Balettka, avagy a legemancipáltabb női lélek is kötényben táncol
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea
2008. november 11. 17:54, utolsó frissítés: 16:07
Balerinák és versek remixe vj Áron és vj Zsolt közreműködésével: megjelent Kövi Sára könyve. „Nem is könyvespolcra való talán. Egy üvegasztalkára le lehet például tenni.”
Kövi Sárával a nem-is-blogkönyvét lapozgattuk a sepsiszentgyörgyi Teinben, a falról bámultak a balerinák. Nincsenek dátumok, sem oldalszámok, jegyzem meg, szinte vádlón – vissza lehet keresni, nyugtatja meg elnézően kontextushívő énemet. Nehezen is lehetett volna tartalomjegyzéket gyártani, hiszen nincs címe a verseknek.
A blogban más a helyzet, a bejegyzés címe a szöveg része, első sora – a cím tehát beleolvad a szövegbe, még ha annyira ez nem is nyilvánvaló – magyarázza. A balerinarajzairól nemcsak az erdélyi magyar blogoszférában, hanem a „nemzetközi virtuáliában” híressé vált blogger – ahogy a hír fogalmaz – elmeséli azt is, hogyan válogatott ki hétezer balerinából kétszázat, és hogyan kerültek negyvenen ebbe a könyvbe.
Nem hiányzik nekik a többi hétezer?
– Tényleg... meg kell tudakozni tőlük.
Tegnap láttam először a könyvet. Főleg a tapintása érdekelt. Vizuálisan összeállt már a fejemben, de meg akartam fogni. Kézbe akartam venni, milyen ez.
És milyen?
– Más. Egy kicsit idegen. A balerinák könyvformátumban kevésbé csillogóak, mint az eredeti anyagon, így az is volt az első benyomásom, hogy olyan fátyolosak. Az végül is nem rossz, csak teljesen más, mint amilyen a papíron megszületik.
Sokan úgy értelmezik, ez blogkönyv, de ez sokkal inkább egy irodalmi és egy finnyás vizuális szűrőn átpréselt blogtermés.
A könyv a Kövi Sára által megkonstruált Balettka-univerzum egyfajta esszenciája? Vagy teljesen más...
– Olyan, mint egy svédasztal. Én kitettem erre a svédasztalra minden vizuális és szöveganyagomat, s ebből Hajdu Áron vizuálisan csemegézett, Láng Zsolt pedig a szövegeket mazsolázta ki. Az elsőkörű válogatást én végeztem.
Egyáltalán hogyan jött az ötlet, hogy a blogban publikált képek és szövegek könyv formában is megjelenjenek?
– 2007-ben írtam egy ilyen bejegyzést a blogomra, amiben feltettem a kérdést: kiadjam könyvben? Korábban amúgy fénymásoltam néhány balerinát meg verset is, családi ajándékként, befűzött példányokban szórtam a családtagjaimnak, néhány barátomnak, de ennyi. Nem tudtam elképzelni, hogy nézne ki mindez egy „igazi” könyvben. De feltettem ezt a kérdést, és így pördült tovább ez a dolog. Ez a könyvprojekt története.
Kiknek szántad? Gondoltál már arra, kiknek a kezébe kerül?
– Ez inkább olyan... olyan műalkotás-termék. Nem is könyvespolcra való talán. Egy üvegasztalkára le lehet például tenni. Jó cucc egy teázóasztalkán. Végül is a könyv fogalmát kimeríti, van rajta szerző, van rajta kiadó, minden szabványnak megfelel.
Mégsem könyv. Ez egy remix. A képek és a szöveg külön életet élnek, bár együtt születtek. Ha egy organikus műre gondolsz, hogy a szöveg és a kép és esetleg valami időbeli egymásutániság, akkor ez nem az. Ahhoz hasonló, amit egy dj/vj művel, hogy zenedarabokból, dallamokból, ritmusokból, jelen esetben képekből és szövegekből egy új dalt komponál. Vj Zsolt és Vj Áron remixe. És persze kérdés: ki a szerző?
Ki a szerző?
– Kövi Sára a szerző, de a legtöbb blogon Balettka néven vagyok belinkelve. Lehet, hogy a Balettka kerekebb és könnyebben megragadható. Sokan rákérdeznek, miért Balettka. A dj-k eleinte idegenkedtek a Balettka címtől, kicsit olyan suta, kicsit olyan buta – olyanok a rajzaim is, kicsit suták, kicsit buták, nem? Nem buták? Lehet, nem buták...
A Balettkával kapcsolatos első asszociációm a játékosság; ugyanakkor ahogy a balettnak is megvannak a saját belső szabályai, ennek is vannak, bár ez külső szemlélő számára lehet, hogy nem nyilvánvaló... („ahol az agyam forog”)
– Tehát lenne egy kánonom? Biztosan van, lehet egyszer majd fel fogom fedezni... Ha az ars poetica címkémre rákattintassz, akkor ott abból ki lehet hámozni valamiféle belső rendet... A Balettka igazából az Anettkára akar visszaköszönni (nevet).
Tényleg?
– Tényleg. Egy költői-ironikus Anettka.
Mint ahogy Kövi Sára is Sharon Stone?
– Igen. Egy kicsi irónia. Vagy nem kicsi. Fricska az exhibicionizmussal szemben.
De ez is exhibicionizmus.
– Persze, hogy az. Nem is inhibicionizmus. (nevet)
Egy pillanatig bocsáss meg... nem tudok rákapcsolódni a netre. (pötyög)
A Balettka név akkor született, amikor blogosítottam a rajzaimat. 2001-től rajzolok, 2002-től intenzívebben, de a blogot csak 2006 nyarán indítottam el. Addigra volt már 100-150 digitalizált rajzom, s kezdtem felpakolni a netre.
Azt is sokan kérdezhették, hogy miért pont balerinák. Nem is tudom, ez fontos-e, csak erre sokan kíváncsiak.
– Ezek királykisasszonyok. A gyerekkori meséknek egy újfajta feldolgozása is lehetne. Ha most racionalizálni akarjuk, hogy mit csinálok, akkor így is el lehet mondani.
El tudnád képzelni őket meseillusztrációként?
– Akár. De nem ilyen szándékkal születtek. Együtt élnek.
Emlékszel még az elsőre?
– Nem. De vissza tudom keresni.
(Riporter lapoz. Rábök egy balerinára úgy a 20. és 30. oldal között –)
Ez itt kakukktojás mintha... teljesen más technikával készült.
Igen, vannak kakukktojások. A szoknyás lovacska is kakukktojás. Még akad néhány.
(A kék lovacska a könyv gerincén, balra el.)
Vannak digitális balerinák?
– Hogy digitálisan készüljenek? Nincs olyan. Ezek szabadidő-firkálásból születtek. Egyszerűen a papír és a ceruza adja magát.
Kinek mutattad meg először az első balerinákat?
– A páromnak. A Retyezátban, kiránduláson kezdtem rajzolni. Ültem a GSM sziklán – az egy olyan kő a Pietrele menedékháznál – és kezdtem firkálni. A technika már valahogy bele van kódolva. Papír, színes toll és ceruza mindig van nálam.
Vannak tipikus, az ihletet előidéző helyzetek? Például leülsz teázni...
– Nem gondoltam erre. Inkább ilyen lelki nyújtózkodás ez a rajz, s ehhez kapcsolódnak a szövegek is. Terápia. Pihenés. Kikapcsolódás – a szó legesztétikaibb értelmében. Itt jön be a vizuális szerkesztésnek a szerepe és a játszadozásnak – mit lehet ezekből az elemekből kihozni és megsokszorozni vagy éppen darabokra szedni – mert olyat is fogsz látni, hogy szét vannak szedve, ha a szöveg ezt valamilyen szinten alátámasztotta.
„Kötényben táncol a lélek” – „kötélen táncol a lélek”, Tankcsapda?
– Van ilyen? Jézusom, nem is ismerem ezt a Tankcsapda-dalt.
De nagyon jó, hogy kötényben.
– A női lélek mindenképpen (nevet). A legemancipáltabb női lélek is kötényben táncol. (Lapozunk.) Itt meg éppen egy vers van soraira bontva, különböző oldalakon. Ettől az elején nagyon idegenkedtem, de végül Zsoltra bíztam, ő a vj. Én nem vagyok irodalmár, én csak írok, mindenféle irónia nélkül mondom, tényleg.
