A Mediawave filmes programjáról
Gyenge Zsolt 2002. május 17. 19:43, utolsó frissítés: 19:43Határhelyzetek, szélsőséges érzelmek között ingadozott az idei Mediawave filmtermése. A fesztivál szellemisége által egybegyűjtött alkotók, műveik által világunk legkényesebb, legkényelmetlenebb kérdéseire tapintanak rá.
A résztvevőt a hatalmas ingadozások másfajta, talán autentikusabb, önreflexívebb létmódra sarkallják. Hegyi falu lakóinak egyszerű, íratlan szabályok működtette ösztönös élete bontakozik ki Szergej Loznitsa szavak nélküli dokumentumfilmjében, A településben. A csodálatosan komponált fekete-fehér képeken jelenvalóvá válnak a település mindennapjai, lehetőség nyílik megélni ezen öregek gondoskodását.
Loznitsa nem ismereteket akar közölni, hihetetlen türelemmel hagyja megtörténni a világot a kamera előtt. Nem csörtet be a közösség életébe, csupán szerényen meghúzódva kivár. Nem rág szájunkba semmit, hagyja, hogy mi fedezzünk fel: ahogy egyre inkább elkeveredünk a falusiak között, ahogy egyre otthonosabbá lesz környezetük, értjük meg, hogy egy szokatlan pszichiátriai intézet lakóit látjuk.
A filmes türelmének köszönhetően egyedi pillanatok valósulhatnak meg a szemünk láttára: felejthetetlen az udvaron őgyelgő bika miatt az ebédlőbe rekedt öregek jelenete. Annyira teljes a településről "festett" kép, hogy semmilyen szóbeli magyarázatnak nem érezzük hiányát. A film végén bemutatott portrésorozat különleges embereket tár fel drámai szótlanságban: örökre üres tekintetek mögé zárt sorsok megfejthetetlen nyomait látjuk a ráncokkal barázdált arcokon.
"Én vagyok a kis tehén, ülök a fa tetején..." énekli fantasztikus felszabadultsággal a sárga, sematikusan megrajzolt tehén Igor Lazin animációs filmjében. Felhőtlen felelőtlenség és öröm sugárzik ebből a céltalan filmecskéből, ahol a büszke, kicsit együgyű, ám szimpatikus állat mindannyiunk derűjére megállíthatatlanul végzi a trapézmutatványokat egy faágon. Annyira szokatlan ez a mindentől elrugaszkodott, abszurd jókedv, hogy képtelenek vagyunk kivonni magunkat üdítő hatása alól.
Bamboleho spanyolul annyit tesz: szeretlek. A kisjátékfilm főhőse barcelonai háztetőkön éli életét. A különböző, többé-kevésbé kétes ügyletek miatt ellenséges bandák gyakran megkergetik, ám a sikátorok, háztetők zeg-zugait jól ismerő srác mindig sikeresen elmenekül. A csavargó életforma vad pillanatainak ábrázolását a fiatal pár közelről mutatott gyöngéd, szerelmes gesztusai szakítják félbe. Akárcsak az üldözők dobogása a szeretkezéseket. Egyik nap két ház közötti távolság túl nagynak bizonyul. A legjobb kisjátékfilm díját kapott mű keresetlenségének, a nyomor és az érzelmek sallangmentes ábrázolásának köszönheti sikerét.
Mindenki tud arról, hogy a legnagyobb magyarról hatalmas filmet készítettek nemrégiben Magyarországon. Kevesebben, de azért jó néhányan látták a Legkisebb film a legnagyobb magyarról -- avagy ha nincs kéz, nincs csoki című Inforg-produkciót, amely film a filmről. Érdekessége az, hogy egyszerre két filmről szól: miközben végig önmaga elkészülését mutatja be, parodizálja az állami finanszírozású, nagy költségvetésű, Eperjes Károly főszereplésével forgatott Széchenyi-filmet.
Helyzetkomikum, Scherer Péter remek alakítása, közéletre utaló, áthallásos poénok teszik igazán szórakoztatóvá és egyedivé ezt a munkát, ahol a szerzők mellett (Stefanovics Angéla, Végh Zsolt, Kálmánchelyi Zoltán) Jancsó Miklós is megjelenik egy képen két alakban, mint a rendszer ellen tilos helyen madáretetéssel lázadó öregúr.
Agresszív, sötét, undorító lényként ismerünk magunkra Phil Mulloy animációs filmjeiben. Eltárgyiasított szexualitás, öncélú erőszak, fennhéjázó sznobizmus az emberi faj jellemzői ezekben a minimalista módon rajzolt munkákban. Rendkívül erős képi ingerekkel próbál sokkolni Mulloy, miközben, mivel mindenre kiterjedő megoldást ő sem tud javasolni, egy morbid, kesernyés humorban oldódik fel ez az emberiségnek nevezett, nehezen emészthető egyveleg.
A szubjektivitást filmesíti meg ragyogóan Kispál Éva és Létai Dóra két díjnyertes mesefilmjében. A három nyulakban a róka, a farkas meg a medve beszámolójának képi megjelenítését a mesélőnek az elbeszélt tárgyhoz való viszonya határozza meg: a nyulak egyre hatalmasabb szörnyetegekként jelennek meg. A szóképek szó szerinti lefordítása képi nyelvre a rajzoló játékosságát, ötletességét dicséri. Az Aranyalmafa ugyanerre a logikára épül, de egyediségét az adja, hogy egy kisgyerek mesemondását rögzíti képekben, annak minden következetlenségével, apró hibájával együtt.
Megfogalmazhatatlan érzelmek, kényelmetlen helyzetek, erotikával, vagy ki nem mondható vággyal teli pillantások, egyszerre el- és leleplező gesztusok világa elevenedik meg Jos Stelling filmjeiben. A Mediawave-n ezúttal zsűritagként jelenlevő rendező játék- és rövidfilmjeiből több összeállítást lehetett végignézni Győrben.
Kevés szereplő, helyszín és beszéd jellemzi műveit, a szavak elkerülhetetlen egyszerűsítő, konvencionális jellege miatt a szemrebbenéseket, szinte öntudatlan arcrezdüléseket választja kifejezőeszközül Stelling. A kortárs emberi kapcsolatok visszásságát, nehezen kezelhetőségét lezáratlan, feloldhatatlan történetekben bemutató filmekben a kiváltott bizonytalanság nem ér véget a vetítéssel.
A Mediawave sem ér véget egy hét után, a filmdömping által kiprovokált gondolatok, érzelmek sokáig dolgoznak még a nézőkben. A fesztiválon megjelenő művek minden évben egy kísérletező, autentikus filmes kifejezésmód állandó meglétéről tesznek tanúbizonyságot.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
