A film, amiből a trailer pont elég
Gagyi Benedek 2008. november 04. 09:34, utolsó frissítés: 2008. november 03. 18:48Annyira gazdag a Max Payne-világ, hogy azt gondoltam, ezt a filmet lehetetlen elrontani. Pedig el lehet: aki életében nem játszott a játékon, egy középszerű akciófilmet kap, aki pedig igen, egy hatalmas csalódást.
Habár a videójátékok megfilmesítése közel sem annyira népszerű, mint mondjuk a képregényfeldolgozások, azért volt alkalmunk látni gyengét, középszerűt és igen jól sikerültet is. Ebben a műfajban a Street Fighter (1994) és a Mortal Kombat (1995) az első jobban sikerült darabok. Jó, nem azok a magasröptű filmek, de ha belegondolunk, hogy olyan játékok alapján készítették őket, melyek csak annyiból állnak, hogy minél gyorsabban kell nyomogatni az ütés és rúgás gombokat, ahhoz képest nézhetőek.
Az első tényleg jó játékadaptáció a Tomb Raider volt. Nem adott sokkal többet, mint egy átlagos kalandfilm, mint egy Indiana Jones- vagy a Múmia-sorozat valamelyik része, de az, hogy a női főszereplő nem gyámoltalan, sikoltozós, legrosszabb-pillanatban-bokáját-kitörős, sokat dob a dolgon, arról nem is beszélve, hogy Angelina Jolie-nak mennyire jól áll ez a szerep. Ezenkívül még érdemes megemlíteni a hihetetlenül gyenge Doomot és a hihetetlenül jó Hitmant. Szóval láttunk már olyat, hogy egy egyszerű játékból jó filmet hoztak ki.
És itt jön az, amiért én a lehető legnagyobb reményeket fűztem a Max Payne-hez. Egy olyan játékról van szó, mely
nagyot kaszálhatott volna,
ha csak a zenéjét, csak a történetét, csak a látványt, vagy ha csak a történet mesélését legnagyobb részben felvállaló képregényeket adják ki. Tehát mi sem lett volna egyszerűbb: csak fel kellett volna használni a már adott dolgokat, picit összegyúrni és voilá, kész a remekmű.
Lássuk, mit kell tudni magáról a játékról. A történet szerint Max Payne élte az amerikai álmot: szép feleség, gyönyörű kisbaba, nagy ház, szakmai elismerés, míg egy napon, mikor hazaér, holtan találja családját. Természetesen a rendőrség nem jut semmire, de Max – milyen meglepő – saját nyomozásba kezd, hogy kiderítse, kik és miért ölték meg a szeretteit.
Mikor már éppen nyomon van, egy félreértés következtében mind a rendőrség, mind a maffia elsődleges célpontjává lép elő. A történet innentől még rengeteg csavart és tényleg meglepő fordulatot rejteget, belekeveredik az orosz maffiától kezdve a kormányig minden és mindenki.
Annak ellenére, hogy ez egy TPS (külső nézetes lövöldözős) játék, a történet tényleg nagyon fontos szerepet kap,
szinten minden percben képregények mesélik el,
hogy mi is történik, vagy pedig Max monologizál, Sin Cityt megszégyenítően cinikus és rekedt hangon (a Sin Cityvel való párhuzam nem csak ebben merül ki: sokszor a történetet mesélő képregények is simán beillenének a Sin City sorozatba, azzal a minimális különbséggel, hogy valamivel több színnel operálnak), ráadásul nem csak azt mondja el, hogy “s akkor jött egy gonosz fickó, és én lelőttem” hanem értelmezi a helyzetét, csillogtatja akasztófahumorát, és néha tényleg eredeti dolgokat is mond.
A fentiek mellett a játék sikere mégis a Mátrixban “feltalált” bullet-time (vagyis az idő olyan fokú lelassulása, hogy látszanak a kilőtt golyók) kitűnő használatának köszönhető. Egy-egy nagyobb harc simán elmenne bármelyik hollywoodi akciófilm nagyjelenetének. És ugyebár akciójátékról lévén szó, nem egy ilyen van. Még ecsetelhetném a játék erényeit, de nincs értelme. Csak azért írjam le őket, hogy utána leírhassam, hogy
ez sincs benne a filmben,
ezt is elrontották. Lássuk magát a filmet! Röviden úgy tudnám összefoglalni: aki látta az előzetest, az látott mindent, sőt még többet is, mert például az előzetes alatt megszólaló nagyon sötét, a Max Payne zenei világába tökéletesen illő szám (Marylin Manson: If I Was Your Vampire) a filmben nincs is benne. Meghallgathatjuk Max egész filmbeli monologizálásának körülbelül a felét, megnézhetjük a film leglátványosabb akcióit, melyek igazából nem a leglátványosabbak, hanem az egyedüli látványosak, és meghallgathatjuk a film legnagyobb bölcsességét: “ha egy embertől elveszik a szeretteit, soha többet nem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt”. Nem mondják…
A film első tíz perce még egész hangulatos. Elég sötét, van benne egy monológ (mely a film egyetlen Max-monológja, és sajnos értelmetlenségbe fullad: a zárómondata így hangzik: ”Könnyű volt ebbe a hibába esni”,”It was an easy mistake to make”, ami kétségtelenül jól hangzik, de ezt a bizonyos nagy hibát valahogy elfelejtették belevinni a filmbe) és megjelennek a Valkűrök (Valkyrie) is (a skandináv mitológia angyalszerű kisistenségei, akik elviszik a mennyországba, vagyis Valhallába a csatában elesett hősöket; a filmben az azonos nevű drog hatására megjelenő hallucinációk).
Sajnos még ezt az amúgy tűrhető tíz percet is elrontja az első és közel sem utolsó értelmetlen jelenet. Habár a történet szempontjából nagyon fontos a Natasha Saxszel való találkozás, a filmben ezt
arra használták ki, hogy megmutassák a nézőnek,
a jó öreg Maxi még mindig hű a feleségéhez. Az már más kérdés, hogy nem világos, miért viszi fel Natashát a lakására, hogy Natasha miért lopja el Max hajtási jogosítványát (de nem a pénztárcáját), de úgy látszik, az ilyen apróságokon nem akadt fel a rendezőgárda.
Később is láthatunk ilyen egész meredek megoldásokat. Egyik kedvenc példám: Natasha Saxet meggyilkolják, és a holttestnél az egyetlen irat, amit találnak, a Max hajtásija. Natasha testvére, Mona, aki úgy mellesleg bérgyilkos, elhatározza, hogy bosszút áll a gyilkoson. El is kapja Maxet, sőt egy kinyitható bottal legalább kétszer meg is üti. Juj, micsoda vérengzés! Még szerencse, hogy Maxnek jó a karizmája, így három mondattal nem csak arról győzi meg a bérgyilkost, hogy ne ölje meg, de még azt is eléri, hogy segítsen neki. Egy későbbi jelenetben Mona azt is mondja, hogy mindent megtenne Maxért, pedig az még semmit nem tett érte. És ilyenek még vannak tucatjával.
A másik legfájóbb pont: az akciójelenetek. A filmben összesen két, na jó, két és fél akciójelenet van. Még a Hitmanben is több lövöldözés van, pedig a Hitman játékban ez közel sincs annyira fontos helyen, mint a Max Payne-ben. Jó, kettő van, ez van. Nem is lenne ez úgy igazából baj,
ha azok legalább jók lennének. De közel sem azok.
A játékban Max nem éppen az a golyófogó típus, sokszor feleannyi is elég neki, mint az ellenfeleknek. A filmben ez fordítva van: Max gyakorlatilag halhatatlan, míg az életére törő katonák, maffiózók egy szúnyogcsípésre is kidőlnek. Ha ilyet akarnék nézni, megnézném a Rambót, ott legalább az ellenfelek valamivel tovább bírják.
De baj van a bullet-time használatával is. Az egy dolog, hogy mindkét bullet-time-ot megmutatják a trailerben, de ezek filmbeli helye nem éppen eltalált (számomra az se egészen érthető, miért nincs több belőlük, mint például a Wantedben, noha a játékidő körülbelül egyharmadát bullet-timeban tölti a játékos).
A Mátrixban a legelső ilyen jelenet nagyon fontos, gyakorlatilag fordulópontot jelent: innen tudtuk meg, hogy Neo majdnem olyan gyors, mint az ügynökök, hogy van esélye a győzelemre. A Max Payne-ben az egyik időlassítás, habár nem néz ki rosszul, de
egy akármilyen mezei maffiózó likvidálásakor látható.
Ha már csak ilyen kevés van, legalább lehetett volna valami fontos helyen. A másik bullet-time már sokkal jobban eltalált: nem csak hogy jobban néz ki, de fontos is, ugyanis a főellenség hal meg a lövéstől. Egyetlen baj ezzel, hogy a trailerben már láttuk.
Két megoldás van, ami úgy igazán tetszett, de mindkettő túl sokszor ismétlődik. Jól néz ki, mikor Max hallucinál, az ég lángbaborul, Valkűrök röpdösnek körbe, minden, ami kell, de azért úgy negyedjére már elég unalmas, főleg, hogy a látványon kívül más szerepe nincs.
Ami még szintén egyedire, találóbbra sikerült, az a hangvilág. Habár a zenék nagyon közepesek, az hatásosan szól, mikor hosszú csend után egy puska nagyot dörren. De az alkotók ezzel is visszaélnek, mint a hallucinálással: minden puskadörrenés ilyen, így
a film végére már kifejezetten idegesítő,
hogy minden egyes löves háromszor olyan hangos, mint más filmekben. Gyakorlatilag ahelyett, hogy ezzel a módszerrel kihangsúlyoznák a “fontos” lövéseket, minden egyes lövés nagy hangsúlyt kap.
Nagyon vártam ezt a filmet. Úgy gondoltam, ezt nem lehet elrontani. Aztán mikor olvastam az első véleményeket az IMDB-n, reménykedtem, hogy legalább Moore becsempészett egy-két politikai utalást, eddigi munkássága alapján. Érdekes, hogy amiben bíztam, hogy tetszeni fog, az egyáltalán nem tetszett, vagy ki is maradt, viszont amitől féltem, hogy nagyon fog zavarni, például Mark Wahlberg, a Maxet alakító színész játéka (akit az Olasz Meló remake-jében még szerettem, de legutóbbi filmjével, a Rockstarral eléggé elásta magát a szememben),
végül is hatásosra sikerült,
egy pillanatig sem volt az az érzésem, hogy nem egy megkeseredett, mindenre elszánt embert látok.
Aki életében nem játszott a játékon, egy középszerű akciófilmet kapott, aki pedig igen, egy hatalmas csalódást. Ha valakit mégis nagyon érdekel, azt tanácsolom: nézze meg az előzetest. Az bőven elég.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