De mikor írsz, nem működnek a háttérben mindenféle elméletek, fogalmi-műfaji koncepciók, a bloggal kapcsolatban akár?
– Ezek nagyrészt blog előtti dolgok. Vannak olyan versek, amelyek a blogon születtek, amelyeket hirtelen felindulásból a billentyűzeten pötyögtem ki, de a legtöbb vers papíron született. A Rambós versem, „passzív leszek és puha”, például blogos felindulásból.
Lehet, hogy több balerina van, mint vers. Ezek például, amelyeket kiállítottam, nagyon friss rajzok. Amikor beszkennelem őket, néha a blogon írok hozzájuk szöveget – vagy nem. A blogon sokféle diskurzív lehetőség van, ott vannak a címkék, a kategóriák. Bloggerként tudom, hogy időnként kellene foglalkozni a search engine optimizationnel, és aszerint címkézni a dolgokat, de nálam ez teljesen mellékes. Nálam szöveg funkciója van a címkének, és másként használom ezeket a kategóriákat.
Csapatmunka volt ez a remix, mert a szakértői részét tényleg a vj-k adták, de elég nagy szabadságom volt nekem is, hogy mit szeretnék vagy mit nem szeretnék. A páromnak is volt egy ötlete, ez a képből kimasírozó balerinás... (lapozunk) Ez az egyik kedvencem, A néma szultánkisasszony, Benedek Elek egyik meséje ihlette.
A könyvben nincs direkt utalás a blogra, ám aki először papíron találkozik a balerinákkal, rá tud keresni Balettkára, aki nem titkolt büszkeséggel közli: elég jó helyezése van a kulcsszavai révén. További könyvbemutatók? 17-én Sepsiszentgyörgyön lesz, de tervbe van véve egy csíkszeredai, szegedi, sőt akár Székesfehérváron, Budapesten, Kolozsváron is lehetne szervezni, hiszen kiterjedt bloggerhálózat rajong a balerinákért. A könyvet egyébként interneten lehet megrendelni, de könyvesboltban is kapható lesz hamarosan.
Tényleg... és ha igazi, real-time könyvbemutató van, akkor nyilvánvalóvá válik a jelenlévők számára, hogy ki áll az egész mögött...
– ...és lehull a lepel. Hmm... erre már felkészítettek a vj-k. Az elején ugyanis nem akartam képet küldeni a katalógusba, s ezen két hétig egyezkedtünk. Végül küldtem. Nem akarok nagyon nagy nyilvánosságot annak a személynek, aki a rajzok mögött áll. Ez egy alias-prodzsekt. Gondolod, hogy annyira kíváncsiak az emberek, hogy ki áll mögötte?
Igen. Gondolj arra, ha egy álneves regény vagy álnévgyanús új szerző kerül a piacra, mekkora a felhajtás... Az álnév amúgyis titok, és minden titok kíváncsiságot generál.
– Mondjuk úgy: korlátozott nyilvánosságot terveztem a projektnek. Olyan sok emberhez amúgysem fog eljutni. Mégis egy excentrikus alkotás. Érdekességként Mikulásra vagy karácsonyi ajándékként meg lehet venni. El tudom képzelni, hogy egy fiú megveszi a kedvesének, vagy egy anyuka a tízéves lányának. Vagy egy elszállt költő magának. Családtagok, bloggerek. Szerinted ki venné meg?
Akár egy gyerek is, mondjuk egy ötödikes...
– Nem elég barbis ahhoz, hogy egy ötödikes kislány megvegye. Az anyukája esetleg, mert mondjuk aranyosaknak látja a rajzokat. Bár a sok láb egy kicsit gyanús lehet...
Gondolod, korhatáros a könyv?
– Nem, dehogy. De maximum presztízsfogyasztásként tudom elképzelni a fiatalok körében. Ha aurája lesz ennek az alkotásnak, akkor sznobériából fogják megvenni a gyerekek. Ha cool lesz a termék – márpedig ez egy termék –, akkor megveszik. „Hú, te, neked már van Balettkád? Nincs? Milyen lúzer vagy! Vedd meg, vazz’, vedd meg!” Akkor lesz siker, ha a torrenten is ez csorog. Egyébként nagyon nagy veszélynek vannak kitéve az alkotások, sokan vegetálják vagy parazitálják mások ötleteit. Felelősen kell kreatívkodni...
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
