Fotóprojekció és dj-muzsika a közöny ellen
Bakk-Dávid Tímea
2008. október 23. 15:02, utolsó frissítés: 12:37
Egy filmklub szervezői és törzsközönsége a kisvárosi figyelem-horizonton túlra kacsintanak. Fogd a géped és flashselj!
Október 30-án a kézdivásárhelyi Uránia filmklub szokásos csütörtök esti vetítése után kézdivásárhelyi vonatkozású képgyűjteményt mutatnak be az Allmassive Stúdió dj-produkciója kíséretében.
A filmklub-törzsvendégek és -szervezők baráti közösséggé kovácsolódott csoportja a fotóprojekcióval a helyi kulturális eseménykínálatot igyekszik feldobni, egyúttal bemutatkozási lehetőséget biztosítva azoknak a kezdő fotósoknak, akik beküldött munkáikkal túllépnek a tizenkettő-egytucat digitális kliséken. A téma kötetlen, október 28-áig várják a fotókat a filmklub@kezdi.info címre. A látogatókat a Vigadó kistermében gyertyafény, lazító zene, süti és tea várja.
“Fogd a géped és flashselj ;)”,
szól a felhívás. Előzményként tavaly tizenegy fiatal kézdivásárhelyi fotós Pixel Próba címen állította ki munkáit – vannak köztük középiskolások, hobbifotósok és képzőművészek. A digitális fotókiállítás anyagát a Kézdi Flashen ismét bemutatják, de megtekinthető egy blogon, illetve a résztvevők flickr-oldalain is.
A Kézdi Flash produkció szervezői Héjja Tamás (dj Tamaka) és Bokor Zsolt, az Uránia filmklub vezetője. Velük, valamint Vetró-Bodoni Barnabás (Baji) Sepsiszentgyörgyön élő képzőművésszel beszélgettünk – ő az idén ősztől megnyíló Magma kortárs művészeti kiállítótér egyik kezdeményezője.
Mi ez, ha nem amatőr fotókör? S ha az, hogyan lehet az általatok emlegetett horizonttágítást véghez vinni?
Tamaka: – A fotózás tűnhet egyszerű műfajnak is, így hamar sikerélményeket érhet el a kezdő fotós, aztán idővel elsajátítja a fényképezés fortélyait, művészileg is sokkal érzékenyebben viszonyul környezetéhez, adott társadalmi köréhez. Kreatív szemléletváltásba csúszik akaratlanul. A fotók 'kézdii' vonatkozásúak, pillanatképek, természet- és szociofotók, de hagyomány, történelem, helyi események is lehet téma. És az interneten keresztül (is) exportálhatjuk Kézdit mindenkinek a nagyvilágba. Egy jól elhelyezett link a megfelelő helyen – és rajtunk a világ szeme :)
Zsolt: – Igen, így is nevezhetnénk. Ennek a címnek az eléréséhez azonban szükség lenne arra, hogy havonta egyszer-kétszer találkozzanak azok a személyek, akiket tényleg érdekel a dolog, mert jelen esetben az történik, hogy az interneten látjuk egymásnak a munkáit, meg tudunk egymásról, de valójában olyan személyek is vannak, akik nem találkoztak soha. Ez azért lenne fontos, hogy valamilyen szintű motivációt nyújtson, a fejlődés szempontjából is előnyt jelentene. Pedig erre a városra nem az a jellemző, hogy egyik végéből ne láss át a másikba. Az viszont igen, hogy mindenki elvan a piti kis ügyeivel.
Baji: – Én nem vettem részt sem ennek, sem az előző rendezvénynek a kigondolásában, szervezésében, de mint külső szem azt látom, hogy a csoport nem elégszik meg azzal, hogy dolgozik és nekünk megmutatja a végeredményt, ezen is túl munkára serkent. Ők elsősorban saját generációjukra próbálnak hatni, bennük van az anyag, a DIY (do it yourself) szellemiség igéje alatt, aminek nagyon örülök.
A digitális technika elterjedése sokak szerint a művészi fényképezésnek inkább kárára volt, mint hasznára. Manapság sokan gondolják magukról, hogy tudnak fotózni – hogy lehet elkerülni a digitális kliségyártás csapdáját?
Zsolt: – Szerintem nem mondhatjuk, hogy kárára volt. Inkább az történt, hogy egyre többen kezdenek fotózni, és ez nem baj, mert kreatívvá teszi az embert. Lehetnek olyan tehetséges fotósok, akik nem kezdenek el babrálni egy analóg géppel, és nem jön ki soha belőlük ez az egész, esetleg teljesen más pályán indulnak el, lehet, soha nem is fogják tudni magukról, hogy lenne érzékük a fotózáshoz. Ki kell válogatni a tehetségeket, aki meg szereti csinálni, hát miért is ne.
Baji: – Vannak, akik adnak, mások kapnak. Jó érzés mindkét szituációt is kipróbálni. Itt, ezeken az eseményeken helyzetek alakulnak, tapasztalatcsere történik, másokról és magunkról is tudunk meg valamit. Ez a fontos ebben a kontextusban, nem az, hogy ki milyen géppel mióta csinál jó vagy rossz képeket.
Mit jelent a kiírásban, hogy “kézdivásárhelyi vontakozású”? Udvarterekre, omladozó házfalakra kell számítani a fotókon? Bárki jelentkezhet?
Tamaka: – Kézdihez kapcsolódó emléket, érzelmet, helyi látványosságot, tényeket gyűjtünk. Nincs semmi feltétele a jelentkezésnek. Bárki lehet "művész".
Zsolt: – Igen, bárki küldhet fotókat. Persze megtörténhet, hogy ránk omlik a Vígadó, de ez voltaképpen annyit jelent, hogy többé-kevésbé helyi dologról van szó egyelőre. Reméljük, hogy változatos képkockákat mutathatunk be a jelenlévőknek.
Baji: – Valóban a koncept egy picit ködös, de megbocsájtható, mert szerintem a lényeget a hangulatteremtésre fektetik a szervezők. :) A helyiekről és munkáik bemutatásáról van szó, de szerintem bárki jelentkezhet, akihez eljut a hír.
A célközönség fõleg a középiskolás réteg, ha jól sejtem. Szerintetek a térség diáksága körében mennyire elterjedt a fotózás mint hobbi?
Tamaka: – Ma már minden lehet művészet, a mobiltelefonnal készített fotó, film, hang. Kistérségünknek meghatározó pontja – csírájában – a kantai rajztagozat, de akarva-akaratlanul szembesülnek a fiatalok a művészileg igényes szubkultúrákkal is. A logó/stencil/sticker/fotó, az e-szocializálódás is elég népszerű, ahol mindenki saját maga mutathat be képeket magáról, legyen az egy "önarckép" igazolványfotó, vagy kiránduláson, sporteseményen, bulin készített kép. És ezeken a felületeken akaratlanul is azt kell megmutatnia, amit a legjobban sikerültnek gondol – ez a folyamat is ráhangolja az embert a szelektívebb, egyéni viszonyulási és kifejezésmódra.
Zsolt: – Vannak páran, akik szeretnek hobbiból fotózni, na meg képszerkesztő progikkal picit megdolgozni az egészet. A “Pixel Próba” fotókiállítás egyik célja is az volt, hogy ezek az emberek kedvet kapjanak, és tovább fejődjenek, fejlesszék magukat.
Baji: – Bárki számára élvezhető lehet egy ilyen típusú rendezvény. Láttam már a NMG-ben (Nagy Mózes Gimnázium, szerk. megj.) rajzórán, munka közben egymást fotózó diákokat!
Az igényes dj-produkciók, maga a kiállítás-szervezés mint kultúresemény-generálás mennyire öncélú? Hányadrészben szórakozás, szórakoztatás, művészet és közösségépítés?
Zsolt: – Filmklub, DJ set, Kézdi Flash. Három dolgot társítottunk, ez így szerintem érdekes felhozatal. És ugyanakkor nekünk szervezőknek szórakozás, mert szeretjük csinálni. Én személyesen a filmklubra elég sok időt áldozok anyagi jövedelem nélkül, ugyanakkor szeretek fotózni meg imádom a zenét. Tehát ez a kompozíció számomra egy felső szintet érint meg. Egyben szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát az eseményen, sőt néhányan kedvet kapjanak és a továbbiakban aktívan résztvegyenek Kézdivásárhely kulturális fejlődésében/fejlesztésében. Vagyis hogy ne üljenek szépen a fenekükön.
Tamaka: – Azt csináljuk, amit szeretünk. Szeretnénk az eddigi szakmai tapasztalatainkat megosztani okés arcok között, bevonni e körbe a fiatalokat, hogy a táborunk minél nagyobb legyen. Hogy megkapják azt az impulzust, ami otthon a szamítógép előtt ülve kívancsivá teszi őket, hogy rákeressenek a látott filmre, egy zeneproducerre, lemezkiadóra, vagy éppen arra, hogy miként javíthatnák fotózási készségüket.
Az egyesületünk éppen bejegyzés alatt áll, szeretnénk középtávon nemzetközi szintre helyezni tevékenységeinket. A partikon sikerült eddig mindig jó hangulatot, jó társaságot összehozni, ahol sok-sok pozitív impulzust kaphat minden résztvevő. Igyekszünk Kézdivásárhelyt is bevonni a nemzetközi eseménykörbe, minden szinten.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
