Filmfesztivál, első nap: eddig a szép idő a legfeltűnőbb változás
Kassay Réka 2008. november 07. 13:36, utolsó frissítés: 12:27Idén film is készül egy workshop keretében az Alter-Native filmfesztiválon. A vetítés körüli bakik viszont a régiek.
Idén más lesz az Alter-Native, nincs rossz idő! - mondják többen, mert már megszoktuk, hogy valamiért a fesztivál hétvégéjén hideg van és esik. Most viszont, egyelőre legalábbis gyönyörű őszi napsütés és meleg fogadja a vendégeket.
Ami a többit illeti, miután a tavalyi, 15. alkalommal megszervezett fesztivál nem volt ünnepi kiadás, az idei rendezvény is a megszokott módon kezdődik: most ismét a marosvásárhelyi Kultúrpalota a helyszín, az első versenyblokk végére félig meg is telik a terem.
Van viszont új banner. Eddig éveken keresztül ugyanazt a szalagot használták, cserélgetve rajta az évszámokat, ezúttal készült egy külön a 16. alkalomra.
Első látásra mindenkiben zavart kelt az idei poszteren, logón és műsorfüzeten látható, optikai csalódást okozó kép, melyről alaposabb megfigyelés után derül ki, hogy nem lépcsőt, hanem átjárót ábrázol. De jelképként mindkettő kapcsolható a filmmel valamilyen úton-módon, és nem baj, hogy első látásra nem egyértelmű.
A szpot viszont nem sok újdonságot hoz, az Alter-Native 15 éves története alatt készült felvételek (közönségképek) tárulnak ismét a szemünk elé egy, az idei imiddzsel össze nem hangolt feliratozással.
Szintén változatlan a helyzet a vetítés körüli elégtelenségek terén: az első nap amiatt méltatlankodhatott a közönség, hogy következetesen lemaradt a filmek végéről a stáblista, ami egy versenyfesztiválon nem kellene elhanyagolandó toldalék legyen. Ez nem az első alkalom, a korábbi kiadásokon is gyakran fordultak elő ilyen bosszantó apróságok.
Egyébként nem csak az alkotóknak kijáró minimális tiszteletadás miatt fontos a stáblista, hanem mert a vége főcím is ugyanúgy szerves része a filmnek, mint a kezdeti: gyakran külön hozzátesznek még valamit a filmhez az alkotók a vége főcím kitalálásával. Egy alkalommal a film vége le is maradt amiatt, hogy lekeverték a stáblista közben.
És ha hosszú is a vége főcím, van abban valami felemelő, hogy mennyi ember járult hozzá a munkájával ahhoz, hogy megszülethessen a produkció. Ha a fesztivál (állókép) logóját nézhetjük a filmek között hosszú másodpercekig, akkor ez is beleférne az időnkbe.
>> A fesztivál előzetese >>
Az első nap versenyfilmjeiben, ahogy az „alternatív” rövidfilmektől várható, sok stílus keveredett. Láthattunk dokumentarista (vagy naturalista) stílusban készült fikciós filmet, sok animációt (esetenként itt is keveredett a technika), de olyant is, melyben a fikció (animációs betét) egészíti ki, illusztrálja a dokumentumfilmes részt.
A vetés minőségén azonban szintén lenne még mit javítani, egyes filmeknél zavaróan bevibrál valami, illetve továbbra is megtörténtek olyan bakik, hogy rossz változatot indítottak el, vagy kétszer egymás után levetítették ugyanazt a filmet.
A megnyitót rövidre fogták, Andreas Bosshart köszöntötte a vendégeket, majd bemutatták a zsűri többi tagját, és „beszéljenek a képek” címszóval át is adták a terepet az esti nagyjátékfilmnek.
Veit Helmer 1999-ben készült, Tuvalu című filmjét láthattuk, mely gyönyörű operatőri munkával, poénokkal teletűzdelve, szavak nélkül mond el egy modern mesét. A közönség szinte végig hangosan nevetett. Ezután Fliegauf Benedek Tejút-ját vetítették, a közönség többi része pedig nagyjából két irányba oszlott el: A G. és a Jazz felé.
Első nap beindult a filmes workshop is Tobias Frühmorgen vezetésével, a résztvevők késő estig intenzíven, szinte szünet nélkül ötleteltek, dolgoztak a forgatás előkészítésén. Az eredeti koncepció az volt, hogy egy expresszionista film részletét forgatják újra. Végül Hans Richter: Vormittagsspuk (Ghost Before Breakfast) című, 1928-ban készült filmjét választották kiindulópontnak, de aztán a sok szabad asszociációból összeállt egy saját terv.
A 17 fős társaság két csoportra oszlott: 4 animátor és a stáb többi része, akik a mai napon leforgatják a filmet, majd holnap kerül sor a vágásra. Ma reggel korán a színi egyetem tetején kezdődött a munka. Hogy miért ott? Volt ugyanis egy öngyilkosjelölt „jumper”, egyelőre azonban csak ennyit árultak el a workshop résztvevői. A végeredményt holnap este, a fesztivál záró ünnepségén tekinthetjük majd meg.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
