A felkapott elhagyott város
2008. szeptember 05. 10:52, utolsó frissítés: 10:15Többezer, főleg amerikai turista a láma és a nyúlfejű mókus társaságában az egykori inka településen. #b#[fotóriport]#/b#
Machu Picchut naponta többezer turista látogatja. Főleg amerikaiak, de sok az európai (olasz, francia, német, holland) és az ázsiai is. Magyar vagy román beszédet viszont nemigen hallani arrafele.
A 2400 méter magasan fekvő romvároshoz meredek és kacskaringós út vezet fel Aguas Calientes nevű településből (Machu Picchu falunak is nevezik), mely tele van shopokkal, szállodákkal és vendéglőkkel. A szállodák nagy része szerény és olcsó (25 dollár/éjszaka), de van egy-két puccosabb is.
Az utat gyalog is meg lehet tenni 1-2 óra alatt, a legtöbben azonban a buszjáratokat használják, melyek reggel fél 6-tól este fél 6-ig indulnak, eleinte félóránként, majd olyan gyakorisággal, ahogy megtelnek (csúcsidőben 10 percenként). Így az út 20-25 perc, az oda-visszajegy 14 dollárba kerül.
Ilyenkor melegebb van a hegyek között is (nappal 20-22 fok, éjjel 8-10), márciustól októberig tart a főszezon, ami tulajdonképpen az ottani tél (a legrövidebb nap júniusban van, a leghosszabb pedig decemberben). Nyáron, azaz októbertől márciusig viszont sokat esik az eső.
A városba a belépő 40 dollár, és a bejáratnál lehet idegenvezetőt is fogadni 50 dollárért. Ez az ár független a személyek számától, de inkább a csoportok zsebéhez méretezték. Aki egyedül megy, és a személyes kalauzt nem engedheti meg magának, az a különböző prospektusokból tájékozódhat, ilyennel mindenkit ellátnak.
Az inka birodalomból fennmaradt romvárost nem kimondottan lakni használták, hanem inkább szent helyként szolgált: ide járt imádkozni a felsőbb társadalmi réteg, áldozatokat mutattak be a Napistennek, és pontos csillagászati megfigyeléseket tettek.
Amikor az 1500-as évek elején Francisco Pissaro spanyol hódító megérkezett Peruba, egy hatalmas kiterjedésű és jól szervezett inka birodalmat talált, mely azonban nagyon le volt gyengülve a testvérháborúk miatt. Így nem túl erős hadseregével is sikerült legyőznie az inkákat, akiknek fővárosa Cuzco volt.
Ez a világ egyik legmagasabban épült városa (3500 m), kb. 300-400 ezer ember él benne. A magassághoz nem szokott látogató eleinte könnyebben elfáradhat, és a fejfájással is számolnia kell, ezért a helyiek előszeretettel árulják (és fogyasztják is) a koka-teát, mely segít az agy vérellátásában és a magasság leküzdésében. A koka-levelet, melyből a kokain is készül, ellenőrzött mennyiségben termesztik a Cuzco környékén élő parasztok.
A város érdekessége még, hogy az alaprajza puma alakú, a pumát ugyanis szent állatként tisztelték. Azóta sok minden épült, de most is sok a régi oszlopos, erkélyes épület, fal, templom. A legtöbb esetben a spanyolok az inka épületmaradványokra húzták rá a magukét, kihasználva azok masszív kőalapjait.
Cuzcoból Machu Picchuba több úton is el lehet jutni, azonban a buszra és a vonatra is jó előre meg kell venni a jegyet. Utolsó pillanatban már csak utazási irodáknál lehet elcsípni egy-egy járatot, mert azok többet előre felvásárolnak.
A direkt vonat Cuzco és Machu Picchu között nagyon meredeken kapaszkodik fel, ezért érdekes élményt szerezhet annak, akinek még nem volt ilyenben része. Elindul, megy öt percet, majd megáll, és visszatolat. Utána megint elindul, és újra viszatolat. Majd ezt ismétli még egy órán át, a járatlan utas pedig aggódik, már-már azt hiszi, nem találták el a váltót. De aztán menetrendszerűen megérkezik, és rájön, a vonat nem tud úgy kanyarogni, mint a busz, ezért csak araszolgat felfele.
A romvárost a mély völgyeken kívül néhány magas hegy veszi körül, ezek közül az egyik a Machu Picchu (Régi Hegy), a másik a Wayna Picchu (Új hegy). Az utóbbi a magasabb, oda egyszerre 400 turistát engednek fel, és kábé ennyi tartózkodik a város területén is, melyet (sietve) minimum két óra alatt lehet bejárni.
A városra a Nap Kapujánál (Intipunku) nyílik a legjobb kilátás, mely amellett, hogy áldozat-bemutató szent hely volt, csillagászati megfigyelésekre is szolgált. Az itt levő építményen 2 ablak van, egyiken a téli, másikon a nyári napfordulón süt be a nap.
A rituális kőnél is áldozatokat mutattak be a lakosok, és ide kötötték ki jelképesen a napot, hogy a következő nyáron is visszajöjjön. A nyíl, mely egyenesen a Machu Picchu hegy csúcsa fele mutat, szintén asztronómiai célt szolgált. A Három ablak templomának viszont ma sem tudják pontosan, hogy mi volt a rendeltetése.
Az inka templomokra, házakra jellemző, hogy az ablakok trapéz alakúak, valamint az is, hogy a kövek csak egymásra vannak téve. Semmi nem tartja össze őket, csupán geometriai formájuk miatt állnak szilárdan. A vidéken olyan követ is találtak, melynek 12 csúcsa volt az összeillesztés miatt.
Mivel az inkáknak nem voltak szerszámaik, csak feltevések születtek azzal kapcsolatban, hogy hogyan faragták meg a köveket (egyik feltevés szerint meteorit-darabkákkal).
Miután az inka király elmenekült Cuzcóból, a feltételezések szerint a város mellett egy Vilcabamba nevű települést alapított, ahol még néhány évtizedig uralkodott. 1911-ben a Yale egyetem professzora, Hiram Bingham kutatásokat végzett Cuzco környékén azzal a szándékkal, hogy megtalálja Vilcabambát.
Egy helyi lakos irányította Machu Picchu romjai felé, melyről Bingham rögtön látta, hogy nagyon értékes inka város maradványai. Attól eltekintve, hogy a növények teljesen benőtték, a házak annyira épek voltak, hogy csak a szalmatető hiányzott a tetejükről.
Rá egy évre a kutató expedíciót szervezett a hely megtisztítására, ő maga azonban élete végéig meg volt győződve, hogy Vilcabambát találta meg. Mint később kiderült, az Cuzcótól ellenkező irányban helyezkedett el.
A spanyolok sohasem találták meg a várost, úgyhogy csak az idő pusztított rajta. De abban az időben, vagy még korábban, mint amikor elfoglalták a mai Peru területét, a lakói elhagyták a várost. Egy feltevés szerint a vízhiány miatt (azonban ma vannak források a városban), egy másik elmélet a lázadás miatti népirtást tekinti lehetséges oknak. De egyik elgondolás sem teljesen igazolt vagy indokolt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
