitzre várva már rég lekívánta a színpadról.
A végeérhetetlen MOOoD-produkciónak meg a színpadelőkészítésnek is vége lett valahogy, és Lenny Kravitz feltűnt a színpadon. Energikus kezdés, a tökéletesen összehangolt instrumentális rész gyakorlott és tapasztalt zenészekről árulkodott. A tömeget már az első pár másodpercben magával ragadta a produkció.
Pár szám lejártával Lenny a tömeghez szólt: „Örülök, hogy itt lehetek... ebben az országban. Ez az első alkalom, hogy itt vagyok... ebben a városban” – hangzott el. Itt akár abba is hagyhatta volna, de ő mégis folytatta:
„Szükségünk van Magyarországra,
hogy megvalósulhasson a szeretet forradalma”. A hangos füttyszó és hurrogás szöget ütött Kravitz fejébe. Hirtelen az a sejtelme támadt, hogy valamit rosszul mondott, mert a lehető legártatlanabb ábrázattal meg is kérdezte a tömeget, mi a baj?
Persze, hogy szégyellte magát, amikor tudomására jutott, hogy Romániában van. Megpróbálta jóvá tenni, mondván, hogy képzeljék el az ő életét: szállodából buszba, buszból repülőgépre, onnan ismét buszra száll, majd egyenesen az öltözőkabinba szállítják. Különben is RO-MÁ-NI-Á-ra van szükség a szeretet forradalom megvalósításához.
A közönség pedig azonnal a szeretet forradalmának a megvalósításához kezdett, ugyanis senki nem dobálta meg Kravitz urat, és a füttyögés is abbamaradt: persze, hogy elnézte neki a bakit.
Csakhogy a sztárnak romlott a közérzete: hosszú, instrumentális részek következtek, hagyta, hogy stábja végezze helyette a melót, majd néha bemutatta a zenekar egy-egy tagját.
Annak ellenére, hogy nagyszerűen indult, a koncertnek a baki pillanatától fogva egyaránt voltak kellemes és kevésbé élvezhető részei: legelső albumáról énekelt szám szépen felvezette örökzöld dalait, amelyek éneklése során remekül érvényesül edzett hangja.
A számok dallamosaknak, letisztultaknak, tagoltabbaknak hatottak az It's Time For A Love Revolution című legújabb lemeze anyagával összehasonlítva. Ezekben nemcsak arra használta fel a mikrofont, hogy legyen, amibe belekiabálni, hanem igazi dallamokat énekelt. Ehhez képest új lemeze dalaiba Kravitz minden hozzávalót bezsúfolt, amit a slágergyártás receptje előír: a tökös basszus, a markáns dob és még vagy tíz hangszer zajában felhígul előadói egyénisége.
A tömeg is így gondolta, legalábbis visszajelzései szerint: a Flyaway-re tomboltak, az I Belong to You-ra meghatottan villogtatták a telefonjuk kijelzőjét (hol van már az öngyújtó lángja?), az új dalokra pedig visszafogottan buliztak.
A turné „szeretet-forradalom” alapgondolatának megindoklását Kravitz produkciójának utolsó pillanatára halasztotta. Testőrei kétségbeesésére
leszállt a színpadról,
és nemcsak közvetlenül a színpad előtt állókkal fogott kezet, hanem felrohant a lelátó legtetejére, miközben a tömeg úgy követte, akár a vaspor a mágnest. Kár lett volna kihagynia ezt a gesztust: ennek hiányában az alapgondolat nem érvényesült volna, az egész, két és fél órás show semmivel sem nyújtott volna többet egy best of-koncertnél.
Fotók: Emag!c Entertainment, Gabriel Olteanu
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
