Kincses Marosvásárhely: az őskortól a kommunista mintavároson át a 21. századba
Kassay Réka 2008. november 21. 18:04, utolsó frissítés: 16:48Apró jeleneteket ábrázoló részletes grafikák és lényegretörő leírások: szinte több idő végignézni, mint elolvasni.
Megjelent a Kincses Képeskönyv sorozat második, Marosvásárhelyről szóló darabja, mely 12 fejezetben mutatja be a város történetét, fejlődését a kezdetektől a mai állapotáig. Az alkotók arra törekedtek, hogy egy történelmileg hiteles, ugyanakkor olvasmányos és szép könyv szülessen, mely a gyermekeknek szórakoztató és informáló is egyben. Ezt jelzi a könyv végén levő szó- és névmagyarázó is.
Pontos képet adni a város arcáról a különböző korokban nem volt mindig könnyű munka, mert a történész is – akár a nyomozó – apró jelekből következtet a múltra, ugyanakkor előfordulhat, hogy újabb régészeti feltárások során olyan dolgokra derül fény, melyek megváltoztatják a város történetéről alkotott képet – írja a könyv bevezetőjében a szerző, Zágoni Balázs.
Akárcsak a sorozat első példányát, a Marosvásárhelyről szóló Kincseskönyvet is Jánosi Andrea illusztrációi teszik igazán teljessé, melyek apró részletességgel ábrázolják a város lakóinak mindennapjait. A képek is külön kis történeteket, jeleneteket rejtenek, saját szereplőkkel, melyek önmagukban is le tudják kötni azt, aki fellapozza a kötetet.
>> A Kincses Képeskönyv sorozat első, Kolozsvárról szóló darabjának bemutatója. Interjúnk Jánosi Andreával >>
A rövid, lényegre törő leírások is az illusztrációhoz igazodnak, a szöveges részek a képeken vagy képek között a megfelelő helyre vannak beillesztve. A rajzokon pedig annyi az információ, hogy szinte több időbe telik végignézegetni, mint elolvasni.
Az első fejezet a Maros partján kialakuló életet mutatja be az első letelepedőktől a kétezer évvel ezelőtti településig, melynek lakói vadászatból, halászatból éltek. A tizenegyedik században alakult ki az a település, melyet a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk. A második fejezet a település fellendüléséről szól: a 13. században kis plébániatemplom épült a városban, körülötte pedig rendszeresen vásárt szerveztek.
A várost 1323-ból származó írásos dokumentumban említik először. A harmadik fejezet a település terjeszkedéséről szól. A környékbeli nemesek és módosabb polgárok gyermekei az itt épült kolostorba jártak írni-olvasni tanulni, ennek saját könyvtára és könyvmásoló műhelye is volt.
A 11. században Székelyvásárhely városi kiváltságokat, majd végül szabad mezővárosi rangot kapott, 1600-ban azonban háború és tűzvész sújtotta a települést és sokan elmenekültek. Visszatérésük után a város elöljárói összegyűjtötték a lakókat és nekiláttak a vár építésének. Bár a várfalak még nem voltak befejezve, 1616-ban Bethlen Gábor fejedelem megadta a szabad királyi város rangot a településnek, így Vásárhely teljesen kikerült a székely szék fennhatósága alól.
Az első öt kép a Somos-tetőről látható panorámában mutatja be az évszázadokon át bekövetkezett változásokat. A tizennyolcadik századtól a legtöbb esemény a főtéren és környékén történt, az ezután következő időszakot olyan képek illusztrálják, melyek mintha a Görög-ház emeleti ablakából tükröznék az eseményeket.
A következő fejezet a Habsburg Birodalom időszakáról szól. A város életét anekdoták és szemléletes részletek mutatják be, kitérve néhány, Marosvásárhely nevéhez kötődő jellegzetességre és személyre, de olyan társadalmi kérdésekre is, mint például a koldusok vagy az osztrák katonák problémája.
A reformkor idején szórakozásra is egyre több lehetőség nyílt, színház és kaszinó épült. A kollégium diákjainak és kancellistáinak nagy szerepük volt a '48-as forradalomhoz való csatlakozásban. A kiegyezés után a legbékésebb fél évszázad következett. Újabb építkezések kezdődtek, de már nem a főtéren, hanem a külvárosokban. A lélekszám egyre nőtt, hamarosan vasút is épült a városban, mely újból lehetővé tette a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódást.
A 9. fejezet Bernády György polgármesterről szól, aki a 20. század első felében szinte teljesen uj várost épített. A város lakossága, mely a századfordulón a húszezer fő felé közelített, az ő idejében másfélszereződött, a Főtér pedig ekkor nyerte el a maihoz hasonló arculatát. Többek között a városháza és a cifra palota is az ő nevéhez fűződik.
Az első világháború után a várost főleg román polgármesterek vezették, de a fejlődés a két világháború között sem állt meg. A 10. fejezetben nem csak a történelmi eseményekről esik szó (mint a magyar menekültek 1944-ben, vagy a holokauszt), hanem az oktatásról, a kiemelkedő sporttevékenységekről is.
Az ezt az időszakot ábrázoló, és a következő, kommunista mintavárost bemutató kép már repülőtávlatból mutatja Marosvásárhely átalakulását. A 11. fejezet kitér a '89-es eseményekre, az utolsó, 21. századi városról szóló pedig a Víkend-telepre és a nemzetközi repülőtérre is.
A könyvet budapesti bemutatójára és az ezzel egybekötött kiállításra 2008. november 28-án, pénteken 18 órától kerül sor. Helyszín: Budai vár, Magyar Kultúra Háza, Deák terem (Szentháromság tér 6. sz.)
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
