Kampec Dolores: nem lázadás, megszentelt állapot
kérdezett:Fülöp Noémi 2008. november 14. 16:08, utolsó frissítés: 15:01Hajnóczy Csaba olyan zenész, aki alkalomadtán felteszi a legújabb lemezét torrentre, hogy legyen ott az is a régiek mellett. Interjú a Kampec Dolores gitárosával.
Hogyan született meg a metaXa Dolores - zene Garaczi László szövegeihez című produkció? Miért éppen Garaczit választották?
Hajnóczy Csaba: – Kezembe került néhány évvel ezelőtt a Nevetnek az angyalok című kötet, a Tüdő című novella: többször elolvastam, az jutott róla eszembe, hogy ezt a kis írást rádiójáték-szerűen lehetne zenével párosítani. Ezt meg is csináltam, előadtuk egyszer a Trafóban néhány évvel ezelőtt, akkor Garaczi László olvasta fel a szöveget. Ez jól sikerült, kedvet kaptam hozzá, hogy további írásaihoz is zenét keressek magamban és a társaimban - így jött létre ez az előadás, körülbelül másfél éve.
Hogy miért pont Garaczi? Csináltam zenét Hamvas Béla-regényrészlethez, vannak terveim más prózai írásokkal is. Eddig Garaczival valósult ez meg közülük - szeretem, ahogy ír. Egyrészt tetszik a leírásai pontossága, másrészt a játék az abszurddal, a kifacsart, a kifordított helyzetek ilyenfajta tálalása nekem bejön.
A nyolcvanas években a Kontroll Csoport tagja volt, de ugyanabban az évtizedben indult a Kampec Dolores is - mindkét zenekar sikeres volt. Van különbség a nyolcvanas évekbeli és a jelenlegi siker között?
– Nagyon sokat változott a világ, az élet azóta, hogy a Kontrollal elkezdtem játszani. A nyolcvanas évek eleje tényleg teljesen más történet, az egy életérzés spontán zenei és színpadi kifejeződése volt. Ami alapvetően nagy különbség az akkori idők és mostani között, hogy akkor minden kizárólag a kifejezésről szólt.
Most áruvá vált a mű is: kapitalista társadalomban élünk. Egészen más hozzáállást igényel: marketing nélkül nem lehet mozdulni sem, nincs az egésznek értelme az eladásra irányuló komoly erőfeszítések nélkül. Ez egy nagyon jelentős különbség.
Apropó eladás: beírtam a Google-be, hogy Kampec Dolores - és az első, amit kidobott, egy csomó torrent-oldal volt, ahonnan a zenekar albumait le lehet tölteni. Ön pozitív vagy negatív jelenségként könyveli el ezt?
– Ez korjelenség, és nem csak minket érint, hanem az egész világot. Egyik szemem sír, a másik nevet: örülök, hogy terjed ilyen módon a zenénk - egyébként régen is másoltunk kazettákat, tehát nem feltétlenül fizetett az ember a zenéért, de most fontos, hogy minőségromlás nélkül lehet letölteni.
Én magam is töltök le, és megmondom őszintén, amikor a Földanya, Égapa lemez megjelent, azon a letöltőprogramon, amit használtam, egy fél évvel később még nem volt fönn, és én föltettem. A régebbi lemezeink már mind ott voltak, és azt gondoltam, ha már ott vannak, fölteszem az újat is. Utána láttam, hogy sokan szorgalmasan letöltötték. Ez egy jelenség, ami ellen nem érdemes harcolni, és a zene megismertetésének jót tesz.
Egyre több olyan zenekarral találkozom, akiket még a szakértők sem tudnak egy műfajba besorolni, műfajok között mozognak a zenekarok. Mi lehet ennek az oka, és lehetnek esetleg következményei? Egyáltalán, jellemzőnek nevezhető?
