Népművészeknek és könyvárusoknak idén ingyenes
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea
2008. szeptember 06. 10:26, utolsó frissítés: 2008. szeptember 05. 21:36
Tízszer annyi program, többszörös költségvetés, 30 ezres közönség: szeptember 11-14. között nemcsak vásár lesz Kézdivásárhelyen.
Az Őszi Sokadalmat először 1994-ben szervezték meg Kézdivásárhelyen; az idén a 15. kiadását is megérő vásárt a közbeszédben azonban városnapokként is emlegetik. Ilyenkor ugyanis nemcsak a kereskedők standjai között lehet bóklászni az erre az alkalomra lezárt főtéren, hanem koncertek, előadások és sportrendezvények között is válogathat a szórakozni vágyó helyi lakos, illetve az idelátogató turista. Ferencz Attilát, a Vigadó Művelődési Ház új igazgatóját a szeptember 11-14-i Sokadalom programjairól, költségvetéséről, illetve a várható kulturális eseményekről kérdeztük.
Mi lesz idén a lényeges változás az előző évek sokadalmaihoz képest?
– Három helyett négy napig tart az idei Őszi Sokadalom – igaz, hogy első napon, csütörtökön “csupán” egy szimfonikus hangverseny lesz, amit a Georgius sepsiszentgyörgyi kamarazenekar ad. Úgy gondolom, egy ilyen rangos rendezvénysorozatnak ehhez méltó megnyitója kell legyen, ezért megadjuk a módját.
Mekkora az összköltségvetés?
– 250 ezer lej. De nem úgy kell elképzelni, hogy most a várost az eddigi 40-50 ezer lejnél több fogja terhelni – a város kiadása szinte annyi, mint amennyi eddig volt, maximum 10-20 ezer lejjel nő. Ezzel szemben több mint tízszer annyi rendezvény és program lesz, mint korábban, és mivel tartalmában színesebb és gazdagabb lett, nagyon sok támogatót, külső forrást sikerült behozni. 170 ezer lejre kötöttünk támogatói szerződéseket, emellett nem elhanyagolható a saját bevétel aránya sem. Az elmúlt évhez képest máris több mint kétszeresére nőtt a kirakodóvásárra leszerződött összeg. A kereskedő is akkor jön szívesen, ha színes programot lát a műsorfüzetben, mert akkor lesz tömeg, akkor éri meg neki eljönni.
A standokért fizetendő díjakat úgy próbáltuk megszabni a városi tanáccsal közösen, hogy megkülönböztetést tettünk a különböző termékeket forgalmazó vásárosok között: például a népművészeknek és a könyvárusoknak idén ingyenes a hely. Minimális összeget kell fizetniük azoknak, akik a gyereket foglalkoztató játékokat, interaktív programokat szerveznek – játszóházak, játékstandok stb. –, a legmagasabb díjat pedig a vendéglátóegységeknek kell fizetniük, nekik szokott a legnagyobb forgalmuk lenni. Viszont idén nekik nagyobb teret biztosítunk, mint eddig, nagyobb területre ugyanannyit kell fizetniük. Azért döntöttünk így, mert idén sokkal több ember lesz a téren, a vendéglátó egységeknek pedig több sátrat, asztalt, padot kell felállítaniuk.
Hány résztvevőre számítotok?
– Megelégednék a harmincezerrel, vagyis körülbelül tíz-tízzel naponta.
Mi az a programpont, ami semmiképp sem szabad kihagyni az idei Sokadalomból? Ami esetleg személyes kedvenced?
