2026. november 6. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Jönnek a gyilkos verdák!

Kiss Bence 2008. szeptember 16. 15:15, utolsó frissítés: 15:13

Szeretem a Jason Statham filmeket. A brit színész hamisíthatatlan londoni külvárosi akcentusa, a verőlegény arc rendszerint jó szórakozást ígér. Sajnos a Death Race (Halálfutam) nem Guy Ritchie film, Statham szájából is kevés a kultikus beköpés.



A Wachowski testvérek a Speed Racerrel már alaposan bevették a bogot, pedig az is lehetetlen autóversenyes film volt. Erre a Resident Evil, Alien vs. Predator és Mortal Kombat-rendező Paul W. S. Anderson nekiáll egy másik autós filmnek, lehetetlen autókkal, sci-fi csapdákkal és egy olyan forgatókönyvvel, ami cseppet sem eredeti.


Déja Vu

Vegyük csak szép sorjában a dolgokat. Ha valaki elkövette azt a baklövést, hogy nem csak a Punishert (Megtorlót), hanem a Speed Racert (Totál turbó) is megnézte, akkor máris fogja tudni, hogy miről van szó.



Van egy jómunkásemberünk. Kemény, mint a koporsószeg, erős, mint Popeye, de a szíve vajból van – hasonlatot ezúttal mellőznénk. Ő volna a főszereplő Jensen Ames. Egy holdvilágos éjszakán, amíg a hősünk fürdik, vagy fogat mos, vagy valamit tesz-vesz a fürdőben, leszúrják a feleségét. Őt leütik, aztán irány a börtön.


A receptek közt eddig nem szerepelt a Mad Max elem, de sosem késő: kiderül ugyanis, hogy egy majdnem apokalipszis utáni világban vagyunk, ahol minden lakosra jut egy fél börtöntöltelék. Kötelező infó bepótolva? Jó. Megyünk tovább.

Az emberünknek történetesen van egy lánya. Miután is börtönben ül, ráadásul ártatlanul szeretne kijutni, vissza a gyerekhez. Igen ám, de a kijutáshoz meg kell nyerni a börtönben rendezett autóversenyt. (A jövőben ugyanis a börtön vállalkozás, és a börtönigazgatók vastag pénztárcával szaladgálnak. Arról, hogy ebben a korszakban van-e Romániában osztrák börtön, egy szó sem esik, pedig idehaza jó poén lett volna.) A hősünk tiszta véletlenül pilóta volt, így egészen jó eséllyel indul.

A film elején nagyon úgy éreztük magunk, mintha újra a Punishert néznénk. Aztán jöttek a Speed Racer beütések, amikor az autókból napalm, olaj, szegek és egyéb, a többi versenyző kiesését elősegítő dolgok potyogtak. Eredetiség ebben az esetben is nulla. Statham szerencsére még elpuffogtat egy-egy poénosabb megjegyzést.


Látványban nem lehet panaszkodni a filmre, mert a 89 perc gyorsan pörög, a szereplők hullnak, a néző pedig kényelmesen követi a sablonos vonalat. A zsánerfilmek békéje könnyedén lengi körül ezt az enyhe thriller beütésekkel megtűzdelt akciófilmet. Kapunk robbanást, szétfröccsenő testeket, még több robbanást, száguldást, és végezetül még egy kis robbanást.

Technikailag egy elfogadhatóan elkészített akciófilmmel állunk szemben, ami nem fektet nagy hangsúlyt az eredetiségre. Paul W. S. Anderson az apokalipszis témát egyébként jól tálalja forgatókönyvíróként és rendezőként egyaránt. A Halálfutam sajnos a Resident Evil nyomott, már-már Hitchcock-filmek közben érzett borzongásából semmit sem örököl.

A kameramozgás sem valami látványos, viszont az autós filmeknél gyakran irritáló rázkódó kamerával sem gyötörnek sokat a készítők. A forgatókönyv sajnos arra sem ad lehetőséget, hogy Statham megcsillogtassa színészi képességeit, pedig sokat dobott volna az összhatáson – talán majd az idén érkező Transporter 3-ban bepótolja az elmaradást.




Kinek tudnánk ajánlani?

Az autós kéjgyilkosokat leszámítva a Halálfutamot első sorban azoknak ajánlanánk, akik szeretik az amerikai izomautókat némi fegyverrel. Akinek bejött a Mad Max, a Speed Racer, a Punisher, a Rollerball, és igazán nincs mit kezdjen a szabadidejével, belevághat a Death Race-be. A 6,7-es IMDb értékelés kissé túlzás, de ennél rosszabb filmet is láttunk már.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS