Mediawave 2002: a találkozás öröme

Gyenge Zsolt 2002. május 14. 14:14, utolsó frissítés: 14:14

Hatalmasra dagadt térben és időben a győri filmfesztivál. A központi helyszínen kívül idén három ország négy városában és néhány falujában zajlottak a vetítések és a csatolt rendezvények. Tudósítóink Győrben, #b#a legforgalmasabb csomópontban#/b# vészelték át a "médiahullámot".

A Mediawave idén -- történetében először -- Erdélybe, Kolozsvárra is eljutott. A másik újdonság, hogy a kezdetben néhány napos fesztivál ezúttal tíz napon keresztül bódította a kalandra vállalkozókat.

Filmek vs. koncertek

Filmfesztivál-e a Mediawave? Ez, az első pillantásra abszurdnak tűnő kérdés vetődik fel az idei fesztivál után. Már több éve nyilvánvaló, hogy nem csak az: a koncertekkel, színházelőadásokkal, utcai felvonulásokkal, kiállításokkal, performanszokkal tűzdelt filmfesztivál összművészeti jelleget öltött. Az idei, 12. kiadást végigélve viszont megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy a Mediawave már elsősorban nem filmfesztivál.

Az az érzésem, hogy nem a filmek köré szerveződött, az egyébként ebben a tekintetben is rendkívül színvonalas seregszemle: sokkal több zenész, mint filmes jelent meg személyesen Győrben, a legjelentősebb események nem a filmhez kapcsolódtak. Mintha a koncertek miatt nem jutott volna elegendő energia, pénz és figyelem a mozgóképekre, az alkotókkal való beszélgetésekre, a filmesek találkozására.

Vásznak és képek

Történt mindez annak ellenére, hogy rekordnak számító nevezés érkezett az idén: több mint 1600 filmből válogathatta ki az előzsűri a fesztivál programjába került 150 alkotást. A bőség zavarával küszködött filmek szempontjából a Mediawave, és nem biztos, hogy győztesen került ki e közdelemből. A versenyprogramon kívül minden kategóriában ún. panoráma-blokkokat is vetítettek azokból a filmekből, amelyeket bemutatásra érdemesnek ítélt az előzsűri.

Emellett a Hőskor című tematikus pályázatra beérkezett alkotásokat és retrospektív összeállításokat kellett figyelemmel kísérni. A gyakori ismétlések ellenére egy hét alatt sem lehetett mindent végignézni a párhuzamosan három helyszínen zajló vetítéseken. Sajtóbelépővel nem rendelkező egyszerű néző viszont ennyit nem ülhetett a magas jegyárak miatt, így aztán mindenkinek csak töredékélmény jutott, nem jött létre egy közösségként működő fesztiválközönség.

Jos Stelling holland rendező filmjeit az Alter-native-ről már ismerhetik az erdélyi filmőrültek, erotikus ihletésű, párbeszéd nélkül mesélő, sejtetésen alapuló filmjei korábbi Mediawave-ken többször is díjat nyertek. Ezúttal a zsűri tagjaként vett részt, filmjeiből pedig egész csokorra valót lehetett megnézni. Phil Mulloy az animációs film világhírű mestere, provokatív, az erőszakot és a visszás emberi viselkedések eluralkodását előtérbe helyező munkái heves reakciókat váltanak ki nézőiből. A néhány filmjéből készült retrospektív összeállítás ürügyén személyesen is megjelent a fesztiválon, akárcsak Stelling, ő is interjút adott a Transindexnek.

Angol kisjátékfilm nyerte a fesztivál fődíját, Grant Thoburn Mama, nézd című alkotása lengyelországi tanulmányai alatt készült. A film megrázó módon ábrázolja az apja pénzkeresésének titkára rájövő gyermek (a kislány véletlenül meglesi, hogy apja embereket üt le és rabol ki) legközelebbi környezetének realitásával való szembesülését.
(A részletesebb összeállítást a fesztivál különlegesebb filmjeiről és a filmesekkel készült beszélgetéseket a következő napokban közöljük -- a szerk.)

A zene és a Mediawave

Jazztől, nép- és világzenétől volt hangos esténként a Művészetek szentélye, a volt zsinagóga épülete. Naponta három-négy nemzetközi szinten elismert együttes lépett fel a fesztivál hálás közönsége előtt. Pharoah Sanders, David Murray, Dewey Redman a jazz élő legendái mellett különleges pillanatokat szerzett a mongol zenészeket is meghívó Grencsó Kollektíva filmvetítésekkel tűzdelt koncertje, akárcsak a Ghánából, Mongóliából, Csehországból és Curacao szigetéről érkezett zenészek egzotikus produkciói, vagy Zerkula János gyimesközéploki prímás muzsikája.

Big Lucky Carter, a 84 éves amerikai bluesénekes/gitáros saját fellépései mellett hihetetlen energiával hallgatta végig a fesztivál teljes zenei programját, lenyűgöző türelemmel figyelt a zsinagóga udvarán zajló sörözések közben a világ minden tájáról összesereglett, számára jórészt érthetetlen nyelveken beszélő társaira. "Laki bácsi" magas, robusztus alakja, állandó csendes mosolya végig ott lebegett felettünk. Nem hiába avatták a szervezők a Mediawave örökös nagypapájává utolsó nap: visszafogott magatartása, nyitottsága, a világot csöndesen szemlélő bölcsessége követendő példa.

A Mediawave varázsa

A Rómer-ház kicsiny, hangulatos udvarán batyus reggelin lehetett részt venni: kávét, teát Ambrus Ildikó "háziasszony" biztosított, ennivalót magunk vittünk. A fesztiválon korainak számító déli órákban általában alig tucatnyian jelentek meg, az éppen odavetődő zenészek azonban mindig különleges pillanatokat szereztek, mikor az evés végeztével valaki csak úgy, jókedvből rázendített.

Hasonlóan egyedi hangulat született a zsinagóga udvarán, ahol a koncertek közti szünetekben, vagy az éjszaka közepén, a programok után egyszer Zerkula János, máskor az angol-francia páros egy társaság közepén megszólaltatta hangszerét. Kiemelkedő élményt jelentett a ghánai dobosok és a különleges, torokhangú éneklést gyakorló mongóliaiak közös játéka: Ázsia és Afrika fiai egy közép-európai kisvárosban találkoztak, és meglepően harmonikusan illeszkedő zenét rögtönöztek.

Utolsó nap délelőttjén a vendégsereg egy kajárpéci présházba, illetve annak udvarára volt hivatalos, ahol a "magyar víz" (így nevezték a kolumbiaiak a pálinkát), a vörösbor és a ghánai hagyományos étel mellett Laki bácsi nagypapává avatása közben négy kontinens zenészei játszottak együtt minden előzetes megegyezés vagy szervezés nélkül, csupán az együttlét öröméért. Felejthetetlen volt a pillanat, mikor a visszahúzódó David Murray, a világ egyik leghíresebb szaxofonosa a ház árnyékából előhozta hangszerét, és bekapcsolódott közös ünnepbe.

Ezen spontán varázslatok miatt különleges ez a fesztivál. Another connection -- hangzik a Mediawave angol nyelvű szlogenje. Egymástól nagyon távol született emberek számára adódik lehetőség különleges találkozásokra egy, a különbségeket gazdagságként, kapcsolódási pontként és nem kultúrákat elválasztó határként értelmező, kreatív közegben. A hazaúton mindenki magával visz egy kicsit a többiekből, hogy a jövő évi találkozásig se felejtse őket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!