– Nehogy valaki azt higyje, hogy ezt a programot a saját ízlésem szerint állítottam össze... (nevet). A lényeg az volt, hogy sokszínű legyen a program. Erről sok vita volt, hogy kell-e mulatós, kell-e népzene, kell-e komolyzene. Én azt mondodm, minden kell. Meg kell keresni mindennek a helyét, hiszen Kézdivásárhely és környékének lakói nem egyfélét szeretnek, sem a zene, sem a kultúra terén általában. Azon igyekeztünk, mindenki megtalálja a számára megfelelő programot a négy nap alatt, szimfonikus hangversenytől a régizenéig, a komolyzenétől a rockzenéig, az alternatív, fiatalokhoz szóló zenéig, a kiállítástól az író-olvasó találkozóig, a motorosbemutatótól a gyerekeknek szóló tevékenységekig. Úgy gondolom, majdnem minden szempontot sikerült érvényesíteni. Hogy nekem személyesen mi a kedvencem, az szerintem nem annyira lényeges, bár nyilván a szervezőnek meg van adva a lehetősége, hogy behozzon egy-két olyan műsorszámot, ami az ő szívéhez közelebb áll.
Korál?
– Nem mondanám csak a Korált, habár a nosztalgiázók, akik között én is ott vagyok, szeretik – de gondolok a Beatles vagy az Illés-Fonográf emlékzenekarra. Vagy ott a Csík zenekar, amely egyre népszerűbb.
Vásárokon gyakran tapasztalni, hogy túlsúlyba kerülnek a portékák között a giccsek, a kevésbé jó minőségű termékek. Hogy lehet megelőzni a giccsparádét?
– Amit tenni tudunk, hogy az efféléket áruló cégeknél magasabb díjszabást alkalmazunk, illetve egy jól meghatározott helyen, elkülönítve kapnak helyet, hogy ne keveredjenek például a népművészekkel. Nem kell, de nem is lehet visszautasítani valakit, akinek engedélye van Kézdivásárhelyen árut forgalmazni.
Az elv, hogy a különböző termékcsoportokat árusítókat ilyen módon elkülönítsük, egyedül a vendéglátóknál nem tud érvényesülni, hiszen mivel két színpad lesz, úgy kell beosztanunk, hogy mindkét helyszínen lehessen vásárolni harapnivalót.
Kik lesznek a meghívott vendégek?
– Jelenlegi információim szerint négy-öt testvérváros képviselteti magát, vannak, akik küldöttséggel jönnek, illetve két településről – Szentendréről és Paksról – fellépők, illetve kiállítók is érkeznek. Ők tevékenyen részt vesznek a kulturális programban egy színjátszó- és egy tánccsoporttal.
Több mint egy hónapja töltöd be a Vigadó igazgatói tisztségét. Korábban RMDSZ-es alpolgármesterként is részt vettél a művelődésszervezésben – milyen terveid vannak az elkövetkező egy évben?
– Tervek vannak, ám mivel az Őszi Sokadalom éppen a kinevezésem után következett, egy picit meggátolt abban, hogy eddig a megvalósításuknak szenteljem az időmet. Ám történt néhány konkrét lépés is, például a színjátszás terén – színjátszócsoportokat hozunk létre az iskolákban, a magyar szakos tanárok és az iskolaigazgatók jóvoltából ezek már az idén beindulnak. Ennek az lesz a célja, hogy egy október-novemberre reményeim szerint már megalakuló népszínháznak legyen az alapja. Tehát egy városi népszínházra gondolok, amely az iskolákban működő színjátszó csoportokból fog táplálkozni.
Távlatilag két lehetőség van: vagy népszínházként működtetni, műkedvelő szinten, vagy szép lassan egy saját színházat létrehozni a városban, amely részben műkedvelőkből, részben pedig hivatásos színészekből fog állni. A titkos tervem, és nemcsak az enyém, hogy ez a második variáció következzen be. Ennek határidejét jövő őszre tűztük ki célul, a polgármester úr teljes támogatását élvezem ebben a dolgoban. Úgy gondolom, ha a költségvetésből is lesz erre összeg, valamint külső forrásokat is sikerül bevonni, akkor megvalósulhat Kézdivásárhelyen egy Csíkszeredáéhoz vagy Gyergyószentmiklóséhoz hasonló hivatásos színtársulat.