– Egy bizonyos kör zenéjének a vonatkozásában jellemzőnek tartom, másfelől viszont soha ennyire precízen nyilvántartott asztalfiókok nem voltak még a zenében. Nem mindegy, hogy valaki grunge-ot játszik vagy death metalt, vagy a techno irányzataiban nem mindegy, hogy drum'n'bass vagy goa. Vannak, akik ezt pontosan tudják és számon tartják. Ezek a skatulyák a marketingben nagyon fontos szerepet játszanak.
Másfelől viszont tényleg van az újat kereső, a máshogy gondolkodó zenészek és zenekarok körében egy egyre erőteljesebb keveredés sok különböző stílus közt, és itt már tényleg nem sokat segít semmilyen címke. Engem is mindig megkérdeznek, hogy mi az, amit mi csinálunk - és akkor el tudom mondani, hogy milyen hatásokat szoktak mások felfedezni benne, vagy én mit szoktam mondani, ha már nagyon kérdezik. De ezzel igazából nincs megválaszolva az a kérdés, hogy ezt a zenét hogy lehetne definiálni.
Idén nyárom, a Mediawave fesztiválon underground zenei műhelyt vezetett...
– A szervezők hívtak meg, és nagyon megtetszett. Amúgy is tanítok zenét középiskolásoknak, és nagyon élvezem ezt a fajta munkát fiatalokkal. Hogyha van rá alkalom, ez úgy szokott folyni, hogy idősebb, tapasztaltabb zenészeket is bevonok, és nagyon érdekes eredmények születnek.
Egyébként volt arról szó, most is van róla szó, hogy Erdélyben csinálnék valami ilyent. Talán jövő nyáron sikerül hozzá megteremteni a körülményeket.
Felmerül-e ilyenkor a kérdés, hogy tulajdonképpen mi határozható meg underground zeneként?
– Itt megint egy nehéz definíciós kérdésbe ütközünk, a győriek (a Mediawave szervezői, szerk. megj.) adták ezt a nevet, én meg megtartottam, mert célszerű valami nevet adni. Valami olyasmit jelent, hogy ez nem egy blues-műhely, nem jazztábor, ez a rockzenéhez kapcsolódik, és arról szól, hogy a rockzene hogyan ötvöződhet más zenei hatásokkal - kissé olyan módon, mint az én tevékenységemben. Úgyhogy az undergroundot a definíció igénye nélkül, mint megkülönböztető elnevezést használjuk.
Annak idején az underground zene, illetve a Kontroll Csoport zenéjének fontos eleme volt a lázadás. Létezhet-e ma egyáltalán lázadás?
– Számomra nem a lázadás a kulcsszó a zenében. Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom azzal, hogy a zenén keresztül hogyan lehet pozitív energiákat mozgatni, és ha áttételesen is, ha nagyon nehezen is, de jobbá tenni a világot. De a lázadás, revolúció, evolúció... természetesen vannak olyan korszakok, amelyekben felfordul minden.
A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a zenében úgy tűnt, Magyarországról nézve, meg Angliát, a nyugat-európai országokat figyelve, hogy ott lezajlott egy zenei forradalom, lázadás, jöttek a punkok és elsöpörték a korábbi zenei irányzatokat. Ez természetesen nem így történt, nagyon gyorsan visszarendeződött minden, még jobban megerősödve működött a zeneipar is tovább.
Hogyha nem a lázadás, mi a kulcsszó ön számára a zenében?
– Nekem a zenélés egyfajta megszentelt állapot, a hozzá vezető útnak nagyon jelentős eleme a meditáció, ami alatt a zenével való munkát, a gyakorlást, a komponálást értem. Ez optimális esetben olyan szellemi térben történik, ami nem egy köznapi állapot – akkor sem, ha az ember egyedül csinálja, akkor sem, ha egy csoport tagjaként.
Optimális esetben ez megjelenik magában az előadásban is, és ilyen módon pozitív energiák fölszabadítása, megosztása révén törekszünk arra, hogy közelebb jussunk egymáshoz, a világ lényegéhez. De azt meg ne kérdezd, hogy mi a világ lényege, ezek között a keretek között neki sem fognék.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
