Kreatív írás műhely: szövegek külső szemmel
Fülöp Noémi 2008. október 17. 15:22, utolsó frissítés: 15:01Romániában újdonságnak számít a Korunk Akadémia legfrissebb képzése: a jelentkezők prózát, verset, drámát, esszét írni tanulhatnak meg.
A Kreatív írás műhely nevű képzés másodszorra indul, a programot Balázs Imre József irodalomtörténész, kritikus, költő, a Korunk szerkesztője vezeti.
Te hol és hogyan tanultál meg írni?
Balázs Imre József: Nincs egy olyan nap, amikor azt mondhatná valaki: tegnap még nem tudtam írni, ma már tudok. Ez egy folyamat, ahol mindig lehet tovább menni. És persze zsákutcákba is bele lehet futni.
Számomra fontos visszajelzéseket kaptam az utóbbi tíz-tizenkét évben folyóiratszerkesztőktől és a könyveim szerkesztőitől: Láng Zsolttól, Lövétei Lázár Lászlótól, Harcos Bálinttól, Visky Andrástól és másoktól. Ezekből a visszajelzésekből tanultam a legtöbbet. Persze magam számára is kísérleti nyúl vagyok, s igyekszem tanulni a magamon végzett kísérletekből.
Külföldön nem számítanak ritkaságnak az olyan képzések, ahol az írást lehet elsajátítani. Szerinted Romániában vagy Magyarországon a közelmúltig miért nem foglalkoztak ezzel?
- Túl nagy hangsúly esik nálunk az elméleti oktatásra, és kevés (a kulturális szférában is, de nemcsak) a gyakorlati tudást nyújtó képzés. Más az egyetemek szerkezete is: az amerikai vagy brit egyetemek aktív írókat foglalkoztatnak munkaszerződéssel, ők tanítják a kreatív írást.
Balázs Imre József kutatói vendégoldala az Adatbankban >>
Van ennek egy elég jól kidolgozott technológiája, ilyen, elsősorban brit technológiák importja a Korunk-féle képzés is. Nem egy elméletileg létező, ideális szövegből indulunk ki, hanem mindenki a saját, megírt szövegeiből és az azokra kapott visszajelzésekből tanulhat. Ez legjobban csoportmunkaként működik.
Mi szorul változtatásra, javításra az erdélyi magyar, írónak-költőnek-publicistának készülő fiatalok íráshoz való viszonyában?
- Sokan vannak, akik nem tudnak vagy nem akarnak alakítani a saját szövegeiken, egy olyan elv szerint, hogy „ha már egyszer így írtam le, akkor így marad”. Nem könnyű külső szemmel nézni saját írásainkat, pedig az olvasó szeme mindig külső szem.
Egy kreatív írás műhely épp azt segíti a koncentrált figyelmével és a vitahelyzeteivel, hogy a szerző el tudjon távolodni a saját szövegétől, és merjen belenyúlni. Vannak szürke verssorok, amelyek egyetlen szó kicserélésével hirtelen felizzanak: ezt megtapasztalni szerintem legalább annyira jó élmény, mint amikor egészen kivételes pillanatokban az ember egy kész szöveget ír le.
Ha vannak profi írók, akkor sohasem attól profik, hogy sugallatok hatására hetente egy zseniális művet írnak, hanem attól, hogy tudják, egy jó szöveg mitől lesz jobb.
Milyen következtetéseket vontatok le a Kreatív írás műhely első félévéből?
- Kíváncsiak voltak a résztvevők, nem nagyon tudták, mire számíthatnak. Voltak köztük, akik több folyóiratpublikációval a hátuk mögött jelentkeztek a műhelybe, és voltak, akik teljesen kezdőként a saját, íráshoz fűződő viszonyukat szerették volna tisztázni. Legtöbben azt mondták a félév végén, hogy a „feladatok”, amiket kaptak, olyan dolgokat hoztak ki belőlük, amire nem is gondoltak volna korábban.
Én magam, amellett, hogy jó szövegeket hallhattam tőlük hétről hétre, azt szerettem legjobban, hogy kialakult a beszélgetéseknek egy nyugodt, tárgyszerű hangneme, amely nagyon kell ahhoz, hogy a visszajelzést hitelesként fogadhassa el egy írás szerzője.
Igazán kellemes meglepetés pedig akkor ért, amikor láttam, hogy a műhelymunka során, házi feladatként írt szövegek (és persze nem kizárólag azok) egyértelmű tetszést aratnak a Tranzit házban szervezett évadzáró felolvasáson.
Igényként elhangzott a visszajelzésekben, hogy a „hogyan csinálják mások” kategóriában, viszonyítási alapként valamivel több konkrét, már megjelent irodalmi szöveget nézzünk meg. Ettől eleinte épp a hangsúlyosan gyakorlati jelleg megőrzése miatt óvakodtam, de vannak elképzeléseim arról, hogy milyen módon illeszthető be a programba.
Milyen műfajokat sajátíthatnak el a jelentkezők, és milyen gyakorlatokkal?
- Igyekeztem olyan gyakorlatokat választani és kidolgozni, amelyek műfajoktól függetlenül is érdekesek: például az, hogy az érzékszervek hogyan működnek egy írás hátterében, milyen egy jó kezdőmondat, vagy hogy mitől hangzik jól egy párbeszéd, nem csak prózában, hanem versben vagy drámában is támpont lehet. Fontos még, hogy a jelentkezők igényeinek és hátterének függvényében alakuljon a program: nagyon nagy a variációs lehetőség. Több változatot tartok készenlétben.
Manapság úgy tűnik, a prózaírók jóval kevesebben vannak, mint a költőjelöltek. Mi lehet ennek az oka? Milyen volt az arány a műhelyben?
- 1990 után tényleg sokáig a vers volt a vezető műfaj a fiatal irodalomban, de épp az utóbbi egy-két évben éreztem úgy, hogy izgalmasabb prózákat olvasok a pályakezdőktől, mint verseket. Mintha nagyobb volna az innovációs tér a prózaírók számára, talán a blogfelület visszahatása ez vagy valami más, de a próza kezdi megtalálni a saját helyét a kortárs kultúrában, miközben a vers csak keresi.
De ezek mindig időleges dolgok, pár év alatt ismét egészen átalakulhat az irodalmi mező. A meghajlás művészete című, néhány napja megjelent antológiában például, amelyikben a kreatív írás műhely négy résztvevője is közöl, fele-fele az arány a fiatal prózaírók és a költők között, s ez az arány a műhelyben talán el is billent kissé a prózaírók irányába.
Ezzel persze nem lebeszélni akarok senkit a versírásról (van, aki a készségeit épp versben tudja megmutatni, és soha nem lesz belőle jó prózaíró), csak azt kockáztatnám meg, hogy most mintha kicsit könnyebb lenne jó prózát írni, mint jó verset.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