Nyilvánvaló, hogy teljesen át kell szervezni a műsorkalendáriumot a Vigadóban. A rendezvényeket jó előre le kell szögezni: így fel lehet állítani legalább egy féléves programot, időben lehet azt népszerűsíteni a városban és a környéken, meg tudom szervezni a bérletrendszerét, közönséget tudok biztosítani. Ez eddig kicsit találomra történt, valaki bejelentkezett a hét elején és hétvégén előadást tartott – ezt nem lehet így megszervezni. Nyilvánvalóan fogadókészség létezik, próbáljuk ezeket az eseteket is megoldani, de a program gerince – a klasszikus zene, a színházi előadások – legyenek jó előre leszögezve.
Kortárs művészeti kiállítások milyen helyet kapnak majd ebben a programban?
– Most, a Sokadalomkor is lesz a :Gyűjtemény című kiállítás, és remélem, ezt meg fogják majd ismételni rendszeresen. A Vigadónak van lehetősége befogadni ezeket a rendezvényeket, az egyetlen feltétel, hogy idejében le kell szögeznünk az időpontot. Már csak azért is, hogy tudjunk megfelelő termet biztosítani, és elkerüljük az átfedéseket: ne legyen hasonló rendezvény ugyanaznap, sőt ugyanabban az órában a városban. Korábban fordultak elő hasonló surlódások, amelyeket szeretnék a jövőben mindeképp elkerülni. Ezért szóba fogok állni mindenkivel, aki Kézdivásárhelyen vagy a környéken valamilyen kulturális tevékenységet szervez. Legyen a városnak egy össz-kulturális programja, amelyben részben a Vigadó mint befogadó intézmény, részben a partnerek saját rendezvényeikkel kapnak helyet.
Mi lesz az első tennivaló közvetlenül a Sokadalom lejárta után?
– A Vigadó “gazdájaként” szét kell néznem a házam táján, hogy mivel rendelkezünk – ez már most folyamatban van a kollégák segítségével, próbálom felleltározni a helyiségeket, amelyek rendelkezésünkre állnak vagy állhatnának. Szétnézek a leltárban, amit nem használunk, továbbadjuk. Hiányosságokat tapasztaltam az öltözők és mosdók állapotát illetően, ám ezek rendbehozatalát a városi tanács támogatása nélkül nem tudom megvalósítani. Összeírjuk, mit kellene tenni, és a jövő évi költségvetés elfogadása előtt vaskos iratcsomót fogok letenni a tanács asztalára, és a támogatásukat kérem. Ezek egy része hosszú távú projekt lesz, de olyan, aminek neki kell fogni. A színpadot át kell alakítanunk, az adottságaihoz és méretéhez képest a maximálisat kihoznunk belőle, a színtársulatok fogadásához meg kell teremtenünk a minimális körülményeket, mert addig hiába szervezünk előadást, amíg nem tudjuk biztosítani a megfelelő körülményeket.
Elsejétől alkalmaztunk egy hang- és fénytechnikust, ezt nagyon fontosnak gondolom, hogy legyen egy ember, aki ha kell, éjjel-nappal itt van, felel a berendezésért, és javaslatokat is képes tenni, hogyan fejleszthető a felszereltség.
Szoros kapcsolatban állok a Tamási Áron Színházzal; az igazgató minden szakmai támogatást megad, hogy megteremthessük a feltételeit a színházi fellépéseknek. Azt hiszem, bejelenthetem a kézdivásárhelyi színházi élet új epizódját: talán december közepén sor kerül egy bemutatóra a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Vigadó közös szervezésében. Úgy képzeltük el Bocsárdi Lászlóval, hogy a kézdivásárhelyi önkormányzat is részt vállal egy előadás megszervezésében, ami nem kevés költséggel jár, és a bemutatót a Vigadóban tartjuk meg. Ez az előadás – tervek szerint Zakariás Zalán rendezésében a Figaro házassága – közös produkcióként fog futni mindaddig, amíg játsszák az országban és külföldön. Tehát szakmai kapcsolatot építünk ki egy hivatásos színházzal, s nagy előrelépés a kézdivásárhelyi színházi élet fellendítése szempontjából is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
