2026. április 15. szerda
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az indiai Superman és a gonosz török Pókember: a legviccesebb filmlopások

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2009. március 04. 10:52, utolsó frissítés: 16:02

Néha olcsóbb amerikai történeteket, főhősőket lenyúlni, mint sajátokat kitalálni. Bollywood legsuttyóbb koppintásait vettük sorra. Garantált szórakozás.



Az évente ezer egészestés alkotást produkáló indiai filmkészítés komoly hagyományokra tekint vissza, mai formájára a Mahabharata és a Ramajana, a szanszkrit drámák és az indiai népszínház elemei mellett a hollywoodi musicalek és az MTV-s videók is hatást gyakoroltak.

Az amerikai visszacsatolás is tetten érhető: Baz Luhrmann Moulin Rouge-ának egyik fő inspirációja az indiai filmművészet volt, idén pedig a díjesőben részesülő Slumdog Millionaire idéz innen. Sőt, utóbbival Oscart is nyert egy Bollywoodból exportált zeneszerző, A. R. Rahman.

Ott, ahol ennyi film készül ilyen kevés pénzből (egy átlagos hollywoodi film költségvetéséből ötven indiait lehetne készíteni), óhatatlanul becsúszik néhány hiba, sőt. A szűkös költségvetés és a felpörgetett munkatempó a tapasztalatok szerint gyakran vezet oda, hogy ezen alkotások szerzői


egyszerűen lenyúlnak ötleteket, történeteket,

zenéket, karaktereket, ahelyett, hogy fáradságos munkával sajátokat találnának ki.

Bár az OldBoy képkockáról képkockára engedély nélkül újra felvett indiai verziója, a Zinda körüli botrány óta Bollywood producerei is jobban figyelnek (sőt, újabban már licencjogokat is szereztek pl. a Wedding Crashers vagy a Back to the Future indiai változataira), azért bőven akad a sokéves termésben egyértelmű és gagyi koppintás.

Az indiai filmnyelv még ma is szokatlan a legtöbb nyugati számára, de komoly kételyeink vannak afelől, hogy ez mentség lehet az alább következő alkotások esetében.


A hindi Superman és Spider-Woman:

ez a gagyiság netovábbja. A terrencehilles álspagettiwesternek legrosszabb pillanataira emlékeztető zenei intró, pizsamából gyártott Pókember-ruha a hölgynek, fekete, magassarkú fekete bőrcsizma Supermannek, hihetetlenül pocsék koreográfia, és olyan speciális effektusok, mintha az egész filmet archív amatőr felvételekből vágták volna össze. Ha nem tudnánk, hogy a Govinda főszereplésével készült Dariya Dil című film részletéről van szó, azt hinnénk, olcsó hamisítvány. Csupa-csupa-csupamen.




Az indiaiak technikailag is sokat tanultak a hollywoodi filmekből, kiváltképp a
Mátrixból. Bár az ebben az akciójelenetben alkalmazott technika


mintha kicsit amatőrebb lenne az amerikai verziónál.




A bullet-time effektus itt is gyönyörködtet, és végsősoron miért csak a jóképű amerikai szuperhősök lehetnének golyóállóak? Ki mondja, hogy a bajuszos, pocakosodó indiaiakról nem pattanhat ugyanúgy vissza a lassított golyó?




A számítógépes trükkök terén azonban még bőven lenne mit tanuljanak: az a repülőgép nagyon gyatrán néz ki, miután főhősünk kilövi a futóművét.




És itt van még egy Mátrix-remake. Ez tulajdonképpen egy komédia részlete, de ez a Mátrix egyik legemlékezetesebb jelenetének az újraforgatása képről képre. Szinte tökéletes másolat, jó minőségben.




És ha már a jó példáknál tartunk, a Pretty Woman című Roy Orbison-sláger bollywoodiasítása például egészen jól sikerült. Fekete breaktáncosok, apácák, sok-sok amerikai zászló, angol refrén, illetve profi gitárriff. Így is lehet csinálni – mintha ezt üzenné Shahrukh Khan a Kal Ho Na Ho főszerepében.




Indiában nemcsak az Amerikában népszerű filmekre, hanem a videókra is odafigyelnek. Michael Jackson Thrillerje például örök érvényű referencia, amit már sokan, sok helyen megidéztek, de ezek közül egyértelműen kiemelkedik a következő remake – többek között


a több mint 14 millió youtube-rákattintással.

A tánc mellett a zenére is érdemes figyelni, a kedvencünk a 47. másodpercnél kezdődő üstdob.




És bónusznak jöjjön egy kis kitekintés arról, hogy máshol hogy működik ez. A törökök a hetvenes-nyolcvanas években rengeteg amerikai film szereplőjét alakították át saját képükre és hasonlatosságukra. A sorban az első egy fekete-fehér Batman és Robin volt a hatvanas években, amely sokak szerint jobb volt az eredetinél.

Aztán jött a török Superman, a török Star Wars, E.T. és Rambo. Mára a 3 Dev Adam című örökbecsű klasszikus néhány részletét válogattuk be, amelyben a török Amerika kapitány és az eredetileg mexikói, de most szintén török El Santo (lucha libre szuperhős) küzd a kegyetlen, velejéig gonosz és kissé pocakos Pókember ellen.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS