Dragomán és Bartis regényei a román olvasókat is megszólítják

hírösszefoglaló 2008. november 03. 14:24, utolsó frissítés: 14:03

Kelet-Európa volt a fő téma a bukaresti Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon.

Az emberi kiszolgáltatottságot, az élet torz megnyilvánulásait, a kisebbségbe szorultság természetrajzát le lehet írni úgy, hogy az olvasó politikai rendszereken átívelő, egyetemes művet kapjon kézhez - ez a gondolat fogalmazódott meg Bartis Attila és Dragomán György könyvei román nyelvű kiadásának bemutatóján, Bukarestben.

A két erdélyi származású író a napokban a bukaresti Magyar Kulturális Intézet által szervezett író-olvasó találkozón, valamint a Polirom kiadó szervezte bukaresti Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon vett részt.

A fesztivált október 29-e és 31-e között rendezték meg a fővárosban, számos romániai és külföldi: magyarországi, lengyelországi, németországi és írországi meghívott részvételével.

Román nyelven a Polirom kiadó adta ki Bartis Attila A Séta és Dragomán György A fehér király című regényét. A szerzők szerint bár

mindkét könyv a Ceauşescu-diktatúra korszakát írja le,

mégsem a Ceauşescu-diktatúráról szól, de még csak nem is kifejezetten Romániáról vagy a romániai magyarságról.

"Nem az etnikai konfliktusról vagy az erdélyiségről akartam szólni, hanem magáról a kiszolgáltatottságról és általában az elnyomásról" - mondta az MTI-nek az 1973-as születésű, marosvásárhelyi származású Dragomán György, aki 1988 óta él Budapesten.

Bartis Attila valamivel korábban, 1968-ban látta meg a világot Erdélyben, neki már a diktatúra éveiben - 1984 és 1988 között - el kellett hagynia hazáját, az 1989-es rendszerváltás óta azonban sűrűn jár vissza. A Séta című regénye ugyancsak többről szól, mint egy konkrét politikai rendszer karikatúrájáról.

Bár kétségtelen - mondta az MTI-nek -, hogy a kommunista diktatúra annak idején katalizátorként felfokozott mindent az abszurditásig, de

a groteszk jelenségek nem szűntek meg a diktatúra bukása után sem.

"Szó nincsen arról, hogy minden, ami ebben az országban 1989 előtt történt, az kizárólag a kommunizmusnak lett volna a sajátja" - fogalmazott az író.

Bár e regények groteszk ábrázolásmódjához az egykori diktatúra irracionalitása szolgáltatta az alapanyagot, mindkét író úgy látta, hogy abszurditásból korunkban sincs hiány. Bartis Attila szerint az a régi abszurditás tragikus volt, a mai torz jelenségek sokkal inkább nevetségesek.

Dragomán György is úgy vélte: a mai kor bőven szolgáltat groteszk témákat, amelyeket megfelelő érzékenységgel fel lehet ismerni. Példaként említette, hogy éppen olyan novellán dolgozik, amelyben egy birkózó elmeséli:

miként kellett egy hét alatt lefogynia tíz kilót,

hogy eljusson az olimpiára. Ugyanakkor mindkét író bevallotta: gondolkodásukat mégiscsak alapvetően meghatározza, hogy hol és milyen közegben élték meg gyerekkorukat. "Esélyem sincs másról írni, az a volt korszak továbbra is az én belső világom, most már erről szól egész életem, az ébredéstől a lefekvésig" - mondta Bartis Attila.

Dragomán György felidézte Magyarországra költözését: "Bár nem érzem rosszul magam, mégsem érzem otthon magam Budapesten, de máshol sem. Otthonomat egykor elveszítettem, és azóta sem találtam meg".

A Nemzetközi Irodalmi Fesztivál témája Rewriting the Map of Europe our Private Wars (Európa térképének átírása, magánháborúink) volt. Juli Zeh, a német sajtó által Günter Grass utódjaként emlegetett írónő ennek kapcsán arról beszélt: számára

Kelet-Európa otthonosabbnak bizonyult, mint a Nyugat.

„Untatott és idegesített a nyugati mentalitás, Kelet-Európában viszont otthon éreztem magam” – jelentette ki az írónő.

A romániai írókkal szervezett találkozón többek között Kelet-Európa, mint élettér és mint ihletforrás került szóba. „Romániában nagyon sok a zaj, a nyüzsgés, sok dolog van, ami kihoz a sodromból, a felső szomszédtól a politikai és társadalmi helyzetig” – mesélte T. O. Bobe, a Cum mi-am petrecut vacanţa de vară (Hogyan töltöttem a nyári vakációmat) című könyv szerzője.

„A román író nincs otthon a saját országában. Valamiféle védett állatok vagyunk, mosolygó brontoszauruszokként pózolunk” – fogalmazott Mircea Mihăieş. Silviu Lupescu, a Polirom kiadó igazgatója szerint viszont éppen a nemrég zajlott Frankfurti Könyvvásár bizonyítja: Európa irodalmi térképe lassan átrajzolódik, és vele változik a román írók helyzete is.

„Mintegy tíz éve vagyunk rendszeresen jelen a vásáron, idén pedig először történt meg, hogy minket kerestek meg a külföldi kiadók, nem fordítva” – számolt be Lupescu.

Forrás: MTI, Evenimentul Zilei

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!