A 20. század képes története

Amikor kézbe vettem a 20. század története, napról napra, évről évre című, kicsit több, mint két kilós kötetet, úgy döntöttem, a következő mondattal fogom kezdeni a recenziómat: az ilyen könyveket nem szokás kiolvasni, de én kiolvastam. Amikor többszöri nekifutás után még mindig csak 1913-ig jutottam el, be kellett ismerjem vereségemet.

Vannak olyan könyvek, amelyek sóvárgást ébresztenek a könyvesboltokba látogatókban. Impozánsak, tekintélyparancsolók, lefegyverzők. Az ember magának nem szívesen vesz ilyet, mert nem olcsó, de nagyon szeretne ilyet ajándékba kapni, mert annyira azért nem drága, hogy ne kaphatna ajándékba.

No, ez egy ilyen könyv. Harminc év feletti, középértelmiségi férfiak számára olyan különös örömet lehet okozni ezzel a könyvvel, amit csak akkor szabad szerezni ennek a populációnak, ha megérdemli. Vagyis, ezt a könyvet ne adjuk ajándékba olyan pasinak, akit csak le akarunk tudni, mert félreérti.

Egy másik sajátossága ennek a kötetnek, hogy legalább három olvasási technikát ajánl fel. Olvashatjuk mint a 20. század regényét – elejétől végig –, használhatjuk lexikonként – vagyis kikeressük a tárgymutatóban, mi érdekel bennünket, és a jelzett oldalakra lapozunk – vagy: nem utolsó sorban olvasható teljesen össze-vissza. Felütjük valahol, mondjuk 1955-nél, és egy-egy bekezdésnyi magyarázattal megtudhatjuk, hogy: