Írók tündöklése, és bukása, és tündöklése...
Fülöp Noémi 2008. augusztus 15. 13:03, utolsó frissítés: 2008. augusztus 14. 15:40Miért divatos Courths-Mahler? Vagy miért felejtik el folyton Csáth Gézát? Az okok hol lefülelhetők, hol nem. #b#[kommentekkel]#/b#
Ennyiben az irodalom is hasonlít a divatra: egyes, feledésbe merült írókat ugyanúgy egyik pillanatról a másikra leporolnak, kiadnak és eladnak, akár a trapéznadrágot vagy a töltöttalpú cipőt. Az irodalmi divatokat mozgató erők néha lefülelhetők, néha nem. Vannak olyan szerzők, akiknek már bérelt helyük van a kánonban, csak néha a hátsó, néha az első sorban kapnak helyet. Van, akit felfedeztek, agyonhallgattak, majd újra felfedeznek.
Van, akit most fedeznek fel először, és van olyan is, akit még mindig nem fedeztek fel, pedig megérdemelné. Listánk szubjektív, a teljesség igénye nélkül.
Trianon
A legszembetűnőbb persze Wass Albert, aki a kilencvenes évektől jött másodszor divatba. Az elsőre alig emlékszik már valaki. Wass Albert akkoriban, azaz 1934-ben, első regénye megjelenésekor még gróf volt, A farkasverem Baumgarten-díjat kapott, amely 1950-ig a József Attila díj megfelelőjének számított.
Ceauşescu ideje alatt azonban írásait betiltották, és a rendszerváltásig Magyarországon is szinte ismeretlen volt. A román Néptörvényszék 1946 tavaszán, távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért, később a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel állítólag két zsidó kivégzésére is parancsot adott.
Még 2007-ben is betiltották Magyarkanizsán a Wass Albert-regényekből dramatizált darab előadását. Solymári szobrát ledöntötték, debreceni szobrának felállítása ellen tiltakoztak, rehabilitációs pere sikertelenül zárult.
Egyértelmű az is, mitől divatos Wass Albert: többé vagy kevésbé nacionalistának lenni, Trianont siratni, politikai elnyomást emlegetni határozottan trendi manapság. De az, hogy népszerűsége az alkotásaiban rejlő értékeknek, vagy inkább a személye körül gyűrűző botrányoknak köszönhető, valószínűleg csak jó néhány évtized múlva derül ki.
Nemzetiszín
A turulmadaras, árpádsávos, Nagy-Magyarországot visszasíró hullám Tormay Cécilenek is kedvez, akinek a Régi ház című, kissé unalmas, de világszerte ismert családregénye stabilan ott látható majd' minden antikváriumban. Két éve azonban a Lazi kiadó újra megjelentette néhány könyvét, amelyek A régi háznál jobban beleillenek a nemzetiszínű tájba.
Egyes vélemények szerint Kertész Imre előtt ő járt a magyar szerzők közül a legközelebb az irodalmi Nobel-díjhoz. És leszbikus is volt, bár ezzel meglepően keveset foglalkoznak: Tormay imidzse nem erről szól.
Szerelem
Courths-Mahler-regénnyel több évtizedes és friss kiadásban egyaránt találkozni - a múlt század közepének erkölcseihez igazodó, szerelmes ponyvát írt, ami néhány éve újra divatba jött. Ennek apropója nem igazán tiszta. Egyrészt a szerelmes regény sose megy ki divatból, másrészt talán azt értékelik benne, hogy történetei sokkal kerekebbek, fordulatosabbak, szereplői több dimenzióval rendelkeznek, mint egy mai Szilvia-regényéi.
De lehet, hogy éppen bájos szemérmessége vonzza azt, aki belefáradt a könyvekből, tévéből, moziból vagy akár a színházból is nyakába zúduló szexdömpingbe. A német Wikipedia visszafogottan fanyalgó szócikkben ismerteti, azt is megemlítve, hogy Courths-Mahler az SS tevékeny tagja volt.
Persze Jane Austen semmiképpen sem a Courths-Mahler súlycsoportja, két dolog azonban közös bennük: fő témájuk, miféle bonyodalmak során juthat el egy lány a házasságig, és mindkét írónő most jött éppen újra divatba. Bár lehet, hogy Jane Austen ki sem ment soha divatból.
Ám az utóbbi években mintha a szokásosnál is több film készülne a regényeiből, most meg ráadásul a fiatalkoráról is. Egyre több könyvesüzlet polcain sorakoznak a kötetei akár eredeti angol nyelven is. Austent igazából angolul divat olvasni - két évszázados nyelvezete miatt gondos odafigyelést igénylő olvasmány, de állítólag megéri a fáradtságot.
Nagy Testvér
George Orwell az egyik kakukktojás: tudniillik azóta sem felejtették el, hogy felfedezték - ám a világ időnként kísértetiesen igazolja utópiáit. Az 1984-et jó néhány földrészen a kommunizmus váltotta valóra, az utóbbi néhány évben pedig Big Brother a képernyőkre költözött. A valóságshow-ba kis fantáziával már az Állatfarmot is bele lehet magyarázni.
Ám mindez a feje tetejére állítja az orwelli utópiát: míg az 1984 főszereplői menekülnek Nagy Testvér elől, a valóságshow-k szereplőválogatásain tolakodnak a jelentkezők. Akik szíves-örömest vállalják, hogy életük minden percét megfigyelik, rögzítik, egyszerűen csak azért, hogy kikanyaríthassák a maguk tizenöt perces szeletét a hírnévből.
Orwell élete egyébként megér egy imát. Indiában járt rendőrakadémiára, később pár évig Párizsban és Londonban csavargóként élt - a csövezést nem kényszerből, hanem kalandvágyból választotta. 1936-ban a spanyol polgárháborúban harcolt, később mindent megtett azért, hogy haditudósító váljék belőle a második világháborúban. Ez végül össze is jött neki: az Observer alkalmazta.
Vajon mit szólna a valóságshow-őrülethez?
Légió
A második kakukktojás: Rejtő Jenő. Nehéz feladat olyan könyvespolcot találni, amelyen Reich, alias Rejtő, P. Howard vagy Gibson Lavery egyetlen regénye se legyen fellelhető. Humora úgy tűnik, pillanatra sem veszít aktualitásából, a legendás csavargó és legionárius-figurák atyját azonban sokáig ponyvaíróként tartotta számon a magas irodalom. Még alig több mint egy évtizede is lázadásnak, de minimum arcátlan fricskának számított egy Rejtő-regénycím zászlaja alatt irodalmat csinálni.
Pedig annak idején Heltai és Karinthy is értékelte a hányatott életű írót. (Rejtő mondhatni, saját regényeit élte - színésznek indult, világcsavargó lett belőle, eljutott Észak-Afrikába, és állítólag beállt az idegenlégióba is. Aztán megszökött. Szomorú véget ért: súlyosan idegbetegen került munkaszolgálatra Ukrajnába, ott huny el 1943-ban.)
Ám lassan, de biztosan a kánon is felfedezi Rejtő Jenőt. Utcát neveztek el róla Budapesten, halálának hatvanadik évfordulójára emlékkiállítást rendeztek neki nem másutt, mint a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Rejtő-szobor állítására létrejött kezdeményezés viszont egyelőre nem érte el a célját.
Ópium
Csáth Gézát hol felfedezik, hol elfelejtik: most éppen felfedezik, főleg hogy nemrég készült el Szász János rendezésében az író szövegeire alapozó újabb, Ópium című film (az első címe Wittman-fiúk volt). Ez pedig mindig jól divatba hoz egy írót - a mozi után az is előszedi a kötetét, aki esetleg elfelejtette.
Emellett bár a függőség, a tudatmódosítás, az emberi értelem határainak feszegetése nehezen emészthető téma, de ugyanúgy jön-megy ki és be a divatból, mint maga Csáth.
Az író jelen esetben is van annyira érdekes, mint az, amit írt. Egy morfiumfüggő ideggyógyász, aki kíméletlen őszinteséggel, patikusi részletességgel számol be életéről - lehet csámcsogni, különös tekintettel a pornográf részletekre. Az utókor szereti az ilyesmit. Ahhoz, hogy az ember megszeresse vagy megutálja Csáth Gézát, elég elkezdeni foglalkozni vele - középutas megoldás nem igazán létezik.
Méltóság
Vagy ott van Márai. A huszadik század elején ünnepelték, aztán agyonhallgatták, ma újra ünneplik. Naplói még regényeinél is híresebbek - egy örökké szomorú, örökké elégedetlen, ugyanakkor művelt és tehetséges író-költő szólal meg bennük, a lepolgárabb polgár.
Az agyonhallgatás persze politikai okokból történt - időközben kézről-kézre adták az idegenből becsempészett Márai-köteteket. Neki sikerült az is, ami keveseknek: a Füves könyvben tanácsokat ad arról, hogyan is kellene élni, anélkül, hogy transzcendens lila ködbe vagy megmondóemberi nagyképűségbe csapna át.
Márai titka talán a határozottság: csendben és szelíden azt éli, amit mond - nem túl gyakori manapság. Egyre többen nosztalgiáznak előszeretettel azon, a mainál megtanulhatóbb és előreláthatóbb szabályok szerint működő, méltóságteljes világon, amelynek Márai szószólója. És talán irigyek is vagyunk rá.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
