2026. március 26. csütörtök
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Jöhet az Oscar Rourke-nak

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2009. január 16. 08:51, utolsó frissítés: 2009. január 15. 16:14

Film egy kiöregedett, a világtól elhidegült, sztriptíztáncosnak udvaroló pankrátorról. Akár közömbösek is maradhatnánk az enyhén közhelyes sztori iránt, de Aronofsky a legjobbat hozza ki színészeiből.



Randy „The Ram” Robinson (Mickey Rourke) a nyolcvanas évek nagy wrestling-bálványa volt, a Madison Square Gardent megtöltő események rivaldafényében fürdött. Mára nem sok maradt az egykori sikerekből. Robin egy lakókocsiban él (de ha nem fizet időben, onnan is kizárják), lánya nem hajlandó szóba állni vele, szerelmi élete is csődös.


Egy vegyesbolt raktárán dolgozik hétközben, de a hétvége még mindig az övé. Szőkíti hosszú fürtjeit, szolizik, hajmetált hallgat és szteroidokat lő a seggébe, hogy a hétvégi mérkőzéseken régi önmagát adhassa. Csak a helyszín változott: New Jersey általános iskolai tornatermében berendezett ring, néhány tucatnyi néző, néhány tízes gázsiként. Ez maradt az egykori csillogásból, de az egykori nagy riválissal való újabb összecsapás talán ismét mindent megváltoztat.

Kit érdekel egy egykori wrestling-sztár utóélete, amely a Rocky-sémára épül? Ráadásul a középpontban egy olyan sport van, amely nem is igazán nevezhető annak, inkább szórakoztatás. A pankráció nem a versengésről, hanem a közönség szórakoztatásáról szól, és hiába igaziak az esések meg a vér, ha a forgatókönyv előre meg van írva. Darren Aronofsky rendező (Rekviem egy álomért, Pi) még csak a végső nagy összecsapásra sem építhetett, ahogy egy ökölvívós filmmel például megtehette volna.


A transzcendentális művek után ezúttal a realizmusba belekóstoló Aronofskyt azonban nem kell félteni: van dráma, van mesélnivaló bőven, és szerencséjére olyan partnere van ebben, aki a legtehetségesebb színészeknél is jobban képes visszaadni mindezt. Mickey Rourke a nyolcvanas évek néhány ígéretes szerepe után visszatért első szerelméhez, a boxhoz, és filmes csillaga egyhamar leáldozott, majd emberként is eléggé lecsúszott. A visszatérés első lehetősége a Sin Cityben csillant fel számára, és most teljesedik ki.


Rourke száz százalékosan megéli a szerepet, meggyötört, sebhelyes és fáradt arca, a dagadó izmok mögé rejtett fájdalom mind hiteles és valós. A dokfilm jellegűre vett alkotást (16 mm-es, kézikamerás felvételek a szürke New Jerseyben) ez az Oscar-esélyes alakítás egyedül is elvinné a hátán, de van itt még több is.

A rendező a maga javára fordítja a wrestling hátrányát: ahelyett, hogy a mérkőzések kimenetelére koncentrálna, megmutatja, mi van mögöttük. És ami ott van, az nem fog a műfaj rajongóinak tetszeni – ebben is különbözik a The Wrestler a tipikus sportfilmektől. Az öltözőben nincs rivalizálás, nincsenek ellenségek, a behemót pankrátorok kedves profik, akik néhány szóból megértik egymást, előre megbeszélik, mi fog történni a ringben, aztán összeölelkeznek, majd a közönség előtt elagyabugyálják egymást. És ha az ökölcsapások nem is valódiak, az esések, a sérülések és a vér valódi (még ha utóbbit nem is az okozza, amit a közönség hisz). A film ilyen szempontból állít emléket a pankrátoroknak, akik estéről estére kockára teszik testi épségüket a közönség szórakoztatásáért.

És ott van a remekül felépített párhuzam is: Randy egy öregedő sztriptíztáncosnőnek udvarol. Cassidy (Marissa Tomei) szintén a színpadon végzi munkáját, szintén az a dolga, hogy elhitesse a közönséggel, hogy valós, amit ott látnak, de ő tisztában van vele, hogy ez egy munka, amely mögött van egy ettől különálló élete, amelyben Pamnek hívják, van egy gyereke, és lakásra gyűjt. És soha nem áll össze a kliensekkel.


Aronofsky visszafogott eszköztárt használva festi meg egy ember tragédiáját, aki egyetlen dologhoz ért, egyetlen dolgot szeret csinálni, de a teste már nem akar vele együtt szárnyalni. Egy embert, aki számára a folyton fogyatkozó közönség jelenti az egyetlen célt, és aki képtelen továbblépni, mégis arra van ítélve, hogy visszatérjen abba az életbe, amelyből a wrestling jelentette a kiutat számára.

Mickey Rourke alakítását, amellyel sikerült elérnie azt, amit Randynek nem, Arany Glóbusszal jutalmazták. Ugyanebben a kitünetésben részesült Bruce Springsteen betétdala is. Darren Aronofsky a velencei filmfesztiválon Arany Oroszlánt vehetett át a The Wrestlerért.




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS